Az önvezető vagy a vezetést segítő technológiák leginkább a 2010-es évek után, a Tesla Elon Musk alatti népszerűvé válásával kezdtek kilépni a Knight Rider-szerű fantasztikus vágyálomból, és váltak hirtelen a közbeszéd nagyon is komoly tárgyává, így mára már sokan a milliárdossal és a márkájával kötik össze az ilyen irányú fejlesztéseket.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Tesla mellett számos technológiában valamennyire érdekelt vállalat dolgozik az önvezető technológián, mint például a Mercedes, a Bosch, vagy a Continental. Sőt, az önvezérlésű autók ötlete sem Elon Muskkal kezdődött, hova tovább, még a milliárdos tech-celeb szülei sem voltak a világon, amikor a korai, 1930-as évekbeli autókon már kísérleteztek hasonló koncepciókkal.

Persze FSD vagy Autopilot, de tempomat sem nagyon volt még akkoriban, de a technológiai korlátok miatt (például számítógép sem akadt sok), ha eszébe is jutott volna valakinek, bizonyosan nem lett volna képes megvalósítani azt. Az önparkoltatásra azonban lett volna mód, köszönhetően egy Brooks Walker nevű kaliforniai feltalálónak, akinek talán a világon először jutott az eszébe, hogy egy autó akár önmagát is irányíthatná.

Önparkolás 1930 edition 

Mint ahogy látható, az egész egy ötödik kerékre épül, ami mindössze oldalirányú mozgásra képes. Brooks ezt először egy Packard autóba építette bele ’33-ban, csak hogy demózza a találmányát, ami tulajdonképpen néhány másodpercre redukálta a sokak számára hosszas és idegtépő parkolást. Mindezt pedig „gombnyomásra”, a szerkezet ugyanis automatikusan engedte le a kereket és mozgatta a kívánt szögbe a leparkolni óhajtott járművet.

A technológiát végül 1938-ban Park Car néven szabadalmaztatta, a hivatalos bemutatókon pedig hatalmas sikert aratott, az újságírók teljesen elaléltak Brooks ötletétől. Sajnos azonban igazán széles körben sosem terjedt el, de legalábbis az autógyártók nem kifejezetten kapkodtak érte, ami leginkább annak lehet köszönhető, hogy drága volt. Mármint tényleg: Brooks az 50-es években a LIFE magazinban nagyjából 175 dollárra saccolta a beépítését, ami mai árfolyamon több mint 700.000 forintba kerülne.

A feltaláló ennek ellenére is kitartott az önirányítós autó ötlete mellett és folytatta a fejlesztését. Beépítette egy Cadillacba, különböző reklámanyagokat gyártott, és házalt a gyártóknál – de különösebben egyik sem jött be neki. A munkával viszont sosem állt le, és egészen az 1970-es években bekövetkezett haláláig kitartóan fejlesztette és tökéletesítette az előremutató, de sikertelen Park Cart.

Brooks munkája azonban egyáltalán nem volt haszontalan, hiszen alapvetően az ő fejéből pattant ki az, ami akkoriban teljesen sci-finek hatott. Mégpedig, hogy egy autó valamilyen funkciójában – a parkolásban vagy a vezetésben – önmagát irányítsa. ezzel pedig egy olyan iparágat indított el, ami a halála után évtizedekkel kezdett virágzásba.

via – Gizmondo, SlashGear, Wikipédia

Nem vagyunk egyedül? – Idegen civilizáció jeleire bukkanhattak a csillagászok