Gábor János

2024.02.20. – A mobiltelefonok használata az iskolákban elég sok problémát szül, így az intézmények különböző – nem túl acélos – stratégiákat alkalmaznak a korlátozásukra. A sulik „megoldásainak” részletezése után megnézzük azt is, hogy az intézményeknek miért nem kellene közellenségként kezelni a diákok zsebében óhatatlanul ott lapuló okostelefont. Lehetne használni oktatási célra, és ehhez nem is kell túl nagy fantázia vagy műszaki felkészültség – főleg úgy, hogy a tantermek legnagyobb részében már ott feszül a falon az okostábla. A kihasználásuk helyett többnyire korlátozzák a mobilokat, pedig bőven van benne lehetőség, ahogy azt a haladóbb szellemű tanárok már ki is használják. Egyelőre aligha vannak sokan, de ez, reméljük változni fog.

Forrás: gpointstudio – Freepik

Korlátozott használat

Két középiskolai tanár, akit megkérdeztünk a témában, azt mondja, ez, a korlátozott használat a legjellemzőbb megoldás a hazai intézményekben. Ez nagyjából úgy valósul meg a 14-18 éveseknél, hogy a tanórákon teljesen megtiltják nekik a mobiltelefonok használatát: a készüléket mindenkinek ki kell kapcsolni és a táska aljába süllyeszteni. De a szünetekben azt csinálnak vele, amit akarnak, senki nem szól bele. Van persze ettől eltérő, sokkal pozitívabb gyakorlat, de erről több lentebb…

Teljes tiltás

Kisgyerekes szülőknél érdeklődve tudtuk meg, hogy a mobilhasználat rendszeresen téma a szülői értekezleteken, gyakran azért, mert valamilyen probléma származott belőle, például videózott vagy játszott a gyerek az órán, esetleg megjegyzéseket írogattak egymásnak. Ebből adódóan sok helyen teljes a tiltás: vagy eleve tilos bevinniük a készüléket az épületbe (ilyenkor a szülő felelőssége, hogy betartatja-e a gyerekkel a szabályt), vagy le kell adniuk a kapuban / kötelezően el kell zárniuk a szekrényükbe. Sok szempontból teljesen jogos és érthető ez is, de tudunk jobb megoldást – bővebben ez is lentebb.

Tudatosság növelése

Sajnos nem hallottunk róla, hogy ebbe túl sok energiát ölnének az iskolák, pedig volna értelme! Lelkes osztályfőnökök szintjén azért még felmerülhet, hogy felelős mobilhasználatról vagy a túlzott használattal járó kockázatokról beszélget a gyerekekkel, viszont félő, hogy több trenddel ezelőtt leragadt és már fogalma sincs, mire és hogyan használják a gyerekek az okostelefont. Emlékezetes, hogy a COVID idején bevezetett távoktatás egy csomó pedagóguson kifogott: akadtak köztük, akik nem hogy a telefont, de még a laptopot sem tudták megfelelően használni a Teamsen megtartott órán, vagy képtelenek voltak ott tartani a diákokat. Ők meg nyilván rúgtak még kettőt a műszaki analfabéta tanerőbe: ha megkérdezte, hogyan kell valamit megcsinálni, azt mondták Alt + F4. És mehetett is mindenki a szünetre.

Szülői bevonás

Szerencsés esetben tényleg bevonás történik, és nem a felelősség áthárítása, hogy aztán kölcsönösen senki ne csináljon semmit. A szülők fontos szerepet játszanak a gyerekeik mobiltelefon-használatának korlátozásában, amit viszont nem úgy kellene értelmeznie az iskoláknak, hogy nekik nem dolguk foglalkozni a kérdéssel. Ideális esetben a szülők és az iskolák együttműködnek a mobiltelefon-használati szabályok kidolgozásában és betartatásában.

