A videójátéktörténelem tele van csodálatos játékokkal, amit a közösség egyszerűen imád. Nos, ez a lista nem róluk szól. Ehelyett a játékvilág leghírhedtebb „rablásait” vesszük szemügyre – a középszerűség toronymagas építményeit, amelyek elképesztő kereskedelmi sikere meghazudtolta a tervezésük hiányosságait. Akár az ismertségnek, akár a megfelelő konzolon, a megfelelő időben történő megjelenésnek köszönhetően, ezek a játékok játékosok millióinak otthonába jutottak el.

A listán szereplő játékok mindegyike számos „bűnt” tartalmaz, az általános hibáktól kezdve, mint pl: egy nyilvánvalóan befejezetlen termékre ráhúzni egy licencet, és befejezni, a konkrétabb hibákig.

De bármilyen hibásak is voltak, mindegyikük több mint egymillió példányban kelt el.

10. Wii Music

A kétezres évek a ritmusjátékok aranykora volt. A Guitar Hero és a Rock Band révén a játékosok szerte a világon felvonultak és kiélhették rocksztár-fantáziájukat a nappalik kényelmében. Természetesen a Nintendo is be akart szállni ebbe az akcióba a maga sajátos módján.

A Wii Music két problémával küzdött. Az egyik az elkerülhetetlenül olcsónak tűnő hangulata volt, kezdve a silány grafikától egészen a tracklistájának nagy részét alkotó, köztulajdonban lévő dalokig. Másrészt a játékban való elmélyülés teljes hiánya.

A Guitar Hero és társai azért voltak sikeresek, mert a perifériákon való játék a zenével való valódi elköteleződés érzését keltette. A Wii Music ezzel szemben egyszerűen csak arra kérte a játékosokat, hogy félszívvel lóbálják a Wii kontrollert, és homályosan közelítsék meg azt a hangszert, aminek a megszólaltatásával a játékos megbízást kapott.

9. Shadow The Hedgehog

A Shadow The Hedgehog talán nem a valaha készült legrosszabb Sonic-játék – a glitchekkel teli Sonic 06 viseli ezt a kétes kitüntetést -, de egyértelműen valahol a Sonic-hordó alján helyezkedik el.

A pózoló, túlságosan is keményen próbálkozó hozzáállásán kívül a Shadow ugyanazoktól a hibáktól szenved, amelyek az összes legrosszabb Sonic-játékot sújtják. Főleg a kamera, amely aktívan kerüli a fontos információk megmutatását, és a túlságosan érzékeny irányítás, amely miatt a főhős úgy mozog, mint egy metamfetaminos flipper.

Sajnos a Shadow a toxikus Sonic-formulát saját keserű csavarral is kiegészíti – a fegyverekkel. A Shadowban a fegyverek használata teljesen reménytelen, mivel a lock-on folyamatosan nem tud különbséget tenni barát és ellenség között, és a fent említett kameraproblémák miatt a játékosnak folyamatosan a képernyőn kívüli célpontokra kell lőnie.

Az is sokat elárul, hogy a Shadow The Hedgehog nem kapott folytatást, annak ellenére, hogy milliós példányszámban adták el. A SEGA tudta, hogy szerencséjük volt az ébenfekete sün első (és utolsó) játékával, és bölcsen abbahagyták, amíg még volt esélyük.

8. Aliens: Colonial Marines

Azok a milliók, akiknek volt szerencsétlenségük megvásárolni a játékot, talán hátborzongató Aliens-élményre számítottak, de amit kaptak, az csillagközi improvizációs rutin volt.

A névadó Aliens mesterséges intelligenciája teljesen szétesett, ami nevetséges jelenetekhez vezetett. A játékosoknak az volt a „kedvencük” amikor egy olyan üldözési jelenet volt, ahol az Alien feladta az üldözést, hogy oda-vissza bolyongjon ugyanazon a folyosón, és úgy nézzen ki, mint egy tehetetlen cosplayer a Comic-Conon.

