2022. 09. 09. – Manapság már nem különösebben kell műszaki területeken jártasnak lenni ahhoz, hogy valaki egy fényképezőgépet, egy nyomtatót, szkennert vagy bármilyen külső eszközt csatlakoztatni tudjon a számítógépéhez. Ez a kényelem azonban nem mindig volt adott, sőt, nem is kell visszább mennünk az időben a 90-es éveknél, amikor még nem egy mozdulat volt egy-egy perifériát a gépbe kötni.

Az USB megjelenése előtt eléggé szenvedős volt az ilyen kütyük PC-hez történő csatlakoztatása. Simán előfordult, hogy az embernek fel kellett csapnia a gépházat, és egy plusz hardvert kellett belebütykölni, hogy egynéhány eszközzel kompatibilis legyen a gép. Az Intel által 1996-ban piacra dobott Universal Serial Bus azonban mindent teljesen, és örök érvényűen megváltoztatott.

Az USB-port mára teljesen alapnak számít, nélküle nagyon sok technológia másképp, vagy lehet, hogy egyáltalán nem is létezne. Az biztos, hogy az technológiával tarkított életünk más volna.

Minden egy nagy ötlettel kezdődik

Sok probléma, amellyel a felhasználók szembesültek, amikor az 1990-es években perifériákat próbáltak csatlakoztatni a számítógépükhöz, az iparág számos beszállítója közötti szabványos gyakorlat hiánya miatt merült fel – olvasható a Milestone bejegyzésében a Engineering and Technology History Wiki oldalon. Egy másik probléma az volt, hogy a legtöbb PC korlátozott számú bemeneti porttal rendelkezett, és továbbiak hozzáadása nehézségekbe ütközhetett.

„Azt hittem, hogy az USB csak egy egyszeri 40 millió dolláros lehetőség” – mondta Ajay Bhatt, az Intel egyik mérnöke, aki részt vett a kifejlesztésében, a CNN-nek adott 2013-as interjúban a technológiáról. „El sem tudtam akkor képzelni, hová fog fejlődni az USB. A legvadabb képzeletemet is felülmúlta”.

Ajay Bhatt

A szakember a saját bevallása szerint akkoriban még technológusként is küzdött a PC-je frissítgetésével. Tulajdonképpen így jött meg neki az ötlet egy olyan botegyszerűen működő és használható ‘plug-and-play’ rendszer fejlesztéséhez, ami végül az USB-be torkollott. A 90-es évek elején Bhatt fel is vázolta az akkori főnökének a koncepciót, de az hamar lepattintotta.

Bhatt azonban hajthatatlan volt, lévén tökéletesen meg volt győződve róla, hogy a rendszere működőképes lehetne. Így hát úgy döntött, hogy otthagyja a főnökét, és az Intelen belül egy másik munkacsoporthoz csatlakozik. Itt már értő fülekre és agyakra talált az ötlete.

1992-ben Bhatt ellátogatott a Jones Farm Conference Centerbe, ahol különböző technológiai cégek mérnökeivel találkozott, akik szintén egy plug-and-play rendszer kifejlesztésén dolgoztak. A helyszínen több neves vállalat szakembere képviseltette magát, mint a Compaq, a Digital Equipment Corp. (DEC), az IBM, az Intel, a Microsoft, a NEC és a Nortel, akik ezután közösen próbáltak tető alá hozni egy nagy közös megoldást.

„Az iparág egésze felismerte, hogy egy nagy problémát kell megoldani” – mondta Jim Pappas az Intel egyik USB-interfészről szóló cikkében. A találkozó idején Pappas a DEC mérnöki vezetője volt, de végül az Intel USB-fejlesztő csapatának programmenedzsere lett.

Az álomtól a valóságig

Mielőtt a csoport elkezdte volna az USB fejlesztését, feltérképezte, hogy milyen technológiák léteznek már. Megvizsgálták az Ethernet-szerű technológiákat, az audio interfészeket, az Apple GeoPortját és az IEEE 1394-et – más néven a Firewire szabványt, de egyik sem rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a csapat keresett.

