Ezzel lehet, hogy magamra rántom a feketeöves Star Wars fanok átkait, de akkor sem látok más magyarázatot a filmes és gaming franchise kortalanságára annál, hogy megmaradt családbarát, gyermekded bűvészmutatványnak, amit mindig jó nézni és játszani: a kicsiket szórakoztatja, a nagyokat nosztalgiával tölti el, így a mozijegy, az akciófigura, a videojáték, a kulcstartó, a bögre és minden más anyám kínja is vevőre talál.

De azt azért mind észrevettük, hogy ez a Star Wars már nem az a Star Wars, ugye?

Nyoma sincsa a 70-80-as években készült trilógia könnyed bájának, a kétezres évek fordulóján gyártott giccsparádénak, vagy a 2010-es évek langyos utánérzésének, amikor már végképp világossá vált, hogy valami félrement. A The Force Awakens még friss lendületbe hozta a megkopott emlékeinket, a The Last Jedi közben már gyanús volt, hogy a Star Wars mellett elmenni látszik a világ, majd a The Rise of Skywalker igazolta, hogy a régi sémák korszerűsítgetése nem működik többé. Vagy pontosan ugyanaz kell az embereknek, amit megszerettek, vagy valami teljesen újat kell csinálni. Középút nincs. Nem lehet riogatni egy Jedi iskolában elkövetett tömeggyilkossággal, ha a következő jelenetben már nagyszemű kacsahörcsögökkel enyelgő vukikat kell nézni.

Forrás: Disney

Ezt az univerzumot nem engedik felnőni

A gondolat, hogy hagyni kell a közönséggel együtt felnőni a történeteket, talán akkora tabu a Disney-nél, mint Mickey egérrel pornót forgatni. Minden újszerű kísérlet – nyilván az utolsó vágásra jogosult producerek beavatkozása miatt – felemás lett (lsd.: Solo), hiszen egyszerre viseli magán a reformálni akaró művészek és a múlt sémáiba kapaszkodó stúdiófőnökök keze nyomát. A Rogue One üdítő kivételt jelentett a közönség drámára is fogékony (bocs: felnőttebb) részének, míg a másik fele fénykardra hányta volna Gareth Edwards rendezőt, mert

nem tudta megemészteni a csilivili SW-történetek mögött húzódó véráldozatot.

A Zsivány Egyes kommandójának tragédiáját az Új reményben egy fél mondattal elintézik, míg az eseményeket feldolgozó moziban végig is kell nézni, ahogy a korábban megkedvelt karakterek sorra elhullanak a szemünk előtt. Mert a Star Wars amúgy egy háborús film, és ha annak a nyers valóságát is megmutatja valaki, attól a mindentől óvott mama kedvencei összezavarodnak, és nem tudják megmondani mi bajuk van, egy egyébként remek Star Wars filmmel.

Segítek: AZ, hogy itt nem púderezett nózis főhősök családi viszályát látták, hanem katonákat, akik meghalni is készek, és meg is halnak a nagyobb jóért – ez esetben ugye a Halálcsillag tervrajzaiért. Az első olyan produkció a franchise-ban, ami már le tudta vetkőzni a gyerekes kliséket és megvillantotta, hogy mivé válhatna egy felnőttes Star Wars univerzum, az a Rogue One. De még ez se volt elég bátor a nyers erőszakhoz.

Obi-Wan Kenobi és Cal Kestis nyithat utat az új iránynak

A naivitáshoz és cuki robotokhoz, meg alienekhez tréningelt közönség jelentős része mára felnőtt. Családban él, gyerekei vannak, örömmel osztja meg utódaival a saját fiatalságának történeteit, de ha erre folyton csak mozikat és élőszereplős tévéműsorokat kap eszközként, elfordul a messzi-messzi galaxistól. Az, hogy a gyermek és felnőtt közönség mennyire jól szétterelhető ugyanabban az univerzumban, nem kellene, hogy újdonság legyen, hiszen a Star Wars franchise-ban – néhány kivételtől eltekintve – remek rajzfilmek és LEGO (video)játékok vannak, szemben az olyan produkciókkal, mint az Obi-Wan Kenobi és a Star Wars Jedi: Fallen Order.

A tévésorozat és a videojáték a Disney és a Lucasfilm két legutóbbi „ejjj-majdnem” címe,

amelyek akár felnőtt tartalommá is válhattak volna. Vagy váltak. Csak a végtelen csillagos ég tudja, hogy melyik-melyik korosztály karolta fel jobban őket, mert ilyen kutatások eredményét – sajnos – nem szokás nagy dobra verni. De az a benyomásunk, hogy a két produkció tervezése során már olyanokat is odaengedtek a márvány tárgyalóasztalhoz, akik nem 30-40 éves berögződésekkel akarnak elmesélni egy történetet, és ez mind a kettőnek nagyon jót tett.

