Remake. Sokaknak már a könyökükön jön ki ez a szó, amit azon nyomban az ötlettelenséggel és a „régen minden jobb volt” érzéssel kötnek össze. Ezekkel nem is nagyon szeretnék vitatkozni, hiszen valami igazságmag kétségtelenül van benne, ugyanakkor nem minden újrázás olyan rossz, vagy szükségtelen, mint azt elsőre gondolnánk.

A létjogosultságuk ettől persze még simán megkérdőjelezhető, de mindenképp jó beszélgetés alapja lehet. Ott van például a The Last of Us Part I, ami kevesebb mint a 10 évvel idősebb, de a mai napig elég pofás és filmes eredetit rázta valamivel modernebb gatyába, esetleg a „minden idők legjobb remake-jének” kikiáltott Dead Space, amely példás módon támasztotta fel a 2008-as kulthorror sci-fit. Mindkettő remake remek lett, és bár az eredeti címek is kissé megkoptak, de máig tökéletesen élvezhető és kiemelkedő büszkeségei a játékiparnak, így hiába lettek jók, mégis jogosnak érezhető lehet a fölösleges jelző.

A felsorolást persze még sokáig lehetne folytatni, de ezt a teljesség igényével egy másik cikkben már megtettük, szóval ezúttal inkább arról elmélkednék, hogy mennyire nem új a remake-jelenség. Egyes nagyobb címek újraalkotása ugyanis legalább egyidős a játékiparral, és tűnjék bármilyen furcsának is, az eredeti célja nem a játékosok és a rajongók legombolása, sokkal inkább a generációk közötti híd megteremtése, illetve a sorozat létezésének életben tartása, esetleg az eredeti koncepció újabb közönségnek való átadása egy modernebb köntösben.

Erre hoztam 6 -szerintem- jó példát, azaz olyan játékokat, melyek több generáción egynél több remake-et is kaptak.

1. Star Fox

Az első és eredeti Star Fox a Super Nintendo egyik leglegendásabb alkotása volt, ami olyan játékmechanikákat és grafikát mutatott, amilyenekhez azelőtt még sosem lehetett szerencséje a játékosnak. Az űrhajós-állatos sci-fi azonnal kultstátuszba emelkedett, így egészen hamar felmerült a folytatás ötlete, amit aztán a japán játékgyártó a Nintendo 64 miatt lelőtt.

Ehelyett azt találták ki, hogy modernebb megoldásokkal remake-eljék az eredetit. Ez lett a nem túl kreatív című Star Fox 64, aminek a cselekménye konkrétan pontosan az volt, ami a SNES-es elődé. Ezután az N64-es játék 3DS-en tért vissza, amit a Wii U-s újragondolás követett Star Fox Zero címen.

2. MediEvil

Pont, ahogyan Sir Daniel Fortesque a Sony Cambridge által készített kultikus MediEvil első része is kétszer tért vissza a halálból. Azért kellett a hamvaiból új életre kelnie, mert a később Guerilla Games-be besorolódó fejlesztők a 2000-ben megjelent második etap után már nem folytatták a sztorit, ehelyett inkább újra elővették az eredeti receptet.

Az első MediEvil remake Resurrection címen jelent meg kifejezetten PSP-re (zseni volt!) még 2005-ben, ami bár eléggé átírta a cselekményt, mégis egy klasszikus újrasütésnek nevezhetjük. A második feltámadásra PS4-en került sor, amit már egy másik csapat, az Other Ocean Interactive készített, de ez már sokkal hűbb volt az 1998-as alapanyaghoz. Bár mindkét remake kritikai siker lett, a második, vagy ne adj isten a harmadik részig nem jutottak.

3. Leisure Suit Larry

Mint sok más Sierra klasszikus, a legendás csajozós szexjáték, a Leisure Suit Larry is kapott egy VGA-újrázást, ami az eredeti szövegalapú parancsokat és akciókat a modernebbnek számító point&click mechanikára cserélte. Az új megoldás, úgy pedig játékmenet újfajta fejtörőket is megkövetelt, néhányat pedig át kellett alakítani, hogy jobban passzoljon.

A második Larry-remake azután látta meg a napvilágot, hogy Al Lowe, avagy a sorozat eredeti alkotója letette a lantot, majd egymást követték a rosszabbnál rosszabb etapok. De jött a közösségi finanszírozás, aminek köszönhetően végül megszületett a Leisure Suit Larry Reloaded, ami a borzalmas 3D-s kitérőt követően végre visszatért a hetedik részhez hasonló rajzfilmes stílushoz, sőt még Jan Rabson is visszatért az ikonikus wannabe nőcsábász Larry Laffer szerepébe.

