2023.11.28. – Az ünnepi időszak már a nyakunkon, így sokak számára egyre aktuálisabb lehet a gép fejlesztése, netán új masina építése. Az alaplap, CPU, és VGA kombináció mellett a többi komponens sem érdektelen. A megfelelő mennyiségű RAM kiválasztása mellett a háttértár sem elhanyagolható. Manapság egy-egy SSD kötelező eleme a számítógépeknek, ráadásul az 1 TB-os változatokért sem kell 20 ezer forintnál többet kicsengetni. Vannak azonban olyan szempontok, melyek mellett nem mehetünk el a vásárlás előtt. Formátum, kialakítás, felszereltség. Ez talán a három legfontosabb kérdéskör, ami felmerülhet a kiválasztás során. Nincs egyértelműen jó választás, hiszen a felhasználási tényezők is nagyban befolyásolnak, ám érdemes részletesebben is elmerülni az SSD-k világában.

NVMe vs. Sata SSD

A csatolók lelkivilágát már korábban kiveséztük, ám ezúttal is kihagyhatatlan kérdéskor. A Sata SSD-k az esetek nagy részében pár ezer forinttal olcsóbbak, mint az M.2 NVMe variánsok. Ha az olcsóbb, SATA csatolós modellek mellett tesszük le a voksot, akkor több hátránnyal is érdemes kalkulálni. Egyrészt a SATA 3 sebessége valahol 560 MB/s környékén maximalizálódik, NVMe esetében ez bizony akár 10 GB/s is lehet. Az M.2 NVMe közvetlenül az alaplapra csatlakozik, így felesleges SATA- és tápkábelekkel sem kell foglalkozni.

Egyedüli hátrányként a foglalatok számát lehet felróni. Sok esetben 6-8 SATA eszköz is csatlakoztatható az alaplapra, míg az M.2 slotokból csak 2-4 áll rendelkezésre. Ráadásul néha ezek még osztoznak is az egyes ágakon, az alaplapok erről gondos felvilágosítást szoktak adni a kézikönyvben. Átlagos felhasználásra, például játékok vagy fájlok tárolására azonban még egy SATA SSD is tökéletes, néhány másodpercnyi előnnyel operál még csak az NVMe. Később ez azonban megváltozhat. Mindenesetre érdemes tisztában lenni a fenti előnyökkel, hátrányokkal.

2230 vs. 2280 M.2 SSD

M.2 SSD méretek

Eldöntötted, hogy M.2 SSD kerül a gépbe, de nem igazodsz ki a további számokon? Szerencsére ez pillanatok alatt megvásárolható. A 2230, 2242, 2260, 2280 és a 22100 a legelterjedtebb számozás az M.2 SSD-k kapcsán. Nem véletlenül, hiszen a számok gyakorlatilag a fizikai méretet határozzák meg. A 22 utáni szám az SSD milliméterben kapott hosszát jelöli. 2280 esetén 80 milliméteres SSD-ről beszélünk, 2230 esetében pedig egészen aprócska, 30 milliméteres hosszúságról. Kijelenthető, hogy a 2280 a standard és legelterjedtebb méret, de például a Steam Deckbe csak 30 milliméter hosszú SSD kerülhet. Erről szintén a konkrét alaplap, laptop vagy kütyü gyártója adhat felvilágosítást, de az esetek nagy részében a 2280 mellett kell letenni a voksot.

QLC vs. TLC SSD

Szintén gyakran találkozhatunk ezekkel a jelzésekkel. A TLC a Tri-Level Cell, míg a QLC a Quad-Level Cell rövidítése. A NAND flash memórián tárolt adatok digitális jelekként (bitekként) jelennek meg, amik memóriák celláiban tárolódnak. Az egyes cellákban tárolt bitek száma határozza meg a használt flash memória típusát. A Single-level cell (SLC) flash memória cellánként egy bitet tartalmaz. A Multi-level cell (MLC) megduplázza a kapacitást, cellánként két bittel. A Triple-level cell (TLC) cellánként három, míg a Quad-level cell (QLC) cellánként négy bitet tartalmaz, így az SLC flash memóriánál négyszer nagyobb kapacitást biztosít. Velősen és érthetően foglalta össze ezt a Synology weboldala, ám érdemes kitérni a hátrányokra is.

SLC (1 bit / cella ) vs. QLC ( 4 bit / cella)

Minél több szintet sikerül egy adott fizikai cellába pakolni, annál lassabb lesz az írási sebesség. Szintén nem elhanyagolható, hogy a cellákba ezeknek köszönhetően gyakrabban történik írási művelet, azaz a élettartamuk is romolhat. Manapság az arany középút talán a TLC lehet, mely kellően sok bitet tárol el cellánként, de az élettartam is teljes mértékben menedzselhető marad. Ha megtehetjük, akkor a TLC-t kell előnyben részesíteni az olcsóbb QLC helyett. 

DRAM

Az első SSD-k a kezdeti időszakban a saját (D)RAM-jukra támaszkodtak, hogy eltárolják azt, hogy hol találhatjuk a fizikailag a NAND chipeken a fájlokat. Manapság azonban nem mindig van így. Továbbra is kaphatunk dedikált DRAM-mal szerelt SSD-ket, ám rengeteg modell már a rendszer memóriáját használja fel erre a célra. Kisebb fizikai méretű SSD-knél a helyigény csökkenhet a DRAM mellőzésének köszönhetően, nagyobbaknál pedig a költségeket és a végfelhasználói árat mérsékelhetik az elhagyásával.

A probléma, hogy bizonyos irányi mennyiségnél DRAM nélkül hamar kifulladhat az SSD. Ez típusonként változik, van, hogy már pár GB után megadja magát, míg több SSD-nél manapság már a 150 GB sem okoz gondot DRAM nélkül sem. Ha kiemelten fontos a stabil, konstans sebesség, akkor érdemes dedikált DRAM-mal felvértezett példányokat vásárolni. Manapság azonban olyan szintre jutott a technológia, hogy hétköznapi felhasználás során a DRAM nélküli SSD-k sem elhanyagolható opciók. Sőt, a jobb ár-érték aránynak köszönhetően sok esetben az ajánlott példányok sem rendelkeznek már DRAM-mal.

Első körben tehát a fenti szempontokat kell figyelembe venni SSD vásárlásánál. Tökéletes termék nincsen, ám a fenti specifikációkat, jellemzőket, azok hátrányait és előnyeit végiggondolva már közelebb juthatunk a számunkra megfelelő termékhez. Könnyen lehet, hogy egy adott feladatra bőven elegendő lehet egy SATA SSD, míg hatalmas videófájlok mozgatásához már a DRAM-mal felszerelt, M.2 NVMe SSD lehet a jobb választás. 

Égett szaga van a videokártyádnak? – Ezt teheted ilyenkor