2023.09.04. – A gaming most már több egymást követő generáció számára alapvető szórakozási és életforma, és ez igaz a harmadik világ népeire is. Hatalmas különbség ugyanakkor, hogy amíg itthon egy szerény anyagi helyzetben lévő gamer is meg tudja oldani, hogy legyen megfelelő hardvere és legálisan szerezze be, legalább a kedvenc játékait,

a fejlődő országokban ez szinte szóba sem jöhet.

A gaming iparban – a streaming tévészolgáltatásokkal ellentétben – a játékok alapára nem következetesen alacsonyabb a világ azon részein, ahol kisebbek az átlagkeresetek. Oké, egy török vagy egy argentin gamer akár feleannyiból megússza a Starfieldet, mint például mi, magyarok, de a kanadaiak és a japánok is 8-10 euróval olcsóbban kapják nálunk (via Steamdb.info). Pedig nehezen lehetne azzal vádolni bármelyik random hazánkfiát, hogy vastagabb a pénztárcája az utóbbi két nemzet átlagpolgárához képest.

A világ egyes régiói között tehát lehetnek eltérések az árakban, de nem törvényszerű és nem is minden játékra igaz, hogy olcsóbb lenne ott, ahol csóróbbak az emberek. Sőt. Amíg az átlagos 70 eurónál majdnem 20 százalékkal kerül többe a Starfield egy svájcinak, addig 23,74 százalékkal fizet érte többet egy mexikói. És a két ország közötti anyagi különbségeket aligha kell firtatni, nem igaz?

Forrás: Polygon

Szóval nem ez az egyetlen és fő szempont, ahonnan érdemes megközelíteni a kérdést, hogy mégis miért rosszabb az esélye a harmadik világ gamereinek arra, hogy hódoljanak a közös szenvedélyünknek.

A kutya inkább a hardverárak környékén van elásva.

Amíg egy viszonylag jó anyagi helyzetben lévő, átlagos észak-amerikai kifejezetten olcsón fér hozzá a kedvenc videojátékait futtató konzolokhoz, addig perui társa vért köp, mire kifizeti – az amerikai ár többszörösét!

A hardverek miatt drágább a gaming a harmadik világban

Ha megnézed a Paxful által közzétett adatokat, egészen sokkoló különbségek láthatók egyes fejlődő nemzetek és a vastagabb pénztárcával rendelkezők között. A kelet-közép-európai régióban mindenki ugyanannyit (nettóban 472,77 dollárt, vagyis kb. 168 ezer forintot) fizet egy PlayStation 5-ért. Érdekes, de ugyanezt az árat kell leszurkolnia egy nálunk borítékolhatóan szegényebb montenegrói gamernek és egy valószínűleg gazdagabb izlandinak is.

És mi vagyunk a középmezőny.

A sokk inkább akkor következik be, ha összehasonlítjuk a legmagasabb PS5-árfolyamok világranglistájának sereghajtóit (vagyis ahol a legolcsóbb a konzol) és élbolyát (ahol a legdrágább). A készülékért még nekünk magyaroknak is szívfájdító látni, hogy mennyivel kevesebbet szurkolnak le a tehetősebb japánok és kanadaiak. A két ország átlaga szerint arrafelé 384,5 dollárból (136 ezer forintból) kihozható a boltból egy PS5. De ugyanezért egy brazil és egy perui gamer már KÉTSZERES árat, átlagosan 770 dollárt (273 ezer forintot) fizet.

Forrás: Paxful

Csak a nyomatékosítás kedvéért álljon itt egy adat arról, hogy a PS5-ért majd’ legkevesebbet fizető Kanadában és a konzolt közel legdrágábban elérő Peruban mekkorák az átlagkeresetek. Az Average Salary Survey 2023. szeptemberi adatai alapján egy a társadalom középmezőnyét képviselő kanadai dolgozó évente nettó 37 ezer amerikai dollárt (kb. 13,1 millió forintot) keres. Peruban a bevételi lista derekán tartózkodó társa ennél jelentősen kevesebbet, 12 ezer dollárt (4,3 millió forintot) visz haza. Ez az adatbázis szerint ugyanannyi, mint a magyar átlagbér, de a dél-amerikaiak még nálunk is sokkal többet adnak egy újgenerációs konzolért.