4. Prince of Persia

Az eredeti Apple II-es kiadás őrületes sikere után Jordan Mechner legendás Prince of Persiája megannyi más platformra is ellátogatott – a Riverhillsoft által készített FM Towns verzió viszont mind közül kiemelkedett. A japán számítógépekre szánt kiadásban ugyanis a herceg kapott egy fehér turbánt, ami korábban hiányzott róla, ez viszont annyira megtetszett Mechnernek, hogy a hivatalos folytatásban ő is hozzáadta ezt a kis extrát.

Na, de vissza a remake-re: az első igazi átdolgozást az Arsys Software készítette Super Nintendóra, amiben elég bátran már több dungeont is megváltoztattak, illetve az edzésmód mellett több szinttel kibővítették a játékot. A Prince of Persia: The Sand of Time reboot sikerén felbuzdulva a Gameloftot bízták meg, hogy az újraindított sorozat megoldásai alapján készítsék el az első PoP modern verzióját. Ebből lett az előbb kizárólag Xbox Live Arcade és PlayStation Networkön megjelent, majd mobilokra is ellátogató Prince of Persia Classic, ami a Sands of Time funkcióit és grafikáját ültette az eredetibe. Vagy fordítva?

5. Mega Man

Az ikonikus kékpáncélos figura első kalandját még SEGA Mega Drive-ra dolgozták át, ami azért volt kifejezetten fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy Mega Man a Nintendón túl más konzolon is tiszteletét tette. Igaz, a remake a PAL és a japán régiókra korlátozódott. Ezt követően az első Mega Man PSP-re is ellátogatott, ami a Powered Up alcímet kapta, és egy csomó teljesen modern megoldást emelt be a népszerű akció-platformerbe.

6. Final Fantasy

Az első Final Fantasy nem csupán egy kiváló, majd a világ egyik legjobb JRPG sorozata lett, de minden túlzás nélkül megmentette a Square Softot a megsemmisüléstől is. A japán szerepjáték azóta a világ legsikeresebb játéksorozatává vált, ami tucatnyi spin-offot, crossovert, filmet és természetesen remake-t is megélt már.

Most például a legjobbnak tartott Final Fantasy VII-et alkotják újra, méghozzá két darabban, legutóbb pedig annak előzménysztorija, az eredetileg PSP-exkluzív Final Fantasy: Crisis Core szépült meg a modern gépeken. De előttük is volt már példa hasonlóra, amikor a NES után PS1-re költözött a széria kezdete Final Fantasy Origins címen, ami egy csomó helyen változtatott a játékmeneten, felfrissítette a látványt, illetve új CG-átvezetőkkel mesélte el a történetet.

Ezután az FF1 Game Boy Advance-re is ellátogatott, amibe sikerült néhány új dungeont és szörnyet pakolni, amit a későbbi PSP-s átirat nagyobb felbontású sprite-okkal és némileg átírt cselekménnyel fejelt meg. Az első Final Fantasy tehát összesen három remake-et kapott, sőt, 2022-ben a sorozat 35. évfordulója alkalmából egy teljesen modern grafikájú előzmény is érkezett hozzá, amit Stranger of Paradise: Final Fantasy Origins-ként lehet megtalálni a boltokban.

Láthatjuk hát, hogy a remake-lés valójában egy nagyon-nagyon régre visszanyúló szokás, amivel több célja is lehet egy kiadónak, mint az egyszerű pénzlehúzás. Egy jól sikerült remake ugyanis kiválóan bemutathatja a technológia fejlődését a verziók közötti különbségekkel – a bevezetőre visszanyúlva erre tökéletes példa a The Last of Us és a Dead Space.

Bár minkét játék eredetije még most is abszolút élvezhető, sőt, de egymás mellett vizsgálva őket már jól láthatjuk, hogy generációs eltérések vannak közöttük. Na nem pont akkora, mint a fentiek közül néhánynak, de bőven elég, hogy már indokoltnak lássák elkészíteni. És legyen bármilyen meglepő, de egy remake-t, főleg egy jó remake-t minden téren sokkal nehezebb lefejleszteni, mint egy teljesen új játékot.

Neked melyik a kedvenc remaked?

Ezt is érdemes elolvasnod:

6 kult-klasszikus játék, aminek a remake-jéért a lelkünket is odaadnánk