2023.07.19. – Nehéz vállalás szembenézni azzal, hogy mit gondolhatnak rólunk, gamerekről a nem gamerek, az meg pláne, hogy ha már részükről nem megy, legalább mi próbáljuk megérteni, hogy ők miért nem értenek minket. A legalapvetőbb ellentét az Y és Z generációsok, illetve X generációs és Baby Boomer szüleik-nagyszüleik között érhető tetten.

Drága nagyanyám (nyugodjon békében!) kérdezte: „oké kisfiam, de mire jó a számítógép?” Ennek már több évtizede, mégis élénken látom magam előtt kedvesen naiv arckifejezését és a szemében csillogó érdeklődést. Mert világ életében analóg munkát végzett, és tényleg nem tudta mire jó a számítógép.

Tessék, magyarázd el valakinek, aki egész életében csak kézzel írt!

A párbeszéd több soron zátonyra futott, hiszen azokkal a technológiai fogalmakkal, amelyek számomra természetesek, már akkor sem tudtam neki a nulláról elmagyarázni, hogy miért fontos eszköz. Annyiban maradtunk, hogy a videokazettával vagy a bakelitlemezzel ellentétben a számítógépen tárolt adatnak nem romlik a minősége. Ennyivel elégedett volt, nem is firtattam tovább a dolgot. Letöröltem a verejtéket a homlokomról és mentem vissza játszani.

Illusztráció: Freepik

Csupán generációs különbséggel viszont már jó ideje nem lehet megmagyarázni a gamerek és a nem gamerek közötti meg nem értést. Azt mondják, csak labirintusban bolyongó kísérleti patkányok vagyunk, vagy gombokat jutalomért nyomkodó majmok. Az utóbbi fáj a legjobban, mikor a mobilomra mentett játékokra gondolok. Mert hát, ja. Viszont, ha a nem gamerek annyival elintézik, hogy a gaming csak gombnyomkodás, akkor a könyv is annyi, mint lapokat lapozni, a foci meg, mint labdákat rugdosni.

Ha valamit, amit kívülről nézel, nem értesz, akkor az nem több, csak zavarba ejtő cselekvések sorozata.

Ha nem érdekel a golf, akkor az csak pár manus egy bottal a réten. Látod? Azoknak, akiket nem érdekel a gaming, legjobb esetben is egy manus vagy a konzollal. De hol marad a tartalom, a történet, az izgalom, az általam alakított cselekmény, a felszabadító öröm, amikor valami sikerül, stb.?

Miért nem értik ezt a többiek?

A nem gamerek nem gamerségének szintje remekül mérhető. Amíg ők megvitatják a pincérnő melleit, az edző bicepszét, a Netflix-sori legutóbbi részét, esetleg a hétvégi meccs eredményét, dobd be, hogy mekkorát arattál tegnap a Warzone-ban! Vagy ha idősebb gamer vagy: nézd meg a család arckifejezését, amikor közlöd, hogy a Starfieldet kéred a születésnapodra! Ugye? Szinte látod is magad előtt az értetlen, vagy egyenesen megvető arcokat. Pedig miért érdekesebb, hogy mit játszott a Fradi, vagy hogy ki kivel üzekedett a Bridgertonban?

Az a helyzet, hogy szinte minden unalmasnak és megmagyarázhatatlannak tűnik, ha kívülről nézed, és nem értesz hozzá. Azoknak, akik nem értenek a játékokhoz, valószínűleg tényleg úgy látszol kívülről, mint egy jutalomhalért labdázó fóka. Pedig közben ugyanazt csinálod, mint egy sportoló vagy egy zenész: újra és újra edzel, vagy gyakorolsz, mert értelmet, örömet és elégedettséget találsz abban, amit csinálsz. És közben fejlesztesz: egyre többet tud az operátorod a WZ-ben, a játékosod a FIFÁ-ban, a karaktered a Dark Soulsban. Aztán újabb feladatokat hajtasz végre, kiszámítható jutalomért, ami a gaming esetében a kikapcsolódás, az öröm, a valóság pihentető kizárása – legalább néhány órára.