A mérnökök különösen olyasmit szerettek volna, ami olcsó, felhasználóbarát, a perifériák energiaellátására is alkalmas, és nagy sávszélességet biztosít. A gyártási költségek alacsonyan tartása miatt úgy tervezték meg az USB-t, hogy egy vékony, négyvezetékes, akár 5 méter hosszúságú kábellel működjön. A kábel egyik végén egy A csatlakozó volt, ami a számítógépbe ment, a másik végén lévő B csatlakozót pedig a külső eszközökbe kellett bedugni.

Akkoriban az is egy nagy probléma volt, hogy a számítógépek nem adtak le áramot a hozzájuk csatlakoztatott eszközök számára. Vagyis a legtöbb perifériának nem volt elég a PC, azokat még külön egy konnektorba kellett dugni, hogy működjenek. Az USB viszont megoldotta ezt is, a segítségével a számítógép már képes volt a használathoz szükséges energiával ellátni őket.

Az USB másik átütő előnye, hogy azzal elvileg akár 127 eszközt is a PC-hez lehetett csatlakoztatni – egyszerre. Ezt az előnyét persze egyetlen személyi számítógép sem használta ki, de jó tudni, hogy mennyivel lehet még növelni az USB-foglalatok számát.

Az ötletelés során azonban a névválasztás is nagyon fontos volt. A szakemberek mindenképpen azt szerették volna, hogy a név ne csak jól csengő és hangzatos legyen, de jól írja is le a technológiát. A Fast Company cikke szerint az Universal Serial Bus megnevezésben a szavaknak igen nagy jelentősége van.

A Universal például azt jelenti, hogy az USB-t szinte bármilyen hardverrel lehet használni. A bus még ennél is izgalmasabb: azért ezt választották, azaz a busz szót, mert ez egyrészt egy technikai kifejezés, ami a számítógépben az adatok szállítására szolgál, másrészt pedig a fogyasztók számára is ismerős. A buszok a legtöbb ember fejében olyan járművek voltak, amelyek az utasokat A pontból B pontba juttatták – mondta a 2019-es interjúban Bala Cadambi, aki az USB-fejlesztő csapatban dolgozott.

A csapat 1995-ben mutatta meg az első koncepcióját, az USB 1.0-át. 

Az eszköz 12 megabites sebességével messze gyorsabb volt, mint addig bármi más. Ez azonban hiába volt fantasztikus eredmény, volt vele egy kis probléma: a 12 Mb/s egyszerűen túl gyors volt a számítógépes egér, joystick, billentyűzet és más, árnyékolatlan kábellel rendelkező kiegészítők számára.

Ezt aztán úgy küszöbölték ki, hogy az USB 1.0 a kategóriákkal lassabb 1,5 Mb/s sebességű kommunikációt is támogatta. Így az USB tökéletesen kompatibilis lett az alacsony sebességű árnyékolatlan kábellel rendelkező olcsó perifériákkal, illetve nagyobb sebességgel az árnyékolt kábellel rendelkező eszközökkel is.

Az USB viszont először nem aratott nagy sikert. Igazán népszerűvé csak 1998-ban vált, amikor a a Las Vegas-i COMDEX kiállításon bemutatták a továbbfejlesztett USB 1.1-et. Az egészen elképesztő prezentáció során az Intel csapata 127 külső eszközt csatlakoztatott egy PC-hez, az utolsó bedugásra pedig Bill Nye híres mérnök-műsorvezetőt kérték fel.

A kezdeti sikertelenség egyébként egyáltalán nem volt meglepő. Hiába volt ugyanis meg maga a technológia, az operációs rendszerek nem különösebben támogatta azt. Az első rendszer, ami már USB-támogatással érkezett, a Windows 98 volt, két hónappal később pedig már az Apple is kiadott egy iMacet, amin floppy-meghajtóval nem, de két USB-porttal rendelkezett. Az elsöprő siker ezután már nem maradt el.

A többi pedig történelem, azóta már több USB-generáció jelent meg, mindegyik óriási technológiai fejlődést tett lehetővé. A legújabb, a USB 4 2019-ben mutatkozott be, a hónapokban pedig megkapja az újabb revízióját, ami elképesztő 80 Gbps sebességre lesz képes. 

via – IEEE Spectrum, Fast Company, CNN, Wikipédia, Boing Boing

Ezt is érdemes elolvasnod:

Miért QWERTZ és nem QWERTY? Ezért ilyen a billentyűzet