Gaming megoldások a szegényebb országokban

Mivel a hardverek a kevésbé tehetős nemzetek piacain jó eséllyel sokkal drágábbak, mint a gazdag országok nagy részében és az esélyeket a játékárak se javítják, a harmadik világ „kreatív” megoldásokra kényszerül, ha játszani akar.

Artura Dawn, a GameGrin kolumbiai szerzője jegyzetében azt írja, egészen másfajta megoldásokkal működnek a játékosok az ő hazájában, ahol a szegénységi küszöb alatt élők aránya tavaly 39,3 százalékos volt. Szemléletes példaként elmesél egy történetet.

„Képzeld el, hogy karácsony van, és széles vigyorral az arcodon ébredsz. Az egész napodat csak öröm és nevetés tölti ki, és az ünneplés egészen estig tart, amikor végre eljön az ajándékbontás ideje. Felvillanyozva veszed fel a kis, téglalap alakú ajándékot, és kinyitva egy PlayStation 2-t találsz benne, amivel játszhatsz. Csakhogy nem 2000-et írunk, hanem a jelent.”

Egy olyan országban, folytatja Dawn, ahol a családok kevésbé szerencsés része nem engedhet meg magának napi háromszori étkezést, kicsit más szabályok szerint játszanak. Szó szerint. A gaming a legdrágább hobbik közé tartozik, főleg azért, mert a lakosság képtelen tartani a lépést a peso dollárral szembeni inflációjával. Csak a leggazdagabbak esetében lehet arról beszélni, hogy van otthon újgenerációs játékkonzol, vagy friss játékokat elfuttató gamer PC. A többség, igen, PS2-nél tart, mert nem engedhet meg magának komolyabb eszközt, és naná, azért is, mert az még feltörhető.

A szegény országok gamereinek többsége leginkább csak kalózkodásból képes játékokat szerezni, de azokból is olyanokat, amelyeket 1-2 évtizeddel ezelőtti technológián futtatni lehet.

A Bahamákon se könnyebb

A harmadik világbeli gaming problémáiról beszél a fenti videóban az eXtremeAzure YouTubere, AK is. A bahamai születésű srác egy Xbox 360-ashoz kiadott kontrollerrel szemlélteti: amióta az a kábel sokszoros le- és feltekerése miatt tönkrement, nem igazán játszik, mert túl drága lenne lecserélni. Érted: egy Xbox 360 drótos kontrollerét, ami az Amazonon vagy az Ebayen 30-40 dollárt kóstálna! De nem AK hazájában, ahol a nassau-i boltokban nem kapható 86 dollár, vagyis kb. 30.500 forint alatt. Még rosszabb a helyzet az online áruházakban szintén 30-40 zöldhasúért elérhető Xbox One kontroller esetében. Ezért a Bahamákon már több mint 100 dollárt (35.500 forintot) kell otthagyni a boltban, és a helyieknek nem is nagyon van más választásuk, hiszen

a netről rendelve még az olcsóbban kapható kütyü is többet kóstálna a szállítási költségek miatt.

Összességében bicskanyitogató szembesülni vele, hogy a harmadik világban élő gamer társaink nem elég, hogy jóval alacsonyabb bérszínvonalon élnek, mint a gazdag államok játékosai, a többszörösét kell(ene) kifizetniük ugyanazért az eszközért vagy játékért, mint egy amerikainak. Ilyen körülmények között nehéz is lenne elvárni, hogy visszaszoruljon a kalózkodás, meg a hackelés. Miért: van más választásuk? Persze van: nem játszani. De az annyira életidegen egy mai fiatalnak, mintha a szüleiknek anno azt mondták volna, nem mehetnek ki focizni, mert sokba kerül a sportcipő. Ha nem volt sportcipő, kimentek mezítláb. Na, ma ugyanezt jelenti a kalózkodás.

Ami egyébként újra felfutóban van:

A kalózkodás korszaka csak most jön – A streaming lesz a nagy vesztes