Szükségünk van egyáltalán magyarra szinkronizált játékokra?

2021.02.19. – Töredelmesen bevallom, hogy mielőtt nekiültem a cikk megírásának, a magyar szinkronos játékokat úgy nagyjából egy, maximum két tucatra saccoltam. Ezzel szemben az eddigi becslések alapján minimum 228 magyar hangalámondással is ellátott játék létezik a föld kerekén, ami azért igencsak meglepő.

Ezeknek a játékoknak egy jó része rajongói projekt lévén jutottak magyarul beszélő karakterekhez, de azért a teljesen hivatalos magyar szinkronos játékok száma sem elenyésző. sőt. Abban azért egy nagyobbacska összegben mernék fogadni, hogy a legtöbb játékosnak három játék ugrik be azonnal a témában:

a Postal 2, a Mesterlövész és a League of Legends.

De kezdjük inkább az elején, mivel a terjengős cikk végére azért jó lenne eljutni is valahova! Szóval az elsőnek datált magyarul beszélő játék, a nem túl változatos Network Q Rac Rally volt, ami – kapaszkodj meg – DOS-ra jelent meg 1993-ban. Azzal azért nem lehetne vádolni a szakmát, hogy a magyarul navigáló másodpilóta meghozta volna a szinkronizálási őrületet, de azért úgy ahogy, az ezredfordulóhoz egyre közeledve gyarapodni látszott a számuk.

 

Minőséget persze egyikbe se keressünk, mert annak ellenére sem találjuk a nyomát, hogy javában csak a magyar fejlesztés miatt készültek egyáltalán. Ebben az időben ugyanis a roppant kicsi hazai piac egyszerűen nem indokolta a nagyobb befektetést, nem térült meg a kemény munka, na meg a nevesebb szinkronhangokra sem igen futotta, vagy egyszerűen csak nem akartak rá költeni.

Bár abban sem vagyok biztos, hogy a jóiparos szinkronmunkásokon kívül, bárki a nagyok közül jóízűen elvállalt volna egy videojátékos szerepet.

Ezekben az időkben a videojátékok közel sem voltak egy azonos szinten bármilyen másik szórakoztatóipari médiummal, de mondhatjuk úgy is, hogy csak a pattanásos kockagyerekes sztereotípiával volt megegyező a játékok megítélése. Ez pedig nem épp a szinkronszínészi karrier netovábbja.

Időközben, ha nem is sokat, de azért szintet lépett a gaming, és beköszöntött a magyar játékszinkronok aranykora. Legalábbis akkor, ha a mennyiséget vesszük alapul, mert minőségben nagyjából még mindig ugyanott tartottunk. Ahogyan beléptük az új évezredbe, a játékok szinkronmunkái valamilyen rejtélyes oknál fogva eléggé felpörögtek, ami a 2000-es évek közepe táján tetőzött.

Ezekben az időkben jelent meg a Postal 2, a Haegemonia (magyar fejlesztés), Harry Potter sorozat, STALKER: Clear Sky, a Stronghold Crusader, a The Witcher, a Splinter Cell: Pandora Tomorrow, a Brother’s in Arms 3, a Chrome, a Codename Panzers sorozat, S.W.I.N.E. – csak hogy a legnagyobbakat említsem -, melyek mind-mind hivatalos magyar hangalámondással jelentek meg.

 

Mint már említettem, aranykornak ezt az érát kizárólag a mennyiség, és semmiképp sem a minőség miatt hívhatjuk. Kegyetlen leszek: ezeket a játékokat rendre azokkal szinkronizálták, akiket a Blikk mellé járt 99 forintos DVD-ken hallhattunk vissza, vagyis azokat, akiket a profi szakma a tányérja szélére túrt.

Szomorú, de ez az igazság.

A legváltozatosabb szinkront a Gearbox Software remeke, a Brothers in Arms 3: Hell’s Highway számlájára írhatjuk, ami nyilván nem volt jó, DE legalább sok volt benne a hang. A legemlékezetesebb szinkronnal pedig a méltán hírhedt Postal 2 lett megáldva, ami ugyancsak nem volt jó, cserébe legalább vicces volt.

