Van annak egy különös bája, amikor a világ egyik legkörnyezettszennyezőbb megavállalata dollár- és eurómilliókkal, milliárdokkal támogatja meg az idei,  november 6-tól november 18-ig Egyiptomban megrendezésre kerülő ENSZ klímakonferenciát, a COP27-et.

Bizony, hogy a plakátaktivista Coca-Cola-ról van szó, amelynél már hosszú évek óta nem találni szennyezőbbet, ha a műanyagról van szó.  John Hocevar, a Greenpeace USA óceánvédelmi kampányait vezető szakembere szerint a Coca Cola miatt évi mintegy 120 milliárd műanyagpalack kerül a vizekbe, amiben a Pepsit és a Nestlét előzve toronymagasan csúcstartó.

A Greenly természetvédő portál pedig úgy véli, hogy hiába az üdítőóriás hangzatos állításai, miszerint számukra is fontos a környezet védelme, valójában szinte semmit nem tesznek az ügy érdekében. Az oldal arra is rámutat, hogy a Coca-Cola nem különösebben mérsékel a műanyaghasználatán, miközben bőven volna anyagi és gyártási lehetőségeik is a környezetbarátabb anyagok használatára – mint amilyen például az üveg.

Ehelyett viszont csak mismásolnak, a környezetvédelmet és az összes ezzel járó felelősséget pedig a fogyasztókra terhelik – vagyis inkább a szelektív gyűjtést propagálják ahelyett, hogy szimplán leállnának a műanyaggyártással.

De a Coca-Cola bűnlajstroma itt még egyáltalán nem állapodik meg, nem! A vállalat megannyi más módon is negatív hatással van az emberek és a környezetünk egészségére, melyeket javarészt olyan reklámkampányokkal fednek el, amely éppen aktuálisan a lehető legtöbb érzelmet és figyelmet váltja ki az emberből. Hol a szerelem, hol a család témája van a fókuszban, de van, amikor a gamerekre lőnek.

Addig sem foglalkozunk olyan dolgokkal, melyek igazán számítanak, mint például azzal, hogy a világ bizonyos pontjain, ahol a nyugati szem már nem olyan árgus, miként teszi tönkre nemcsak a minket körülvevő természetet, hanem az embereket is.

Milyen vízhiány?

Itt most elsősorban nem is arról van szó, hogy az ultraértékes ivóvizet arra pazaroljuk, hogy a Coca kólát készítsen belőle, hanem sokkal inkább arról, hogy mennyit. A népszerű üdítőből orbitális mennyiség készül, ergo irgalmatlan mennyiségű vizet használhatnak el hozzá, amivel katasztrofális problémákat okoznak.

Ez alapvetően is egy óriási probléma lenne, azokban az országokban és településeknél azonban még nagyobb a baj, ahol már konkrétan vízhiány lépett fel a vállalat gyártási tevékenysége miatt. 2015-ben például 18 észak-indiai település önkormányzata követelte a kormánytól, hogy állíttassák le a Coca-Cola üzemet, mert az hatalmas vízhiányt okozott a térségben.

„A Coca-Cola nemzetközileg szép képet fest magáról, mint felelős vízhasználóról, de a valóság Indiában az, hogy a talajvizet a szegények, a nők, a gyerekek, a gazdák és az állatállomány rovására használja ki, akiknek kevesebb vízzel kell élniük, mert a Coca-Cola a profit érdekében bányássza a talajvizet egy vízhiányos területen” – mondta Amit Srivastava, az India Resource Centre szakembere, aki Kaliforniában képviselti az indiai károsultak érdekeit.

A települések érdekképviselete az Állami Környezetszennyezés-ellenőrzési Hivatalhoz fordult, és sürgették a hatóságokat, hogy tiltsák meg a vállalatnak a további talajvíz kitermelését a területen, ami már 1999 óta súlyos emberi és környezeti károkat okozott.

