A cikk 2022. decemberében íródott.

Néha a legfurcsább tévedésekből, hibákból és szerencsés véletlenekből születnek a legnagyobb, leghasznosabb találmányok, melyek sokszor még az emberiség hétköznapjait is képesek teljesen megváltoztatni. Igaz, jóformán ezzel az egész tudományos világot le lehetne írni, amit maga Albert Einstein jellemzett a legérzékletesebben, amikor azt találta mondani, hogy

„Ha tudnánk, hogy mit csinálunk, nem neveznénk kutatásnak, nem igaz?”

A bohókás mondat mögött nagyon is valós tapasztalatok húzódnak, hiszen az 1920-as években tulajdonképpen ő volt, aki először rámutatott a fekete lyukak létezésére, bár akkor azt még azt hitte, hogy tévesek a számításai. Mint kiderült, nagyon is pontosak voltak, azóta pedig már képeket is készítettek a titokzatos űrbéli jelenségekről.

Ugyan a fekete lyukak aligha vannak hatással a földi halandó sokszor szürkeségbe burkolózó hétköznapjaira, egy csomó másik találmány született meg hasonló véletlen folytán. Ezeket pedig mindenki használja; azt például tudtad, hogy a mikrohullámú sütő pár megolvadt mogyorós csokinak köszönheti a létezését? Vagy hogy a tépőzár feltalálása egy virgonc kutya kalandozásából indult? Ha nem, akkor az alábbi néhány véletlenen biztosan elkerekedik majd a szemed.

1. Mikrohullámú sütő

Percy Spencer neve talán keveseknek csenghet ismerősen, pedig az ő teljesen véletlen találmánya változtatta meg tulajdonképpen az emberi étkezési szokásokat. Hősünk egy egészen kivételes mérnök volt, aki a radarmagnetronok tömeges előállításának hatékonyabb és eredményesebb módjait próbálta meg tető alá hozni.

1946, viszonylag átlagos nap, amikor a kutató a radarkészülékekben használt magnetroncsövek teljesítményének fokozásakor egy egészen különös dologra lett figyelmes. Spencer ugyanis megszokta, hogy a mogyorós csokiját a zsebébe dugta, amikor azonban a tesztek során benyúlt egyért, ott már csak egy olvadt masszát talált. Nem, nem a nyári hőség miatt. Ez azért is volt furcsa számára, mert a csokoládé olvadási hőmérséklete elviekben magasabb, mint amekkora  a teremben volt.

Ez azonnal felkeltette a kíváncsiságát, ezért egy tojást rakott a gyanús cső alá, ami pillanatok alatt az arcába loccsant. Ezután szórakozottan más ételekkel is kipróbálta, például pattogatott magának és a munkatársainak kukoricát. Mindeközben született meg a mikrohullámú sütő ötlete, ami alig két évvel később Radar Range néven (ami 340 kilót nyomott) már kereskedelmi forgalomba is került.

Az első mikró

2. Peacemaker

A szívműködést helyrebillentő, úgy az emberi életet megmenteni képes peacemaker nem egy mai csirke, hiszen az első koncepciók már az 1930-as években megszülettek róla. Ezek azonban nem olyan eszközök voltak, melyek alkalmasak lettek volna az emberi testbe való beültetésre, arra ugyanis az 1960-as évekig kellett várni.

Előbb persze fel kellett találni, ami a cikkből már sejthető, hogy egy szerencsés véletlen műve volt. 1956-ban, amikor egy Wilson Greatbatch nevű mérnök az emberi szívverés ritmusát rögzíteni képes szerkezetén ügyködött, véletlenül rossz méretű ellenállást használt az áramkörében. Ekkor fedezte fel, hogy a gépe elektródákat tud közvetlenül a szív izomszövetéhez vezetni, és így jött rá, hogy mindez alkalmas lehet kisebb mérető, transzplantációra alkalmas peacemakerek készítéséhez.

Az első sikeres beültetésre 1960-ig kellett várnia, amikor a sikeres műtétet követően Wilson találmányával 18 hónappal sikerült meghosszabbítani az első páciens életét. Ugyan nem mindenki használja, mégis sok idős kénytelen ezzel a kütyüvel élni.

Wilson Greatbatch és a peacemakere

3. Tépőzár

A tépőzár feltalálását pedig bárhogyan is nézzük, egy kalandozásra nagyon könnyen kapható kutyusnak köszönhetjük, na meg a gazdájának, George De Mestralnak.

Amikor a legendás páros egy alkalommal kirándulni ment egy erdős területre, a játékos eb beszaladt a susnyásba, majd amikor visszatért, a bundája telis-tele volt az idegesítően ragadós bojtorjánnal. Hazaérve De Mestral mikroszkóp alá rakta a növényt, amin több ezer apró horgot fedezett fel. Ezek a horgok felelősek azért, hogy szinte bármilyen nem csúszós felületre rátapad.