Forrás: Respawn Entertainment

Az Obi-Wan Kenobi minden – helyenként égbekiáltó – hibája ellenére egy tök szerethető és izgalmas, kellően nosztalgikus darab lett, de ami a legnagyobb erénye, az az, hogy már nem akar minden korosztálynak, csak inkább a felnőtteknek megfelelni. Ezt persze – leszámítva a főhős elevenen égetését és egy gyerekek ellen elkövetett tömegmészárlást – még mindig nem naturalista eszközökkel éri el (ha nem mutatjuk, ott sincs?!), hanem feszültségteremtéssel, vészjósló miliővel, nyomasztó sejtetéssel, ami, lássuk be, ugyanúgy nem szolgálja egy gyermeki lélek fejlődését, mint az, ha fénykarddal táncolgatás helyett simán keresztüllövünk valakit. Ezért, a kvázi kitakart erőszakért lehetne ráhúzni az Obi-Wan Kenobira, hogy álszent sorozat, csak – szerencséjére – pont elég kedvelhető ahhoz, hogy túl sokan ne vegyék a szájukra.

Forrás: Disney

A Fallen Order hasonló ziccerre készülődött, de nem rúgta el – bár, nem is volt rá szüksége: a játék annyira magas színvonalon elő- és elkészített cím, olyan átgondolt és izgalmas történettel, aminek a filmesek is nyugodtan a csodájára járhatnak. Az ifjú jedi, Cal Kestis személyiségfejlődése és a benne egyre jobban ragyogó Erő kiszabadulása remekül sikerült, de megint csak egy nagy majdnem, abból a szempontból, hogy akár felnőtt game-mé válhatott volna. A játék túl szemérmesen kerüli a humán ellenségek sérüléseit, így néha komikus, hogy mennyire kevés elég a kiiktatásukhoz – szemben a máshogy vérző lényekkel és az élettelen robotokkal, amelyekkel annyira vagyunk brutálisak, amennyire csak akarunk. A következő játék rendet tehetett volna az univerzumban, de várhatóan nem így lesz.

Ennek 18+-osnak kellene lennie

A 2023. március 17-én debütáló Star Wars Jedi: Survivor a remélt R helyett csak T, vagyis tinédzser korhatárbesorolást kapott Amerikában, így nyilván kerüli a nyers erőszakot (nálunk valószínűleg 12+ lesz). A Respawn Entertainment játéka ettől függetlenül meglehetősen sötét darabnak ígérkezik, hisz’, ahogy az a címből is világosan látszik, a túlélésről, a minden áron életben maradásról szól. És Cal ezért áldozatokat fog hozni – várhatóan súlyosakat is. Egy szó mint száz: témájában és a légkörét tekintve fojtogató, szorongást keltő játék, így attól, hogy senkit sem beleznek ki benne, még nem lesz gyerekmese, amire bűntudat nélkül rá lehet nyalni a 12+-os plecsnit.

Forrás: Respawn Entertainment

A vér, a csonkolás és az ebből fakadó halál visszafogott grafikai ábrázolása valójában károsabb, mintha a játékok bevállalnák a magasabb besorolást és a realitásra törekednének, hiszen így a gyilkolás is semmiségnek tűnik. Ezt messze nem csak a Star Wars game-eknek lehet felróni, de rájuk most már végképp’ igaz, hogy le kell tenniük a szemérmességet, hogy sikeresek maradjanak. Ha mindenáron mindenkit meg kell szólítani, akkor több korosztály számára kell játékot gyártani, vagy – az alattomban nyomasztás helyett – beépíteni a game-be egy felnőtt módot, ami

a., valósághűbb látványt, vagy

b., korhatáros mellékküldetéseket tesz elérhetővé.

Egy biztos: az úgy nem maradhat, hogy a történetek és a környezetek felnőttes légkörével simán be lehet férni 18+ alá, csak mert nem társul hozzá meztelenség és vér. Mert ez így se nem korrekt, se nem ártatlan, de ami a legnagyobb baj: álszent és egyre kevésbé érdekes. Nem győzzük ugyanakkor leszögezni, hogy nagyon szurkolunk a Survivornak, hisz’ az elődje bravúros folytatásért kiált.

Amúgy ha van ilyen előfizetésed, egy darabig még ingyen kapod a legutóbbi címet:

Ingyen adják januárban a Star Wars Jedi: Fallen Ordert a PS előfizetőknek