Hihetetlen, de később kiderült, hogy a xenomorfok furcsa mesterséges intelligenciája egyetlen elírás eredménye volt a játék kódjában: egy renegát „a” betű teljesen tönkretette a Colonial Marines mesterséges intelligencia rendszerét. Hat év és több millió dollárnyi fejlesztési költség ment kárba a rossz ellenőrzés miatt.

7. Hey You, Pikachu!

Meddig lehet nyújtani a „játék” fogalmát?

Ezt a kérdést a Nintendo gyakran feltette magának, változó sikerrel. Néha nagyszerűséghez vezet, mint például az Animal Crossing elbűvölő varázsa. Máskor pedig azzal végződik, hogy a játékosok hiábavaló parancsokat kiabálnak egy sárga patkánynak, aki eltökélten figyelmen kívül hagyja őket.

A Hey You, Pikachu! egy hangfelismerő játék volt az N64-re, amely sikeresen meglovagolta a Pokemon-hype vonatát, és körülbelül 2 millió eladott példányszámot ért el. Elég lenyűgöző egy 80 dolláros játékhoz képest, amely talán két órányi tartalmat tartalmazott.

A HYP lényege az volt, hogy a játékosok a játékhoz mellékelt mikrofonon keresztül utasítsák Pikachut, hogy egyszerű feladványokat oldjon meg (és ez vezetett a rendkívül magas árcédulához). Sajnos Pikachu korlátozott szókincse (mindössze 200 szót tudott felismerni) és a mikrofon-korlátai miatt a sárga kabalaállat játéka hatalmas tévedés volt.

6. Homefront

A Call of Duty szekérre való felugrásra tett pofátlan kísérlet, a Homefront nem csak a célt tévesztette el – megbotlott, a szekér elé esett, és a lovak halálra taposták.

A Homefront elköveti minden halvány utánzat klasszikus hibáját, hogy rossz dolgokat választ, hogy lemásolja az inspirációját. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a Homefront túlságosan scriptelt, olyannyira, hogy az ember úgy érzi, a tervezők csak nehezen engedik, hogy játsszunk vele.

Olyan, mintha a fejlesztők nem bíznának benned, és úgy érzik, hogy pontosan az általuk elképzelt élményt akarják rád erőltetni.

5. Call of Duty: Ghosts

Ha már Call of Duty, itt a franchise mélypontja! A CoD: Ghosts egy zűrzavaros játék, amelynek fogalma sem volt arról, hogy mi akar lenni. A játék marketingje egy olyan kampányt ígért, amely a gerillaháborúra és a lopakodásra összpontosít (innen a „Ghosts” a címben), miközben Amerikában lopakodva próbálod meghiúsítani a rosszfiúk akcióját.

Így természetesen az első küldetés több robbanással végződik, mint egy Michael Bay-film, a fináléban pedig az űrbe repülés és egy sci-fi világvége-fegyver kilövése szerepel.

A Ghosts olyan, mintha egy sietve készült játék lenne – különböző félkész ötletek és témák összedobott összevisszasága, abban a reményben, hogy valami megragad. A multiplayer részről pedig ne is beszéljünk…

4. Resident Evil 6

Ha már a franchise mélypontjairól beszélünk, itt a Resident Evil 6! Ha jobban belegondolunk, a RE6-ban és a CoD: Ghosts-ban sok közös van. Mindkettőt a sorozat legrosszabb játékának tartják, mindkettő túlzsúfolt, kusza kampányoktól szenved, és valahogy mindkettő több tízmillió példányban kelt el.

A Resident Evil 6-ot játszva az első dolog, ami feltűnik, az a harc súlytalansága. Az ellenségeknek túl sok golyó kell ahhoz, hogy elpusztuljanak, és egyik fegyverednek sincs hatása. Minden csata olyan, mint egy gyerekkori játszadozás azzal a barátoddal, aki nem volt hajlandó beismerni, hogy halott, és a végeredmény egy sor unalmas verekedés, amelyek már régen túlhaladnak azon a ponton, hogy élvezhetőek legyenek.

