2023.09.14. – Mivel én még az első csillagközi kalandozásom elején járok, eléggé meglepett a PC Gameres kolléga, Christopher Livingston felfedezése (persze nem ő volt az első: IGN, GameRant), aki már sokadjára kezdte el a Starfieldet. Bevallom, jómagam csak nagyon ritkán érzek késztetést újrázni játékokat, de a Starfield elé Chris írása után szinte biztosan többször fogok leülni, és előrebocsátom, hogy te is. 

VISZONT MOST NAGYON CSÚFCSÚF LESZEK: SPOILEREK KÖVETKEZNEK!

Ha ezt a sort olvasod még, akkor fordulj vissza, kivéve akkor, ha hozzám hasonlóan nem zavarnak a spoilerek. Én ez utóbbira biztatlak most, na nem a bennem fortyogó zsigeri gonoszság, sokkal inkább amiatt, mert a Starfield központi története OKKAL nem túl izgalmas – legalábbis egy, maximum két sorban össze lehet foglalni, míg a melléktevékenységek egészen fantasztikusan, emlékezetesen lettek megkoreografálva. A New Game+ viszont mindent is összekapcsol, a fő történetszálat a kisebb-nagyobb részletekkel, részekkel.

Szóval, a Starfield sztorija egy titokzatos ereklye körül bonyolódik, aminek darabjait a bejárható univerzumban kell összegyűjtenünk. Ez elég hamar körvonalazódik, körülbelül a játék első fél órájában, vagyis csak ezután fogom lelőni a nagy fordulatot: miután összeszedtük az összeset, majd gondosan össze is legóztuk őket, akkor beléphetünk az úgynevezett Unity-be. Ez azért is érdekes, mert a Unity egy téren, időn és univerzumokon átívelő kapu, ami segítségével SPOOOOOOOOIIILLLEEEEEEEER közlekedhetünk a multiverzumban.

Elég izgi, hát még az, amit a Bethesda kitalált erre.

Tulajdonképpen ez a New Game+. Bizony. Belépünk, és egy teljesen új univerzumban találjuk magunkat, méghozzá a kalandunk elején. A Bethesda ezzel elég mély gondolatiságba és kérdésekbe tenyerelt, aminek megválaszolását mind a játékosra bízza. Önmagában már ez is bőven elég a gondolatébresztéshez, így a legtöbben valószínűleg itt le is teszik a kontrollert, hiszen a legtöbb játék New Game+ opciója nagy vonalakban nem tartogat már túl sok meglepetést.

Viszont hatalmas hibát követnénk el, ha nem ugranánk újból a végtelenbe – és még annál is tovább.

A hangsúly a multiverzumon van, amit a Starfield annyira véresen komolyan vesz, mint a Sliders. Ha belevágunk az új univerzum felfedezésébe, akkor nem csak apró, alig észrevehető különbségeket vehetünk észre, hanem sokkal nagyobb, az utunkat alapjaiban meghatározó eltéréseket is.

Például teljesen más emberek lesznek a constellationös társaink, esetleg a korábbi karakterek teljesen máshol kötöttek ki a világban, az is lehet, hogy épp gonoszkodnak valahol, vagy már réges-rég halottak. De az sem ritka, hogy összefutunk egy alteregónkkal – aki ugyancsak lehet egy kegyetlenkedő forma, vagy egy korábbi ismerős figura már felnőtt leszármazottjával.

És ez minden alkalommal más és más lesz, amint be-, majd kilépünk a Unity kapuin.

Chris szerint meghekkelhetjük (mármint nem a halra gondoltam) a multiverzumot azzal, ha a Unity előtt mentünk egyet. A másik oldalon elmasírozunk a Constellation főhadiszállására, benyitunk, és szerencsés esetben azonnal láthatjuk, miben tér el az alternatív univerzum. Visszatölt, megismétel – ha a helyismeretnek köszönhetően nem akarsz kb. 90 percet tölteni a Unity darabkáinak összegyűjtésével.

Arra a kérdésre, hogy valójában mennyi mindenben különböznek az univerzumok egymástól, csak akkor kapunk választ, ha mi magunk járunk utána. Kár, hogy nincs olyan kütyünk, mint a Slidersben Quilléknek, kicsit könnyebb és gyorsabb volna a dolgunk.

9 fantasztikus sci-fi játék, ha bejött (vagy épp nem tetszett) a Starfield