Forrás: Freepik

Szerintünk így kellene csinálni

Jelenleg nagyjából a fenti megoldások működnek, vagy nem működnek a sulikban, és ezen a ponton valószínűleg velünk együtt bólogatsz, hogy egy valami nagyon hiányzik a felsorolásból. Ráadásul az egyetlen, ami tényleg és igazi megoldást jelentene az iskolai mobilhasználatra: a technikai korlátozás. Ha az intézmények fordítanának rá pénzt és energiát (amibe a fenti, javarészt hatástalan módszerek is vastagon fájnak, ha elvesztegetett tanítási időre vetítjük őket), megoldható lenne az általános korlátozás. Ennek két, viszonylag egyszerű módjával jobb helyeken már lehet találkozni, de úgy gondolom, inkább csak a második célravezető. Meg is fogom indokolni.

1. Zavaró jelzések

Egyes iskolák, ahol erre fordítottak megfelelő anyagi forrást és még szakembert is hívtak, hogy beszerelje (ahelyett, hogy felhívták volna Pistát a portáról, mert „ő ért az ilyen műszaki dógokhoz”), zavaró rádiójelekkel tudják korlátozni az adatforgalmat az épületben. Egyszerűen blokkolják a jelet és kész, maximum az udvaron lehet netezni, vagy telefonálni, amit nyilván a tanári kar se értékel túlzottam, főleg télen.

2. Speciális tokok

Ha az iskolai felszereléshez kötelező beszerezni íróeszközt, füzetet, könyvet, miegymást, miért ne kerülhetne fel a listára a készüléket leárnyékoló telefontok / tároló tasak? Léteznek belőlük olyanok, amelyek a segélyhívás indítására korlátozzák le a telefon funkcióit. Ezeket viszonylag egyszerű csekkolni: a tanár jelzi, hogy az óra elején mindenki tegye bele a készüléket, aztán hagyja jól látható helyen a padon. Kész. Ez a megoldás kompromisszumot jelent a teljes tiltás és a korlátozott használat között, de van egy további haszna is, amit napjainkban már minden pedagógus kihasználhatna és jól járna vele.

Ezért kellene inkább bevonni az okostelefont a tanórába

Fontos lenne, hogy az iskolák vegyék figyelembe a mobiltelefonok oktatási célú használatának lehetséges előnyeit, miközben minimalizálják a zavaró hatásokat. Erre akadnak nagyon pozitív gyakorlatok. Egy gimnázium igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy a házirend szerint náluk sem szabad telefont használni a tanórán, kivéve, ha ezt a tanár kéri. És ez elég gyakran előfordul. Mint mondta,

„Többen építünk be az órába egyéni vagy csapatjátékokat, ami nagyon praktikus. Én gyakran szoktam keresztrejtvényt adni az óra elején, amit a mobillal kell megoldaniuk. A telefonjuk jó ellenőrzésre, a már tanult anyag felelevenítésére, kiegészítésére, vagy csak azért, mert játék. Egyszerűen más. Egy kötelező olvasmány olvasottságát meg percek alatt lehet tisztázni, például egy Redmentával, vagy Google űrlappal.”

Megsüvegelendő hozzáállás, amivel a jövőben talán egyre többet lehet majd találkozni! Ahelyett, hogy én okoskodnék összegzésként, álljon itt a megkérdezett tanár záró gondolata (ezúton is köszi, hogy ráértél nekem pár percre a szünetben!): „Többen nehezen bírnak ki 45 percet teló nélkül, ezt látjuk. Ha használhatják, oldódik a feszültség, és nem kell attól tartani, hogy közben szétnéz az Instán. Azért vagyok ott a teremben. Nekik ez a természetes, alkalmazkodni kell ehhez, ha meg akarjuk nyerni őket.”

A Te sulidban milyen szabályokat alkalmaztak / alkalmaznak a mobiltelefon-használat korlátozására? Ha itt nem írtunk róla, oszd meg velünk kommentben, a Leet.hu Facebook-oldalán, a hír bejegyzése alatt! Még inkább kíváncsiak vagyunk haladóbb iskolák / tanárok megoldásaira, akik kihasználják, hogy mindenkinél ott a mobil, és bevonják valamilyen módon az órába!

Ja, és a suliban ugye már nem divat mobillal menőzni? Reméljük, nem:

A menőség szimbóluma – Ezért hiszi valaki többnek magát attól, hogy iPhone-ja van