A helyi üzemet működtető Hindustan Coca-Cola Beverages azonban tagadta, hogy felelős lenne a vízhiányért. A vállalat a Central Ground Water Board által 2012-ben készített a tavak, a kutak és a szivattyúk kiszáradását, elapadását vizsgáló tanulmányt idézte, amely szerint a gyárnak semmi köze a természeti katasztrófához.

Hasonló eset történt 2005 környékén egy szintén indiai település, Plachimada környékén, ahol még fel is lázadtak a Coca-Cola ellen. A lakosok ugyanis azt állították, hogy az üdítőgyár súlyos mértékben kimerítette a környék összes természeti erőforrását, súlyos vízhiányt okozott, illetve élhetetlen módon beszennyezte a környezetet.

A helyi kormányzat azonban a szemmel látható bizonyítékok ellenére szupergyorsan összehozott vizsgálattal megállapította, hogy ez nincs így, a Coca mindent a lehető legnagyobb rendben intézett. A felelősségre vonás tehát abszolút elmaradt, az ott élő embereket pedig senki sem kártérítette.

…és itt jönnek a képbe az állítólagos meghamisított tanulmányok.

Sokan egy ideje már sejtik a dolgot, de igazán egyértelművé nem olyan régen vált, hogy a Coca-Cola, ha üzleti érdekei azt kívánják, akkor előszeretettel hamisít meg tudományosnak mondott tanulmányokat.

A 2004-ben alapított, majd 2016-ban megszűnt „Beverage Institute for Health and Wellness” által közzétett kutatásokkal például azt próbálták meg bizonyítani, hogy a cukor egyáltalán nem olyan egészségkárosító, mint ahogyan azt többen is állítják. Plot twist: ezeket a „kutatásokat” a Coca-Cola finanszírozta.

A UCS szerint egy másik bevett taktikájuk, hogy jobb nevű akadémiai intézményeket támogatnak meg bizonyos összegekkel, cserébe azok az elismertnek számító szakembereik nevével publikálnak számukra kedvező tanulmányokat. 2015-ben például a Coca-Cola 1 millió dollárt adott a Coloradói Egyetem Alapítványának, hogy finanszírozza a Global Energy Balance Network nevű kutatóintézetet.

Az intézet elsődleges célja az elhízás okainak kutatása, illetve a mögöttes, problémás okok tényserű feltárása volt. A valóság azonban az, hogy a Coca-Cola választotta meg a vezetőit, fogalmazta meg a nyilatkozatait, tervezte meg a honlapját, a tudományos projektjeit pedig „politikai kampányként” kezelte. Igen, még mindig az üdítős cégről van szó.

A vállalat olyan akadémikusokat alkalmazott, akik korábban már kaptak támogatást a Coca-Colától és más élelmiszeripari cégektől – mint például a PepsiCo-tól, vagy a McDonald’s-tól. Sőt, a szervezet megalakulása előtti években a Coca-Cola 4 millió dolláros kutatási támogatást is nyújtott két alapító tagjának: Dr. Steven N. Blairnek, a Dél-Karolinai Egyetem mozgáskutatójának és Gregory A. Handnek, a Nyugat-Virginiai Egyetem Közegészségügyi Iskolájának dékánjának.

Milyen érdekes, hogy a szervezet ezután olyan tanulmányokat közölt, amelyekben az elhízás fő okaként nem a cukros üdítőitalokat, a rossz táplálkozást, vagy a kalóriadeficitet, hanem a mozgásszegény életmódot említik.

Egyébként valami hasonló történik most az édesítőszeres termékekkel is, melyeket különböző megingathatatlan nevű influenszerekkel próbálnak meg egészségesebbként reklámozni, és úgy eladni.

Grátiszba egy kis történelemhamisítást?