A Resident Evil 6 videojáték formájában egyfajta kapuzárási pánik, a Capcom kínos helyzetbe hozta magát azzal, hogy megpróbálta utánozni a kor trendjeit. Amikor ez nem jött be, és a Capcom szerencsére visszavezette a sorozatot a gyökerekhez a remek Resident Evil 7-ben.

3. Kinect Adventures

A videojátékokban, mint az élet oly sok területén, az időzítés a legfontosabb. Egy arany percig úgy tűnt, hogy a Microsoft Kinect lesz a következő nagy dobás a játékvilágban. A testkövető eszköz, amely a kontroller nélküli játék ragyogó jövőjét ígérte, hibás, alig reagáló újdonságnak bizonyult, amelyet gyorsan elvetettek, amikor kiderült, hogy milyen mély hibái vannak.

Sajnos emberek milliói dőltek be a hype-nak, aminek eredményeképpen a szerencsétlen Kinect Adventures felkerült erre a listára.

A Kinect Adventures a Kinecthez mellékelt csomagban kapható játék, amelyet egyértelműen a következő Wii Sportsnak szántak – egy minijáték-összeállításnak, amely az új hardverben rejlő lehetőségeket hivatott bemutatni. Sajnos, bármilyen varázslatos tündérport is használt a Nintendo a Wii Sportshoz, a Microsoft főhadiszállásán nyilvánvalóan kevés volt belőle.

Akárcsak a fent említett Hey You, Pikachu!, a Kinect Adventures is kevésbé játék, mint inkább egy félig működő technológia bemutatója. És ahhoz a címhez hasonlóan a KA is komoly tartalomhiányban szenved.

Két órányi végtag-lengetéssel a legtöbb játékos mindent láthatott, amit a játék nyújtani tudott, és ekkor a játék elkezdett porosodni a Kinecttel együtt az egyik szekrény mélyén.

2. Grand Theft Auto: The Trilogy

A következő játék a (s)slágerlistán a Grand Theft Auto: The Trilogy – Definitive Edition. Vagy ahogyan más néven ismerik: „A 2021-es Cyberpunk 2077”.

Ahogy 2020-ban a CD Projekt hírhedt RPG-je lett a játékipar legnagyobb pińátája, úgy 2021 novemberében a játékkiadók messze földön teljesen szétverték a Take Two katasztrofális újjáélesztését a PS2-korszak Grand Theft Autóinak.

Erről még videónk is készült!

Mindezek ellenére a Take Two arról számolt be, hogy a remasterek „meghaladták az eladási előrejelzéseket”, és állítólag akár 10 millió példányt is eladtak belőlük.

1. FIFA: Legacy Editions

Igaz történet – ha rákeresel a FIFA 22-re a Nintendo eShopon, ez az egyetlen kép, ami elérhető az előnézeti galériában. Ami felveti a kérdést: Mit próbál az EA elrejteni?

A próbababa-szerű karaktermodelleket? A játékmódok hiánya? Vagy azt, hogy az EA öt éve pontosan ugyanazt a játékot adja ki?

Ez egyébként nem túlzás. A FIFA: Legacy Editions ugyanazt a motort használja, amely a FIFA 2017-et is hajtotta, csak a csapatok névsora és a ruházat változik minden évben. Míg a többi konzol minden évben motorfrissítéseket és új játékmódokat kap, addig a Switch játékosok egy öt évvel ezelőtti játék átrajzolt változatát kapják.

A FIFA Legacy Editions a játékiparban minden rosszat magában hordoz.

Íme 6 szörnyű videójáték, amelyek már nem lettek olyan sikeresek.

“Egyszerűen förtelmes” – A 6 legrosszabb videojáték, ami valaha megjelent

forrás: whatculture