Bódi Dániel

2024.05.06. – A Sony Interactive Entertainment új vezetése Jim Ryan távozásával nem sokat tétlenkedik: míg a zöldebbik túloldalt az amúgy sem rózsás konzoleladás drámai bezuhanását multiplatformosodással, valódi nyitással, a határok elmosásával próbálják ellensúlyozni, addig a Sony-nál egyre erőszakosabb módszerekkel próbálnak még feljebb tornázni a nagyközönség előtt is büszkén prezentálható számadatokat – annak ellenére, hogy egyébként elég jól megy a PlayStation 5 szekere.

De erről majd bő nyállal fogok értekezni az alábbi fekete, vagy inkább baklövéses, talán inkább szégyenlista utolsó, hetedik pontjában – bár aligha akad olyan játékfogyasztó, aki ne hallott volna 2024 eddigi legnagyobb játékipari drámájáról, amit hogy, hogy nem, a Sony hozott össze saját magának. Persze a fanboyok, akik valamiért kötelességüknek, vagy bármilyen módon szükségesnek érzik megvédeni a dollármilliárdos nagyvállalatot egy-egy fröcsögő kommentben majd úgyis rám olvassák átkaikat, igaz, valójában ezzel a cikkel is igen sokat vállalok, hisz jaj annak, aki csúnyákat mer pötyögni egy potenciális hirdetőről.

Bizony, hogy a Sony sem szívjóságból készíti a konzolt és arra a játékokat, amit a fentebb említettek pár évente újra-applikálnak az identitásukba. Pedig még a legelvakultabb rajongóknak is be kell látniuk néha, hogy az imádott vállalatuk (egészen hihetetlen) valójában nem értük, hanem miattuk működhet. Kábé, mint egy normálisan működő demokráciában, ahol nem az emberek vannak a kormányért és a pártokért, hanem a pártok és a kormány van az emberekért. Jobb helyeken, természetesen.

A gyártók azonban valamiért rendre el szeretik játszani a kiskirályt, a Duna jegén megkoronázandó Döbrögit, ami alól senki sem kivétel: az Xbox, a Nintendo, és persze a PlayStation számláján is bőven akad, amiért megorrolhat rájuk a pénzzel bizalmat szavazó játékos. És mivel a Sony-nak köszönhetjük a legfrissebb arcvesztést, ez talán remek apropót szolgáltat arra, hogy 7 pontban érzékeltessük, mi más akad még a PlayStation/Sony bűnlajstromán, amit a játékosok ellen követtek el.

De nyilvánvalóan „For the players”… (For the Horde!)

1. A játékipar egyik legeslegnagyobb lopása

Manapság már nem különösen emlegetik fel az esetet, pedig máig az egyik legnagyobb játékipari adatlopás, ami történt. Dióhéjban a sztori az, hogy a méltán hírhedt Anonymous hackerbanda a PS3 rendszerét sikeresen feltörő Geohot melletti kiállásból (akit a Sony rendesen meghurcolt) 2011 április 17. és 19. között betört a PlayStation Network rendszerébe, amit majd egy hónapig, 23 napig teljesen megbénítottak. Ez még önmagában nem a Sony, sokkal inkább a rendszer égbekiáltó gyengeségeit kihasználó hackerek bűne, amiben viszont 100%-ig ludas a vállalat, hogy annak ellenére eltitkolták az adatlopást, hogy tökéletesen tisztában voltak vele.

A Sony több, mint egy teljes hét elteltével volt hajlandó elárulni, hogy bizonyos felhasználói adatokat eltulajdonított az Anonymous, és ki nem találod, hogy mi volt a kifogás: nem tudtak róla. Pedig nem kevesebb, mint 77 millió PlayStation játékos volt érintett, akik így csak egy hét elteltével tudtak jelszót váltani, valamint ellenőrizni a bankszámlákat, nem-e történt valamilyen gyanús pénzmozgás. Az eset 171 millió dollárjába került a Sony-nak – bár egy kiadós bírság is kijárt volna…

2. Buborékba zárlak

A Sony 2013-ra rájött az Xbox 360 egyik legnagyobb sikerére, de ahelyett, hogy azt organikusan érték volna el, inkább fullba nyomták a kretént. A PS3-Xbox 360 érában ugyanis fellendült az online gaming, de mivel akkoriban nehezen oldották még meg a cross-playt, ezért a legtöbben az alapján választottak maguknak platformot, ahol a haverok is vannak – hogy legyen kivel játszani.

A Sony nagyon jól tudta mindezt, és amikor már teljesen egyértelmű volt, hogy a PS4 toronymagasan veri az Xbox One-t, a már elérhető és tökéletesen működő cross-play megoldásokat egyszerűen ott próbálta kigáncsolni, ahol csak tudta. Bár a dolog mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, tényszerűvé az Epic vs. Apple bírósági tárgyalásokon vált a dolog, ahol kiderült, hogy a Sony szándékosan tiltotta a cross-play megoldásokat, hogy a PS-játékosok ne játszhassanak xboxosokkal csak azért, hogy ezzel is a PS felé tereljék az embereket. Amikor pedig már elkerülhetetlen lett a funkció, akkor nemes egyszerűséggel különadót vetettek ki azokra a PS Store-ban megjelenő játékokra, amik rendelkeznek cross-play-jel. Eredmény: sok fejlesztő csak ezért nem implementálta a játékába, hogy ne kelljen többet fizetnie.