Mivel nem látok a szinkronszínészek fejébe, és nincs ismeretem az akkori kiválasztási folyamatról sem (mi alapján választottak, mennyiért stb.), ezért csak megtippelni tudom; de az igénytelenség legfőbb oka a nagyon kevés erre fordított keretösszeg – amiből csak budget hangokra futotta, illetve a neves szinkronszínészek totális érdektelensége lehetett.

Erre a legjobb szemléltető példa a 2001-es S.W.I.N.E., illetve Faragó Richárd és Hajdú B. István személye. Az EA az eladások növeléséért 2005-ben úgy döntött, hogy a következő FIFA játékot magyar nyelven, magyar kommentátorokkal küldi a magyar piacra. A két legendás kommentátor páros, ha nem is hibátlant, de egészen különleges munkát végzett a szövegek felmondásával, pedig a nyakamat tenném rá, hogy nem keresték gennyesre magukat, de még csak nem is ez a szakmájuk.

Mégis a magyar játékszinkron történetének legminőségibb munkáját ők végezték, ami évről évre egyre csak jobb lett.

Ennek pedig egyetlen oka van: hogy élvezték, amit csináltak. Élvezték a futballt, bárhogyan is jelenjen az meg a képernyőn, ez a szenvedély pedig akkor is megmutatkozott, mikor egy nem létező játékot kellett konkrétan narrálniuk.

A szenvedély hiánya pedig szinkronszakmunkásokat eredményez:

 

A magyar szinkronos játékok korszaka is a két futball kommentátorral ért szomorú véget 2015-ben, mikor az EA úgy érezte már nem éri meg anyagilag lokalizálni a Fifát.

Szerencsére nincs minden veszve, hiszen az utóbbi években a Sony nagyon rákapott az exkluzív játékainak magyar feliratozására, ami persze még nagyon messze van a tényleges szinkrontól, mindenképpen egy lépés az irányába. Sőt, sajnálatos, de a magyar szinkronmunka nem pont a rentábilis állások egyike, így még arra is meglenne az esély, hogy egy-egy ismertebb hang könnyebben beadja a derekát, mint tette volna mondjuk 10-15 évvel ezelőtt.

A problémát talán a szinkronstúdiók és a fejlesztők/kiadók közötti megállapodás jelentheti. Egy játék hang alapú lokalizációja ugyanis brutális mértékű munka, össze sem hasonlítható egy animációs film, vagy egy anime – vagy úgy bármi más – szinkronizálásához. Ehhez pedig nem csak idő, de sok pénz is kell.

Ezzel ugyebár az a nagy gond, hogy a magyar szinkronszínészeknek – ahhoz, hogy megjelenésre elkészüljenek – hasonló időben és beosztásban kellene dolgozniuk az angol, francia, német stb. kollégáikkal, ami sok szempontból szinte lehetetlen feladat. Egy ekkora piachoz mint a magyar, tehát pár tízezres eladásokkal számolva nem túlzok, ha azt mondom,

hogy csak fölösleges pénzégetés lenne.

Semmilyen formában nem térülne meg a belelapátolt összeg és munka. Bárhogy számolom nem jön ki a matek. Ezzel szemben a feliratozás filléres összeg, aminek a munkálataival is könnyen és gyorsan lehet haladni, és amin bármikor, bármilyen formában rugalmasan tudnak módosítani is.

Szóval bármennyire jó lenne játékokból is viszont hallani Bogdányi Titanillát (Rontó Ralph – Vennelope, Lisa Simpson), Czető Rolandot (DB: Super – Vegeta, John Snow), Szabó Mátét (Sheldon), Csőre Gábort (Frodó, Pókember) – de sorolhatnám reggelig őket – erre nagyjából zéró közeliek az esélyek.

De ha ezzel elkerülhetjük a történelem ismétlődését, akkor talán még jobb is.

Ugyanakkor lelkes próbálkozások akadnak:

Végre tudjuk, mikor tölthető a God of War magyar szinkronja

Forrás: Stongholdalak.blogspot

A 13 legjobb 30 perces vígjáték sorozattal úgy eltelik a nyár, mintha sose lett volna

×