A Starfield olyan mennyiségű tartalommal és misztikummal van tele, hogy több száz játékóra után is képes meglepni a játékosokat.

2023.12.01. – Bár divat minden szarnak elhordani a Starfieldet, de az eddig beleölt 150 játékórám alatt kifejezetten jól szórakoztam vele. Sőt, ha eggyel hátrébb lépve szemlélem a Bethesda űrRPG-jét, még akkor sem, az összes nyilvánvaló hibájával együtt, abszolút objektíven szemlélve se lehetne rossz játéknak nevezni. Már csak azért sem, mert ha tetszik az utálóinak, ha nem, az elavult mechanikák mellett bizony több helyütt forradalmi megoldásokat is villantott.

Igaz, a legnagyobb ilyen felfedezéséhez előbb végig kellene játszani, ezzel együtt pedig eljutni a korábban már részletezett New Game+-ig. Figyelem, innen már spoileres a tartalom!

3..2..1…

Szóval, a sztori szerint egy játékos 33 alkalommal gyűjtötte össze a rejtélyes ereklyéket, majd lépett be a multiverzumokon átívelő átjáróba. Ez a Starfieldben nem egyszerűen azt jelenti, hogy újrakezdődik a játék sztorija, hanem teljesen véletlenszerűen összekutyul mindent, amit az előző jó néhány óra során megismertünk. Van, amikor az eltérés alig észrevehető, míg egy másik univerzumra – úgy NG+-ra – alig ismerünk rá, annyi minden más benne: máshogyan viselkednek a karakterek, néhányan lehet már nem is élnek, míg másokat teljesen más élethelyzetben találunk, de nem ritka az sem, hogy a korábbi társaink leszármazottjaival futunk össze.

Aztán ott van az a furcsa helyzet is, amikor a játékos saját magával találkozik.

A 33 végigjátszásos hősünk is így járt, sőt, még beszélgetésbe is elegyedett a saját karakterével, aki a Constellation többi tagjával döbbenten konstatálta, hogy önnön maga egy másik univerzumból szalajtott verziójához lehet szerencséje. Aztán annyira sikerült egymásra hangolódni, hogy végül úgy döntöttek, együtt folytatják a multiverzumos kalandozást.


És itt még nincs vége: az utazgatások során az alternatív (de az első végigjátszás attribútumaival rendelkező) karakternek részletesen kidolgozott háttérsztorija van, amiről beszélgethetünk vele, sőt, ő maga is folyamatosan kérdezgeti a játékost, hogy milyen volt az ő élete a másik univerzumban. A vicces az egészben, hogy ilyenkor hallhatjuk először az általunk alkotott karakter hangját is, hiszen mikor mi irányítjuk, akkor ugyanolyan néma, mint a Bethesda összes többi játékában.

Bár a 33 végigjátszás kicsit soknak tűnik, hiszen még a legnagyobb portálok is csak 10-et tudtak megkülönböztetni egymástól, melyek valósága még a fentinél is sokkal bizarrabb lehet. Az egyikben például találkozhatunk a gonosz énünkkel, akit akár meg is ölhetünk, de akad egy olyan univerzum is, ahol hat alteregónk várja már az érkezésünket.

A Starfield ebben mindenképpen forradalmi, hiszen nem egy random generált roguelike, hanem egy koherens cselekménnyel, még annál is sokkal érdekesebb és részletesen kidolgozott melléksztorikkal bíró történet-orientált játék, ami úgy tűnik, hogy sok száz órányi játék után is képes meglepni az űrbéli felfedezőket. És mindez még csak a jéghegy csúcsa: mivel a multiverzumok teljesen véletlenszerűen nyílnak meg előttünk, egy pontig egészen biztosan nem tudhatjuk, hogy mi fog várni minket a túloldalt.

Aztán hamarosan érkezik az első történetet kiegészítő DLC, a Shattered Space, amely remélhetőleg még jobban megkutyulja a Starfield amúgy igen méretes univerum-ait.

Ezt is érdemes elolvasnod:

9 fantasztikus sci-fi játék, ha bejött (vagy épp nem tetszett) a Starfield

Kiemelt cikkek

×