2023.12.05. – A cím pontosabban úgy hangozna, hogy a múlt, a jelen és a jövő adathordozója a dezoxiribonukleinsav, azaz a DNS, ami már jó néhány ezer-millió éve örökíti tovább a különböző genetikai információkat. Persze, amikor a DNS-ről beszélünk, általában nem egy Word-dokumentum, egy zenefájl, vagy egy film.mkv jut az eszünkbe, de ez a A Biomemory nevű startup tevékenysége nyomán hamar megváltozhat.

És ne gondoljuk, hogy mindez még csak sci-fi: a Biomemory kutatói most dobtak piacra egy eszközt, pontosabban egy speciális kártyát, amelyen hasonlóképp tárolhatjuk az adatokat, mint mondjuk egy pendrive-on, annyi különbséggel, hogy a digitális tartalom egy DNS-szálra kerül. Ehhez persze előbb a vállalat oldalán található DNS-fordítóval át kell konvertálni a kívánt fájlt, ami a digitális információt a DNS alkotóelemeivé alakítja: adeninná (A), citozinná (C), guaninná (G) és timinné (T). Ezután az átkódolási folyamat után jön létre az egyedi DNS-szál, ami kémiai úton bázisról bázisra szintetizálja az adatokat.

A Biomemory DNS-kártya

A gond csak az, hogy egy DNS-kártya jelenleg 1000 dollárba, körülbelül 350.000 forintba kerül és mindösszesen 1 kilobájtnyi adatot képes tárolni, aminek a konvertálása 8 órát vesz igénybe.

Egy ekkora helyen legfeljebb egy közepesen rövid poszt fér el, esetleg egy fontos jelszó, nem több, vagyis a filmeket, videojátékokat és más programokat egészen biztosan nem most fogjuk kiírni DNS-re. De nem csak ez az egyetlen akadálya a hétköznapi használatnak: ahhoz, hogy hozzáférjünk a DNS-kártyán lévő kiszárított és egy kör alakú chipre ragasztott, teljesen légmentesen elzárt adathoz, előbb be kell küldenünk a Biomemory valamelyik partneréhez (mondjuk a az Eurofins Genomicsnak), ami később emailben küldi el a DNS-szekvenálási technológiával visszafejtett A, C, G és T betűkből álló sorozatot, amit aztán a DNS-fordítóval lehet újra egységes adattá legózni.

Sok hűhó a semmiért?

Persze még nagyon távol állunk attól, hogy a DNS-kártya tényleg leváltsa a pendrive-okat, vagy bármilyen másik adathordozót, ugyanakkor néhány évvel ezelőtt a jelenlegi eredmények is elképzelhetetlennek tűntek. A DNS-es adattárolás például azért lehet előnyös, mert megfelelő körülmények között 150 évig, vagy akár még annál is sokkal tovább képes veszteségmentesen őrizni az adatokat, szemben egy pendrive-val, egy merevlemezzel vagy egy SSD-vel, melyek élettartamát néhány évnél tovább nem szokták belőni nekünk a gyártók.

Ezen túl pedig környezetbarát is, hiszen a(z újrahasznosítható) borításán kívül szinte semmiféle elektronikai – vagy más mesterséges – hulladékkal nem jár. Sőt, a Science tanulmánya szerint egyetlen gramm DNS akár 215 petabájtnyi (durván 215 millió gigabájtnyi) adatot képes eltárolni, amihez csupán egy-két kisteherautó méretű és súlyú speciális tároló lenne szükséges. Ide viszont még hosszú út vezet, de mint a számítástechnika és a tudomány néhány évtizedes történelme bizonyítja, valójában bármi lehetséges.

Ezt is érdemes elolvasnod:

6 totál véletlenül feltalált kütyü, ami megváltoztatta az életünket