A videojátékok rendkívül népszerűek, KIVÉVE, ha az ember szülővé válik, és azt látja, hogy élete apró értelmei zombifilmeket idéző arckifejezéssel ülnek naphosszat a kijelző előtt, a kontrollert tépve – főleg a nyári szünidőben. Bár a Leet szerkesztőségében mindenki őszinte imádattal viszonyul a gaminghez (másképp nem is tudnánk csinálni), elismerjük, hogy van, mikor apuéknak igaza van. A szülőknek öt nyomós okuk van arra (főleg, ha gyerekként / fiatal felnőttként maguk is megszállott gamerek voltak), hogy égnek álljon a hajuk a videojátékoktól.

Mielőtt ebbe belemennénk, nézzünk egy gyerekek szempontjából felépített pro-kontra listát a gamingről, csupán a józan ész alapján.

PRO

Javítja az alapvető vizuális folyamatokat (kontrasztérzékenység, mozgásérzékelés, fókuszált felbontásérzékelés),

Javíthatja a mindennapi készségeket (főleg az FPS-kedvelők gyorsabban reagálnak és hoznak döntéseket kritikus helyzetben),

Fokozhatja a végrehajtó funkciókat (nettó kognitív előnyt okoz a koncentráció és a gyors reagálás, ami edzi az agyat),

Enyhíti a szorongást és a depressziót az idősebb felnőtteknél (legalább olyan hatékony, mint a meditáció: csökkenti a negatív érzéseket és pozitív élményt ad).

KONTRA

Függőséghez vezethet (ami tönkreteszi a karrierutat és a magánéletet),

Hajlamossá tehet az agresszióra és az erőszakra  (gyerekeknél fennálló veszély: verbális és fizikai agressziót táplálhat),

Erősíti a szorongást és a depressziót a kisebb gyerekeknél (éppen ellentétes hatás, mint a fiatal felnőtteknél: megvonási tünetek léphetnek fel).

Forrás: Freepik

Szóval akkor miért is utálják a szülők a videojátékozást, ÉS miben tévednek (IGAZ-0-HAMIS)? Nézzük:

1. IDŐPOCSÉKOLÁSNAK TARTJÁK

0: igazuk is van, meg nem is. A gyerekek órákon át a képernyő előtt ülhetnek anélkül, hogy kilépnének a szabadba, vagy kapcsolatba kerülnének másokkal. Ez társadalmi elszigetelődéshez és a fizikai aktivitás hiányához vezethet, ami egészségtelen a gyermekek számára. Jogos, mert lehetnének ehelyett produktívak is, de ki mondta, hogy a gyerekeknek mindig valami hasznos dolgot kell csinálniuk? A videojáték mindenekelőtt kikapcsolódás, ami a kicsiknek is ugyanúgy jár, mint a felnőtteknek. És joggal háborognak, hogy miért nem játszhatnak többet, mikor azt látják, hogy a szüleiket meg este nem lehet kirobbantani a Netflix elől. A varázsszó ebben az esetben is az egyensúly: meg kell találni azt az arany középutat, amíg a videojáték szórakozás, de még nem felesleges időpocsékolás, ami ráadásul tényleg káros lehet a gyerekek életmódjára.

2. ELHÍZÁSHOZ VEZETHET

HAMIS: bocs, de nem a videojáték vezet elhízáshoz, hanem a rosszul belőtt életmód, az egészségtelen táplálkozás és a mozgáshiány! Ezek mindegyikét rá lehet kenni a videojátékozásra? Aligha. Amennyiben a család, amiben a gyerek él, fontosnak tartja a fittséget, a gyerek akkor is egészséges és sportos lesz, ha sokat videojátékozik, mert az élete többi része e szerint van berendezve (zöldségeket eszik, edzésre jár, megszerettették vele a testmozgást, stb.). A szülőknek kár csodálkozni, ha a kölyök zsírpárnákat növeszt, mikor ők meg hordják haza a chipset, gumicukrot, kólát, és nem építenek be fizikai mozgást igénylő programokat a mindennapokba. A gyerek attól a rossz életmódtól hízik, ami kialakult körülötte, nem a videojátéktól. Ha meg azért mozgáshiányos, mert naphosszat a képernyő előtt ül, azt is megengedte neki valaki, nem?

3. KÁROSÍTJA A GYEREK MENTÁLIS EGÉSZSÉGÉT

0: igaz is, meg nem is. Bár a szülők szeretik általánosítva ráfogni a gamingre, hogy az károsítja – természetesen tökéletes – szemük fényének mentális egészségét, nincs teljesen igazuk. Persze lobogtathatnak hiteles tanulmányokat, amelyek arra jutottak, hogy a videojátékozás a gyerekek szorongásához, depressziójához és elmagányosodásához vezet, de ez tényleg csak a gaming rovására írandó?

És közben minden szülő bűntelen, aki oda se figyel, hogy a gyereke mivel (például korhatáros tartalmakkal) játszik?

Akár népszerű leszek ezzel a szülők körében, akár nem: ha a gyereken a fentebb írt tünetek mutatkoznak, az inkább azért van, mert ellenőrizetlenül játszik olyan game-ekkel, mint a GTA, a CoD vagy a Mortal Kombat (sajnos mindhárom népszerű kisgyerekek körében is), holott ezek – CSÓKOLOM, ha nem tetszettek észrevenni – 18+-os kontentek, és nem véletlenül azok. Szóval a gyerek mentális állapota nyilván romlani fog, ha nem a korosztályának megfelelő játékokkal hagyjuk otthon. Elnézést, de ennek felelőssége nehogy már a játék- és konzolgyártóké legyen – különösen úgy, hogy az eszközökbe és az otthoni hálózatokra elég hatékony gyerekzárakat lehet telepíteni és beállítani!

4. ADDIKTÍV

IGAZ: sok játékot úgy terveztek, hogy függőséget okozzon, és órákon át is simán lehessen játszani vele, ami tényleg nettó mocsokság. Lsd. Fortnite-balhé, de ehhez hasonló a közösségi média is – ugyanezen megbúvó stratégia miatt. A gyerekek annyira a videojátékok megszállottjaivá válhatnak, hogy elveszítik az érdeklődésüket más, fontos dolgok iránt és összezavarodik a figyelmük is: romlik az iskolai teljesítményük és a barátságaik minősége, illetve eltűnik minden más hobbi. A függőséget nem szabad félvállról venni, mert nem könnyű leküzdeni!

5. CSÖKKENTI A KONCENTRÁCIÓKÉPESSÉGET

O: igaz is, meg nem is, de leginkább a fent írt okok miatt – egyszerűen nem mindegy, hogy gyerekekről (3-12 év), vagy kamaszokról és fiatal felnőttekről (13-18 év) beszélünk. A videojátékok igenis nagymértékben elvonhatják a kisgyerekek figyelmét: csökkenthetik a koncentrációs képességeiket a tanórákon és más értelmes tevékenységek során, ami baj. Ugyanez a felelősséget és a „mikor elég érzést” jobban ismerő tizenévesekre kevésbé igaz, bár időszakosan náluk is lehetnek bajok, ha hetekre-hónapokra úgy rácsavarodnak egy játékra, hogy alig alszanak miatta. A mánia szerencsés és egészséges esetben múlandó, de ha már a tanulmányok, a karrier és a magánélet épségét kezdi el kóstolgatni, nem árt segítséget kérni a családtól vagy egy szakembertől!

Jobb lenne önállóan lépni, mielőtt még eddig durvulnának a dolgok:

Hivatalos: Kína megoldotta a kiskorúak játékfüggőségét