Bár világszerte csak január 15-16-án lehet elindítani az HBO egyik legnagyszabásúbb sorozatát, egyben minden idők egyik, ha nem legambíciózusabb és legvárományosabb videojáték-adaptációját, a The Last Of Us-t, néhány amerikai újságíró már jó előre megnézhette mind a kilenc epizódot. A látottak alapján pedig nem voltak rest ítéletet is mondani Craig Mazin, a Csernobil-sorozat alkotójának, és Neil Druckmann, a játékok rendezőjének közös sorozata fölött.

Ezekből a kritikákból csemegéztünk, melyekből egy közel, s távol egy kiváló karakterdráma képe rajzolódik ki.

„…egyesek talán kissé belefáradnak majd a könyörtelen brutalitásba, de a játékhoz hasonlóan ez is egy olyan történet, amely a sötétségből előbukkanó reménysugárról szól, ezért a sorozat is akkor a legjobb, amikor a karakterekre fókuszál, akik szüntelen keresnek valamit – vagy valakit -, akibe kapaszkodhatnak, miközben a világ a porrá ég körülöttük.” – zárja a kritikáját a Game Fragger írója, aki külön bejegyzésben értekezik arról is, hogy bár sokaknak félre állt a szája Bella Ramsey Ellie-je hallattán, de a fiatal lány még a legkeményebb ellenzőit is el fogja varázsolni.

„A játék egyik fő erőssége a karakterek mélysége volt, és ez itt csak fokozódik.” – írta John Nugent az Empire Magazin online hasábjain, aki hangsúlyosan kiemelte, hogy a sorozat mennyire hűen adaptálta a játékot. Bár szerinte akkor erős igazán, amikor mer valami újat mutatni – amivel nem bolygatják az eredeti cselekményt, hanem sokkal inkább kiegészítik azt. – „Egyszerűen ez a valaha készült legjobb videojáték-adaptáció: ami elmélyíti a játék disztópikus történetet, miközben hű marad annak érzelmi magjához.”

„Akárcsak a játék, ez is egy mestermű.” – záródik az Empire kritikája.

„Druckmann és Mazin megközelítése az adaptáció, a történetmesélés, a produkciós tervezés, az előadásmód és a rendezés terén mesteri, és mindig a játék magjában megtalálható filmes megjelenítést helyezi előtérbe.” – számol be az élményeiről a Complexen William Goodman, aki elmondása szerint nem játszott a játékkal, aki így zárja:

„A The Last of Us egy két lábon járó ellentmondás; szépség és vérontás, halál és pusztulás, fény és sötétség, remény és szomorúság. Ahogy az egyik karakter mondja a fináléban, arról szól, hogy a megrendíthetetlen veszteségek közepette találjunk valami újat, amiért harcolhatunk. Ezek nem új ötletek, különösen ebben a műfajban, de ahogy Mazin és Druckmann kivitelezi őket, az elsőrangú, és olyan színészekkel sikerült megvalósítani, akik zseniálisak a szerepükben, egy élénken emlékezetes világban. Akárcsak a középpontjában álló gombavírus, a The Last of Us is a bőröd alá fog férkőzni. Erősségét és profizmusát nehéz lerázni.”

„…A The Last of Us a leghűségesebb videojáték-adaptáció, amit eddig készítettek. A sorozat első, kilenc részes évadában szorosan követi a PlayStation 3-as (és 4-es, és 5-ös) játék által lefektetett alapokat, komplett jeleneteket és párbeszédeket emeltek át szó szerint belőle.” – olvasható a Polygonon Joshua Rivera kritikájában. – „Amit a sorozat hozzáad az eredeti narratívához, az egy kicsit több perspektíva: Míg a videojáték Ellie és Joel szubjektív élményeire korlátozódik, a sorozat időnként elrugaszkodik tőlük, és megmutatja a nézőnek, milyen az élet mások számára, amikor Joel és Ellie nem átutazóban van. Ezek a pillanatok könnyen a legjobbak, amit a The Last of Us nyújtani tud…”

„…Eez nem egy „The Walking Dead” – szögezi le Gene Park a Washington Postban.