A Sony hivatalos magyarázata az volt, hogy a cross-play-jel a PSN-felhasználók potenciális támadásoknak lennének kitéve, ezt a kockázatot pedig nem vállalják, de azt is hozzátették, hogy a PS4 a legjobb platform, szóval mindenki játsszon csak azon. Ez már csak a 2011-es események miatt is komikus, de igazán emlékezetes kabarévá csak a 7-es ponttal válik.

3. Isten hozott, PS Vita! Isten áldjon, PS Vita!

Kevesen tudják, de nem a PlayStation Portable, a köznyelvben csak PSP volt a Sony első kézikonzolja (erről majd lesz egy Facebookos Tudtad?-anyag, illetve egy cikk is), de máig a leglegendásabb: a PSP méltó kihívója volt a Game Boy-nak, a Nintendo DS-nek és a 3DS-nek, kiváló játékkínálata, tudása és funkcionalitása 2004-ben páratlan volt. Ha akartunk filmet néztünk, interneten böngésztünk, zenét hallgattunk, vagy játszottunk rajta – ott, ahol csak akartunk.

El is ment a termékcsaládból vagy 80 millió, szóval nem volt sokáig kérdéses, hogy lesz-e folytatása a hardvernek. A tervezőasztalon csak PSP NGP-ként emlegetett, már-már majdnem PS3 képességeivel bíró PS Vita aztán 2011-ben (tehát 2 évvel a PS4 előtt) a boltokba is került, de megismételni a nagy előd sikerét már képtelen volt. A fő ok a Sony volt, ami tulajdonképpen pontosan azt csinálta az egyébként nagyszerű kézikonzollal, amit most (egyelőre) a PS5-tel: egyszerűen nem adott ki rá, nem támogatott elég játékot.

Persze, volt egy-két érdekesebb cím, de olyan egy sem, mint amilyenekkel a PSP-n játszhattunk. A viszonylag gyatra eladások miatt pedig third party fejlesztők körében sem lett népszerű, így hiába a jó hardver, a Sony igen hamar elengedte a nettó bukásként elkönyvelt PS Vita kacsóját. Ezzel együtt pedig a kézikonzolos piacból is kivonult, amit néhány évvel később a Nintendo Switch szántott fel, ezzel is egy különös handheld divatot teremtve. A Sony erre újra felbátorodott, és kiadta az igazából semmire se igazán való, játék natív futtatására képtelen, internet nélkül használhatatlan PS Portalt.

4. Gőg, vagy elbizakodottság?

Ezt a pontot nem fogom túlspilázni: a PS2 őrült rekordot állított fel a 2000-es évek elején, amibe nagyon kényelmesen bele is ült a Sony. Érdekes, hogy a vállalat vezetősége azóta többször is kicserélődött, de a gőgös mentalitás valamiért újra és újra felüti a fejét: hiába jött egy évvel korábban a szuperígéretes Xbox 360, a Sony-nál – ahogy az első Xboxot, úgy ezt a Microsoft konzolt sem vették túlságosan komolyan, ezért is gondolták, hogy a generációs győzelem már csak a PS2 miatt is, de elrendeltetett.

Az Xbox 360-nál 200 dollárral drágábban küldték a boltokba a PS3-at, ami inflációarányosan ma 111.000 forintot jelentene. A Sony-nál úgy gondolták, hogy a konzol magáért beszél, hiszen az valamivel erősebb, mint a rivális, és még a blu-ray filmeket is le tudja játszani, meg hát PS2. Az Xbox pedig annak ellenére is jócskán elhúzott eladásokban, hogy egy tervezési hiba miatt sorra haltak le az első modellek – amiket ingyen újakra cserélt. A PS3 csak az újabb, minden tekintetben: küllemre és árban is karcsúsított modellel tudott visszazárkózni, majd a generáció végére a kiemelkedő exkluzívoknak hála egy icipicit előre törni.

A Sony egyetlen egy szerencséje, hogy az Xbox One marketingjét rendesen elszarta Don Mattrick, akinek bár némileg igaza lett a konzolok jövőjét illetően, de a tévétévétévétévé mantra mindenkit a PS4 szorító és sosem engedő karjaiba üldözött. A Sony gőgje, vagy elbizakodottsága pedig csak a PS4 leköszönésekor tetőzött igazán…

5. Ide a pénzed!

Ebből az elbizakodottságból ered a „mindenből pénzt tudunk és kell csinálnunk” mentalitás is, ami előbb a PS5 megjelenésével a fizetős újgenerációs frissítésekkel kezdődött (amiket mindenki más ingyen adott), majd folytatódott a totálisan okafogyott remasterelt kiadásokkal. Még a vak is látja, hogy ezek valójában micsodák, de arra legalább tökéletesen megfelelnek, hogy elfedjék a Sony eddig be nem tartott ígéretét: a szuperminőségi PS5-exkluzív játékokat, melyekben 4 évvel a konzol megjelenése óta sem kifejezetten tobzódunk.

