A legnagyobb problémám a mainstream gamer-sajtóval, hogy sosem fogalmaznak meg éles kritikát a játékiparral kapcsolatban. Míg a szórakoztatóipar más szegmensén erősen megjelennek bíráló hangok (leginkább a külföldi magazinok hasábjain), addig a játékvilágban a legtöbb helyütt akkor is a tesze-toszaság uralkodik, amikor nagyüzemben megy a játékosok lehúzása.

Pontosan ezt láthatjuk most a Gollamot főszerepbe állító játék kapcsán is. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, de mégis bosszantó, hogy a teljes áron kínált játékban paywall mögé rejtenek egy, egyébként alapból is jelenlévő szinkronsávot. Erről ebben a véleménycikkben már értekeztem, szóval külön nem térnék ki rá, a lényeg, hogy ha szeretnénk, hogy a tündék a saját nyelvükön szólaljanak meg, akkor azért bizony meg kell vennünk vagy a drágább kiadást, vagy külön az azt tartalmazó DLC-t.

A dolog nyilván teljesen abszurd, hiszen nem egy ingyenes, folyamatosan fejlődő-alakuló live service játékról van szó, ahol még belefér, hogy mindenféle hülyeségért pénzt kérnek (pl. Fortnite), hanem egy egyjátékos, történet-orientált címről. Persze bevett szokás mindenhol, hogy a különleges kiadásokhoz egy csomó extrát csomagolnak, de olyan nem nagyon fordult még elő, hogy konkrétan egy játékban lévő, az adott világ szerves részét képező tartalmat csapnak le csak azért, hogy aztán rásüthessék a „prémium” jelzőt.

A bohózatot tovább fokozandó a Daedalic fejlesztői az Eurogamernek reagáltak a híresztelésekre, amit a játéksajtó szereplői vagy csendben elfogadtak, vagy megértően bólintottak rá. Az alkotók ugyanis elárulták, hogy a J.R.R. Tolkien által kitalált tünde (Sindarin) nyelv játékba ültetése nem volt egyszerű,

amihez külön „lore-szakértőket” és profi szinkronszínészeket kellett felfogadniuk, akik segítségével tudták csak rögzíteni a kitalált nyelvet.

Hát milyen kedves, igaz?

Persze akkor már kevésbé lettek volna megértők az újságíró kollégák, ha mondjuk az angol nyelvcsomagért kellene extra pénzt fizetniük, mondván, hogy egy ukrán, egy orosz, vagy bármelyik nem angolszász fejlesztőcsapatnak külön szinkronszínészeket kell felbéreljenek rá. Vagy milyen lett volna, ha mondjuk a Hogwarts Legacy-ban a varázslatok kitalált neveit, vagy például a Sims halandzsanyelvét csak a Deluxe Edition-t választó játékosok hallhatnák?

Kicsit olyan ez, mintha a fejlesztők a játék készülte közben eszméltek volna rá, hogy mennyire költséges mulatság az egész. Pláne, ha hűek akarnak lenni az alapanyaghoz, ami éppenséggel a Gyűrűk Ura. Ezért hát valahol út közben ki kellett találniuk valamit, amivel extra bevételhez juthatnak, ami (néhány abszolút elhanyagolható biszbasz mellett) így lett végül a tünde nyelvcsomag külön árusítása.

Persze valahol mélyen érthető is a dolog, hiszen nem egy valódi nyelvről van szó, illetve az sem lehet vita tárgya, hogy a drágábbik kiadásokat választó játékosok-rajongók többet kell kapjanak a pénzükért. De a pluszmunkára hivatkozni a szinkron DLC esetében mégiscsak nevetséges, arról már nem beszélve, hogy általában nem az ilyen „prémium”, amúgy a fantasy univerzumhoz szorosan köthető és szerves részét képező kontenteket szokták különválasztani az alapkiadástól.

Lényeg, hogy most már mindenki érti és megérti, kritika nélkül csendben elfogadta és kifizeti, ha kell neki a szajré.

Ezt is érdemes elolvasnod:

6 kultikus videojáték, amit a “mai fiatalok” vért izzadva se tudnának kijátszani