„A The Last of Us inkább egy buddy road trip show, mintsem egy újabb bőr a zombiapokalipszisről. A szörnyek aligha állnak a középpontban, és ahogy a játékban is, mindezt halálos komolysággal, egy cseppnyi irónia nélkül ábrázolja… Pascal és Ramsay között is működik a kémia. Mint aki ismeri az eredeti játékban Troy Baker és Ashley Johnson alakításait, úgy láttam, hogy az HBO ábrázolásai hűek Joelhez és Ellie-hez. A játék az utazásuk legbaljóslatosabb jeleneteire koncentrált, de a sorozat bepillantást enged a csendesebb, kevésbé mozgalmas pillanatokba is.”

„Ha összehasonlítom a két történetet, és a művészi döntéseket, amelyekkel a sorozatot megkülönböztették a játéktól, őszintén be kell vallanom: az HBO verziója néha még jobb is.” (WP)

„Ezután már nem tudok úgy ránézni néhány karakterre a játékból, hogy ne emlékeztetnének a sorozatban megjelenő, nagyobb ívű karaktereikre. Ez talán egyszerre dicséret a sorozatnak és előnyös a tulajdon egészének. A játék végső soron mégiscsak jobb mód arra, hogy megtapasztaljuk a The Last of Us történetét, a sorozat azonban – az árnyalt karaktereivel – visszamenőleg is jobbá teszi a játékot…” -írta a GameSpot kritikusa, Mark Delaney.

„A The Last of Us-sorozatot nem érzem semmiféle forradalomnak – egyszerűen csak egy jól összerakott sorozat, ami némileg a műfaj átlagos színvonala fölé helyezi magát.” – olvasható a játékot nem ismerő Richard Lawson Vanity Fairen megjelent írásában. – „Pascal és Ramsey… szoros, hiteles kapcsolatot építenek ki, meggyőzően játszanak két, a körülmények által megkeményített embert, akik nagyon különböző módon, életük nagyon különböző pontjain vannak. Az ő kötelékük megkínzott apa-lánya kliséje sorozat formájában még inkább kirívóbb, bár a színészek ügyesen kibekkelik a forgatókönyv legnyilvánvalóbb hiányosságait… A Tizenegyes Állomás veszteségét és kétségbeesését alig egy évvel ezelőtt már megtapasztalhattuk; a The Last of Us csak még több brutalitást ad hozzá.” – Bár a kritikus nem különösebben ájult el a látottaktól, összességében az egyik, ha nem a legjobb játékadaptációnak találja, ami valaha készült.

A The Hollywood Reporter szerzője, Daniel Fienberg is hasonlóan vélekedik, azaz szerinte sem találja fel a spanyol viaszt a The Last of Us sorozat, de a karakterek és a közöttük lévő dinamika bőven elviszi a hátán az egészet. Ő is, ahogyan többen, kiemeli a Nick Offerman és Murray Bartlett karaktereire fókuszáló epizódot, ami szerinte az első évad abszolút csúcspontja – mind a 75 percével. Ugyanakkor nagyon sietősnek véli a történetet, szereplők jönnek-mennek, és csak felszínesen szemléli az emberi természetben rejlő sötétséget és fényt. Hozzáteszi, hogy ezt a sztorit három évadra is el lehetett volna nyújtani, így az adaptáció legnagyobb hibája szerinte az, hogy az egyórás részei ellenére is rövid. Ez viszont mindenképpen a legnagyobb bók, amit adhatott.

Mindent összevetve tehát abszolút kijelenthető, hogy a The Last of Us sorozat – ahogyan egyébként maga a játék – nem egy tökéletes alkotás, pontosabban a zombiműfajban nem mutat túlontúl sok újat. Viszont, mivel több, mint hibátlanul adaptálja az eredetit, úgy itt is mindent feledtetnek a zseniális karakterek (nagyban köszönhetően a színészeknek), illetve a körülöttük terülő rettenetes, mégis fantasztikus poszt-apokaliptikus világ.

Aki a játékokat imádta, valószínűleg ezt is szeretni fogja, főleg azért, mert nekik is fog tudni újat mutatni.Sőt, az HBO-s The Last of Us egy hivatkozási alap is lehet a jövőbeli játékadaptációk számára, ami egyben azt is jelzi, hogy itt az ideje végre Uwe Bollnál kicsit komolyabban venni a videojátékokat.

A The Last of Us Magyarországon 2023. január 16-tól lesz nézhető az HBO Max streaming szolgáltatáson, az új részek pedig hetente érkeznek. Összesen 9 epizódra érdemes számítani, melyek egyenként plusz-mínusz egyórásak lesznek.

Ezt is olvasd el:

Brutális évnyitás – Íme az összes film és sorozat, ami januárban jön a Netflixre