De legalább időközben jelentősen árat emeltek: 20.000 után 24.000-re, most pedig már közel 30.000 forintot kell kicsengetni egy újonnan megjelent játékért, aminek egyik legeslegelső fecskéje épp a konzolpiacot rommá domináló Sony és PlayStation volt. Aztán még a Game Pass után kullogó, annak mintájára átalakított PS Plus szolgáltatás havidíját is jelentős mértékben megemelték. De furcsa mód hiába olcsóbb a játék PC-n és Xboxon, a nép így is zabálja a PS5-öt, amire eddig kevesebb konzolexkluzív jelent meg, mint például Seriesre, vagy Switchre. Ha a Microsoft nem találta volna ki a multiplatformosodását, akkor most kongana az ürességtől a PS, de azt legalább jó drágán.

6. Játékmegőrzés? Az valami ritka pokémon?

Ebben akár kezet is foghatna a Sony vezetősége a Nintendóéval, akik mint valamiféle japán hagyomány, magasról tesznek rá, hogy mi lesz a korábbi masináikra megjelent klasszikusaikkal. A játékmentést, a visszafele kompatibilitást nem kifejezetten ismerik, és bár a Sony elkezdett ismerkedni az utóbbi kifejezetéssel, azért még bőven lenne hová fejlődni. A PS Plus Premium Classics csomagjában például egy csomó régi játékkal lehet játszani, de még így is túlságosan kevéssel ahhoz képest, ahány remek címet kizárólag PS1-en, PS2-n, de főleg PS3-on érhetünk csak el.

„Miért akarna bárki is régi játékkal játszani?” – tette fel a kérdést Jim Ryan, a PlayStation korábbi elnöke a visszafele kompatibilitással kapcsolatban.

A legjobban a PS3 példázza a Sony leszaromságát: tulajdonképpen az egész konzolt eleve egy olyan architektúrára alapozták, ami miatt valószínűleg egyetlen későbbi PS-konzol sem fogja tudni futtatni az arra megjelent játékokat, vagy azok lemezét. A legtöbb PS3 játék egy idő után sajnos el fog tűnni a Föld színéről, ahogyan egy csomó régi Nintendo címre is ez a szomorú sors vár. Csak akkor legalább ne üldöznék tűzzel-vassal az emulátorok készítőit.

7. Kitiltunk, mert csak!

El is érkeztünk a mához, amikor a Sony önmagától megrészegülve az éterbe böfögte, hogy a február elején megjelent, meglepően sikeres Helldivers II május végével PC-n kizárólag PlayStation Network profillal lesz játszható. Valószínűleg így szerették volna kicsit megdobni a PSN számokat a következő negyedéves beszámolóhoz, amivel talán-esetleg még némi bónusz is jár a vezetőségnek.

Jött is a nemulass: egyrészt a megjelenéskor és utána sem tüntették fel egyértelműen, minden kétséget kizáróan és jól látható, eltéveszthetetlen helyen, hogy erre sor kerülhet, másrészt pedig több országban is csak mint opcionális, és nem kötelező beállításként hivatkoztak a Steam és a PSN-fiókok összekötésére (amit később még meg is hamisítottak). Harmadrészt pedig a Sony olyan országokban is 40 eurós átlagáron árusította a Helldiverst, ahol hivatalosan nem is érhető el a PSN, sőt, van olyan régió (Ukrajna), ahol PlayStation konzol nélkül nem is lehet rá regisztrálni. Ezeket a játékosokat – még, ha meg is vették a játékot – kvázi egyik napról a másikra kitiltották.

Indok: a Sony csak így tudja garantálni a játékosok biztonságát. Érted?! A PSN-nel!

A Helldivers II több mint 210.000 negatív értékelést kapott a Steamen, a játékosok a fejlesztők és a Sony ellen fordultak. Hamar meg is hátráltak, ma jelentették be, hogy végül csak nem fog kelleni az a fránya PSN. De mi is változott pontosan pár nap alatt a háttérben? Megoldották a játékosok biztonságát PSN-fiók nélkül? Rájöttek, hogy teljesen felesleges? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de gyanítom, hogy az ég világon semmi köze sincs ahhoz, amit a Sony állít.

De félreértés ne essék, az összes gyártónak megvan a maga elszámolnivaló szennyese, amiket természetesen a Sony főbűnei után boldogan teregetünk majd ki, ezzel is élesebben rámutatva, hogy a gyártók nem a barátaid! Szóval ne is kezeld őket úgy!

Ezt is olvasd el:

A GTA III-ban ezért nem lehetett sokáig repülni a Dodóval