A feltalálót nyilván megihlette a felfedezés, amiből kiindulva egy kétoldalas rögzítő készítésébe fogott. Az egyik oldalra a bojtorjánhoz hasonló merevebb kampókat rakott, a másikat pedig pedig az átlagos ruhákéhoz hasonló puha hurkokkal látta el. Ezután több anyaggal is próbálkozott, mire megtalálta a tökéletes párosítást, végül pedig megszületett a ma is használatos tépőzár.

A feltaláló és a legendás négylábú társa

4. Post-it

A ragadós színes cetliket minden irodában használják, de néhány helyen még az otthoni hűtőkön is találunk belőle párat. Annyira alapvető és hétköznapi dolog, hogy már az volna furcsa, ha nem lennének, pedig az egész egy gigantikus baklövésből született.

Spencer Silver, a 3M kutatója és vegyésze egy olyan szupererős ragasztó kifejlesztésén dolgozott, amit a repülőiparban használhatnának fel. Nos, ennek pont a szöges ellentétét sikerült megalkotnia a világ szinte leggyengébb ragasztója képében. A feltaláló találékonyságát bizonyítja, hogy még ebből is megpróbált pénzt csinálni, méghozzá tapadós reklámfelületként/hirdetőtáblaként, amire az emberek könnyedén felragaszthatják és leszedhetik a cetlijeiket.

Az ötlet elsőre jól hangozhat, de senki sem kért belőle, így idővel teljesen elhalt. 1974-ben viszont váratlan fordulat következett, amikor Spencer kollégája, Art Fry megelégelte, hogy a templomi kórusban állva folyton leesnek a papír könyvjelzői az énekeskönyvéről. Ő adta azt az ötletet, hogy kis „könyvjelző” papirosokhoz használják a ragasztót, mivel az semmilyen nyomot nem hagy maga után.

A jellegzetes sárga szín pedig onnan ered, hogy akkor épp csak ilyen színű papír volt a 3M-es laborban. A többi pedig már történelem.

Spencer Silver és Art Fry

5. Teflon

1938-ban egy Roy J. Plunkett nevű lelkes kutatót sikeresen felvették a DuPont Jackson Laboratóriumába, első feladatául pedig az új hűtőközegek kutatását kapta. Az egyik ilyen anyag, amellyel kísérletezett, a tetrafluoretilén (TFE) gáz volt, amelyet fagyponton, kis palackokban tároltak.

Egy napon azonban egy nyitott palackhoz érve azt vette észre, hogy a tároló ugyanolyan súlyú, de valamiért nem jött ki belőle gáz. Belenézett, majd egy egészen furcsa fehér port látott a belsejében, amit előtte még sosem vett észre. Kíváncsiságból elvégzett rajta néhány kísérletet, majd arra jutott, hogy az anyag tökéletesen hőálló, alacsony a felületi súrlódása és még a maró savakkal szemben is ellenálló.

Ezt később teflonnak nevezték el, de mivel nagyon drága volt az előállítása, először csak ipari célokra használták. ‘951-ben viszont jött a nagy áttörés, amikor konyhai edényekben, serpenyőkben és különböző sütőedényekben is felhasználásra került.

Plunkett és kollégái épp felfedezik a teflont

6. Boborékfólia

Mindenki szereti pukkasztgatni, miután kiszedte belőle az internetes rendelését, azt viszont már csak kevesen tudják, hogy az addikciót okozó csomagolóanyag igazából a balszerencse műve.

Alfred Fielding és Marc Chavannes ugyanis egy egyfajta texturált tapétát próbált létrehozni, amit kifejezetten az akkoriban egyre népszerűbbé váló Beat-generáció ízlésvilágára terveztek. Mindezt laminált műanyagból szerették volna elkészíteni, bár a végeredménnyel egyikük sem volt megelégedve – a légbuborékok miatt. A buborékos tapéta végül egyáltalán nem lett sikeres, ezért a két feltaláló – a buborékfólia megmentése céljából – több mint 400 lehetséges felhasználási móddal próbálkozott.

Erre végül 1960-ban figyelt fel a techóriás IBM, ami a számítógépeinek szállítás közbeni védelmére kezdte el használni. Ezután a buborékfólia az egész világot meghódította, és vált a törékeny küldemények általános csomagolóanyagává. Sőt, azt is tudjuk, hogy ki pukkasztott vele először, aki nem más volt, mint Alfred Fielding kisfia, Howard.

Alfred Fielding és Marc Chavannes

Te ismersz még ezekhez hasonló véletlen, de nagyon hasznos találmányokat?

Na és ezt tudtad?

Íme a világ első önmagát leparkoltató autója egyenesen az 1930-as évekből