Uemura hatása a játékiparra és a teljes popkultúrára abszolút megkerülhetetlen, nélküle nem csak a Nintendo megannyi konzolja, de a PlayStation sem létezhetne.
Uemura hatása a játékiparra és a teljes popkultúrára abszolút megkerülhetetlen, nélküle nem csak a Nintendo megannyi konzolja, de a PlayStation sem létezhetne.
A Ritsumeikan Egyetem a mai napon jelentette be, hogy december 6-án 78 éves korában elhunyt a videojáték-ipar egyik legnagyobb hatású alakja, a Nintendo korábbi tervezőzsenije, Masayuki Uemura.
Uemura eredetileg az egyetem elvégzése után a Sharpnál kezdte a pályáját, ahol fotocellás technológiát értékesített nagyobb vállalatoknak, köztük is a későbbi munkahelyével, a Nintendóval. A japán játékgyártó általa került közelebbi kapcsolatba a Sharp termékeivel, amit aztán a játéktermi, majd az otthoni fénypisztolyos játékaihoz használt fel. Ez az ismertség vezetett oda, hogy 1971-ben már a Nintendo kötelékében dolgozott, ahol olyan klasszikust jegyezhetett, mint a hazánkban is kultikussá váló Duck Hunt.
1981 novemberének egy estéjén Uemura (aki ekkor már a Nintendo otthoni konzoljainak fejlesztéséért felelős vezetője volt) egy telefonhívást kapott a Nintendo akkori elnökétől, Hiroshi Yamauchitól. Az elnök ekkor beszélt neki először egy olyan konzol ötletéről, amibe olyan kártyákat, cartridge-ket lehet rakni, melyeken különböző játékok vannak, amiket cserélgetni lehetne. Ez akkor annyira futurisztikusnak hatott, hogy Uemura egy Kotakunak adott interjújában úgy emlékezett vissza erre, hogy azt hitte a főnöke részeg. Mikor másnap találkoztak és megemlítette neki a telefonos beszélgetésüket, akkor eszmélt rá, hogy tényleg komolyan gondolta.
Uemura izgalmasnak találta a dolgot, ezért szinte azonnal nekiveselkedett a munkának, amely gyümölcse az 1983-ban debütáló 8 bites csodagép, a Famicom, ismertebb nevén a Nintendo Entertainment System lett. A konzol a korhoz képest egészen jól fogyott, és ugyan a nagy videojátékipar bedőlést megszenvedte kicsit, mégis sikerült továbbfejleszteni az eredetit, ami később egy kiegészítő segítségével már floppy lemezről is képes volt lejátszani a játékokat.
Uemura nem sokat ült a NES utódján, 1988-ban nekilátott a Super Famicom fejlesztésének, amit már egy jóval erősebb, 16 bites gépnek álmodott meg. Ekkor ismerkedett meg Ken Kutaragival, a Sony egyik mérnökével, akivel a konzol hangchipjén ügyködtek közösen, ami aztán olyan remekül sikerült, hogy a Nintendo miattuk még szorosabbra fűzte volna a viszonyt a Sony-val, akivel később egy szintén konzollegendává váló lemezmeghajtós játékgép ötletén kezdtek el dolgozni.
A legendás tervező végül 1990-ben adta ki a keze közül az óriási sikereket elérő Super Nintendo Entertainment System-et, röviden a SNES-t, ami a vállalat egyik legnagyszerűbb konzoljává lett. Ken Kutaragi pedig ezután, az Uemuraval való közös munka révén álmodta meg a PlayStation-t, ami a két cég megromlott viszonya miatt lett végül egy különálló masina.
Masayuki Uemura 2004-ben távozott a Nintendótól, de kapcsolatuk haláláig jó volt, sőt, mint tanácsadó sokáig segítette a későbbi munkát. Ezután lett a Ritsumeikan Egyetem professzora, később pedig az angliai Nemzetközi Videojáték Múzeum egyik kitüntetett alakja.
Uemura hatása a játékiparra és a teljes popkultúrára abszolút megkerülhetetlen, nélküle nem csak a Nintendo megannyi konzolja, de a PlayStation sem létezhetne. Mindent, és még annál is többet köszönünk mester, nyugodj békében.
