Szégyen, nem szégyen, de cirka 32 évnyi geekségem alatt egyetlen egyszer sem voltam még MondoConon, vagy anno a SakuraConon, vagy még azelőtt az AnimeConon. Valamiért mindig csak a gamer főtematikájú eseményekre, expókra mentem, pedig mint egy jó vegyesfelvágott kocka, imádom az animéket, a mangákat, meg úgy nem túl meglepő módon egész sok mindent az ázsiai kultúrából.

Kedvenc animém? – kérded nem túl érdeklődve? Hát, talán a Trigunt vágnám hirtelen rá, mármint az 1998-as EREDETIt, és nem az év elején bemutatott Stampede-et – amit amúgy még nem láttam, de nem is biztos, hogy szeretnék (vélemény?). A lényeg, hogy egyébként tényleg mindig érdekelt a MondoCon – vagy épp ami előtte volt, egyszer például Gaaranak is szerettem volna beöltözni, de sehogy sem akart összejönni a jelmez. Mert hát ugye aranyszabály, hogy ha be akarsz állni cosplayernek, akkor bizony magadnak kell megcsinálni a rucit is.

Szóval eléggé megörültem, amikor kollégám, DV – aki egyébként a Mondo egyik műsorvezetője is – elintézte nekem és a pereputtyomnak (pár + gyerek) a bejutást a Hungexpón megrendezett 2023 tavaszi MondoConra. Azért kellett így vendég/sajtójegyet ügyeskedni, mert egyrészt okulva a tavalyi eseményekből nem kockáztattam volna a bejutást, másrészt mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy puszta érdeklődésből önszántamból kifizettem volna elővételben 6000, vagy a helyszínen 8000 forintot per kopp.

Ez volt tehát az első Conos eseményem, ami talán azért rossz, mert emiatt nem sok viszonyítási alapom van a korábbiakhoz képest. Bár nem mintha sokat nyomna a latba, hisz attól, hogy régen milyen volt, az semmiben sem befolyásolja a mostani élményeimet, benyomásaimat.

Olyan, mint egy Agymenők rész, csak animékkel.

Sheldonék is imádnak mindenféle geek expókra beöltözve eljárogatni, igaz, ők inkább szuperhős specifikus eseményekért rajonganak, de a cosplayelés az Agymenőkben sokszor megjelenik. Utólag én is, és a gyerek is megbántuk, hogy nem készültünk a Conra valamiféle kiöltözéssel, mert a hömpölygő jelmezes tömeg tényleg meghozza az ember kedvét a dologhoz.

Pláne, hogy külön helyek lettek kialakítva azoknak, akik szeretnék megörökíteni magukat. Ha már itt tartunk, akkor mindenképp meg kell említenem a Cosplay Performance kvázi színpadi versengést is, amiben mindenféle profi cosplayerek adnak elő valamit, természetesen jelmezben, amit aztán díjaznak. De ezeken túl is akadt egy csomó, kifejezetten cosplayes elfoglaltság: makeup előadás, tematikus fotózások, szabás-varrás kérdezz-felelek, tojás cosplay stb., szóval akit kifejezetten ez érdekel, simán elvan egy teljes napot is csak a cosplayezéssel.

Csak hát nem kifejezetten e köré van szervezve a MondoCon, vagyis kicsit komolyabb szervezőképesség kell, ha minden számunkra érdekes programon részt szeretnénk venni.

Volt például egy csomó workshop, tucatnyi ismeretterjesztő előadás, izgi és vicces interaktív játékok, ingyen nyomható videojátékok és árkádgépek, karaoke és mindenféle zenés-táncos megmozdulások, filmvetítés, több ügyességi verseny, K-pop, de még pankráció is (amit például nem nagyon tudok hová tenni, de ezt leszámítva elég sokakat érdekelt).

Kicsit utánajárva azt fedeztem fel, hogy néhányan erősen kritizálták a MondoConokat, amiért „nincsenek” programok, és a „drága” jegyhez képest vérunalmas az egész. Hát, nem tudom, de a helyszínen nem kifejezetten ezt tapasztaltam, a hivatalos programtábla alapján pedig nettó nevetséges az egész. Konkrétan csak az tudott látványosan unatkozni, akit semmi és senki sem érdekel.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a felnőtt közönség számára tényleg nincs sok látni- és tennivaló. Nekik a búcsús hangulatot árasztó eladótér jut, ahol a másodperc tört része alatt lehet egy családi vagyont elszórni mindenféle geek relikviákra, kézműves cuccokra és ruhákra, és ázsiai ételkülönlegességekre. Nem mintha tapasztalatból mondanám, de a pénztárcám többször könyörgött az életéért. Nem élte túl. Na meg lehet jókat enni-inni, meg a retro árkád sarokban nagyon hosszasan elidőzni, esetleg nyomni pár kört valamelyik kihelyezett videojátékkal.

A gyerek viszont eszméletlenül élvezett mindent, amit látott, ahogyan szemmel láthatólag a nálam jellemzően sokkal fiatalabb közönség is. De valójában nekik, és az animés szubkultúrának szól ez az esemény, és bár valóban akadtak ahhoz kevésbé kötődő programpontok is, azok épp annyira színesítik a Cont, mint amilyen színes a közönsége is.

Azt nem állítom, hogy ne lehetne még hol javítani a MondoConon, vagy hogy egy életre szóló élményben volt részem, azt viszont ki tudom jelenteni, hogy a 8000 forintos jegyárat abszolút megéri. Pláne azoknak, akik a hétköznapok során nem gyakran találkoznak hasonló beállítottságú és érdeklődésű emberekkel, vagy szimplán szabadon, kötöttségek és előítéletek nélkül szeretnék megélni a rajongásukat.

De legközelebb már Wolfwoodként megyek, a gyerek pedig eldöntötte, hogy Sakurának öltözik. A pénztárcám már remegve várja a nyarat!

A MondoCon főbb eseményeit egyébként online is visszanézheted a Mondo Magazin Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.

Ezt is érdemes elolvasnod:

Megszoksz vagy megszöksz – 5 dolog, amit tudnod kell, ha egy gamerrel élsz