Bár a Coca-Cola hivatalos oldalain az áll, hogy a népszerű üdítőital SOHA nem tartalmazott valódi kokaint, a valóság azonban ezzel köszönőviszonyban sincs. Az amerikai Nemzeti Drogfogyasztási Intézet szerint ugyanis a Coca-Cola a kezdeti időszakaiban bizony nagyon is tartalmazott a kábítószerből – de itt nagyon fontos kiemelni, hogy akkoriban a szer teljesen legális, a gyógyszerek közkedvelt alapanyaga volt.

Innen is vette az ital nevét Dr. John Stith Pemberton még az 1800-as évek végén: Coca – mint kokalevél, és cola – mint a másik fontos összetevő, a kóladió. A feltaláló 1886-ban dobta piacra a kóláját, ami egészen 1903-ig tartalmazott folyékony, pszichoaktív kokakivonatot, melyet állítólag a szert övező egyre nagyobb megosztottság miatt végül kihúzott a receptről – de csak részben.

A Scientific American szerint ugyanis a vállalat a mai napig használja a kokaleveleket.

A KRCG szerint a Coca-Cola 1904 óta megtisztított leveleket használ, vagyis azt, ami a levelekből a kokain kivonása után megmaradt. Az Egyesült Államokban mindössze egyetlen cégnek van engedélye a kokalevelek importjára és feldolgozására, az Illinois állambeli Northfieldben működő Stephan Company-nak. A vállalat az „elhasznált” levelekből kokainmentes kivonatot állít elő, melyet a Coca-Colának küld. Ez az egyetlen vállalat az Egyesült Államokban, amely engedélyt kapott erre, így ez az egyetlen olyan üdítőital is, amelynek egyik összetevője a kokalevél-kivonat.

Mark Pendergrast a „For God, Country and Coca-Cola” című könyvében például azt írja, hogy a Coca-Cola szisztematikusan hazudik a kokainról azért, mert szerintük az rossz reklám lenne. Asa G. Candler alapító unokája Inkább a történelemhamisítás mellett döntött, így alakult ki mára az a frázis, miszerint a kokain SOHA nem volt hozzáadott összetevője az italnak.

Persze ma már azt is letagadnák, hogy a 90-es években amerikai iskolákat pénzelt csak azért, hogy ott a termékeiket árulják a diákoknak. Sőt, odáig merészkedett a vállalat, hogy az egyik New York-i iskola egy stadiont kapott egy órási Coca-Cola felirattal, így a gyerekek még akkor sem tudták kikerülni a reklámot, amikor épp a suliban voltak. A legkeményebb viszont az volt, hogy állítólag még azzal is megzsarolták az intézményeket, hogy kevesebb pénzt kapnak, ha kóla helyett olyan italokat árulnak, mint a tej és a gyümölcslé.

És akkor még a kolumbiai gyártámadásokról még csak nem is beszéltünk.

1996. december 5-én reggel 8:30-kor a kolumbiai Carepában található Coca-Cola palackozó üzemet egy félkatonai osztag látogatta meg, ahol már a kapuban agyonlőtték az egyik szakszervezeti vezetőt, míg egy másikat elraboltak. Aznap este a szakszervezeti irodába is betörtek, megsemmisítették az összes iratot, majd másnap állig felfegyverkezve a gyári dolgozókat is megfenyegették, hogy vagy kilépnek a szakszervezetből, vagy ők is golyót kapnak.

Érdekesség, hogy a felelősöket évekkel később sem vonták felelősségre, sőt több ellenkező dolgozót is bebörtönöztek.

A szakszervezetek nem sokkal később pert indítottak a Coca-Cola ellen, amelyhez csatlakoztak az amerikai szervezetek is, amelyek meg voltak győződve arról, hogy a vállalat és a kolumbiai kormány állhatott a megfélemlítések és a támadások mögött.

Ezt is érdemes elolvasnod:

350 MILLIÁRD forintnyi Bitcoint találtak egy földbe rejtett popcornos dobozban