És büszke vagy az eredményeidre – teljesen méltán, és fellelkesít, amikor új élmény vagy kihívás jön szembe.

Az pedig, ahogyan játszunk, gyakran azt is tükrözi, hogy hogyan viszonyulunk az élethez általában, és miben leljük örömünket. A játékokban az a nagyszerű, hogy lehetővé teszik a felfedezést – nem csak a digitális világét, hanem a sajátodat is: rávilágítanak hogyan szeretsz viselkedni különféle kontextusokban, mennyire bírod a kihívásokat, mekkora türelmed van szellemi feladathoz, vagy milyen érzés együttműködni másokkal a közös siker érdekében.

Mi okozza a különbözőséget?

Nem, nem vagy labirintusban bolyongó kísérleti nyúl, gombnyomkodó zombi, jutalomvadász fóka sem! Kalandor, felfedező vagy, még ha azoknak, akik nem értenek meg téged, másnak is tűnik. Miközben gombokat nyomkodsz, valójában tanulsz, gondolkodsz, tapasztalsz, reagálsz, megoldasz. És mindebben egyre jobbá is válsz. És ami a videojátékok varázsát csak tovább fokozza – például sok sporttal és hobbival szemben -, hogy ami kívülről nézve hosszan ismétlődőnek tűnik, ahhoz valójában nem is kell monotonitástűrés, mert egy jó game folyamatosan új élményekkel pumpál fel.

A fő különbség a videojátékokat értő és azokat elutasító emberek között valószínűleg nem a személyiségben, nem is a korkülönbségben vagy a társadalmi helyzetekben keresendő, hiszen inkább arról van szó, hogy kit milyen ingerek értek a megfelelő pillanatban, amikor fogékonnyá vált a saját hobbijára. Éppen ezért érthetetlen, hogy a nem gamerek mit nem értenek. Csak mást szeretünk kezdeni a szabadidőnkkel, és kész.

Tévhitek alapján ítélnek

Annál szebben végképp’ nem tudnánk összegezni, hogy a gamer sztereotípiák mennyire hibásak, ahogyan azt a Quora oldalán tette a Sage AI chatbot:

„Van néhány tévhit a gamerekkel kapcsolatban, amelyeket általában azok az emberek gondolnak, akik maguk nem játszanak videojátékokkal. Az egyik legelterjedtebb az, hogy a játékosok mind fiatal, szociálisan esetlen férfiak, akik minden szabadidejüket játékkal töltik. A valóságban a játékosok átlagéletkora 35 év körül van, és férfiak, nők egyaránt játszanak videojátékokkal. Egy másik gyakori tévhit, hogy minden videojáték erőszakos, és agresszív viselkedéshez vezet. Bár néhány játék valóban erőszakos témákat ábrázol, a többségük nem, és a kutatások sem mutattak ki szoros összefüggést a videojátékok és az agresszív viselkedés között. Emellett egyesek úgy vélik, hogy a játékosok nem produktív tagjai a társadalomnak, és csak vesztegetik az idejüket a játékokkal. Sok gamer ugyanakkor épp’ hogy sikeres a karrierjében és egyéb elfoglaltságaiban, sőt, egyesek a játékokat még arra is használják, hogy fejlesszék problémamegoldó és csapatmunka-készségeiket. Végül, egyesek úgy gondolják, hogy a videojátékokat csak gyerekek vagy fiatal felnőttek élvezhetik. A valóságban minden korosztály élvezheti a videojátékokat, és sok idősebb felnőtt is játszik játékokkal, hogy szellemileg aktív maradjon.”

Ja, és ha már egymás meg nem értésénél tartunk:

5 nehezen vitatható ok, amiért a szülők utálják a videojátékokat