Tényleg minden játékfejlesztő kőgazdag? - 5+1 mítosz és tévhit a videójáték-fejlesztéssel kapcsolatban
Nem mind arany, ami fénylik.
Nem mind arany, ami fénylik.
Nem mind arany, ami fénylik.
A videójáték-piac hihetetlen növekedése nem torpant meg az elmúlt években sem. Minek is köszönhetjük ezt? A folyamatosan növekvő népszerűségnek, főleg a mobil szegmensben, az új generációs konzoloknak és hardvereknek, de a koronavírus járvány miatt bekövetkező „biztonságos” kapcsolattartása, kikapcsolódásra való igény is mind-mind hozzáadott ehhez a fejlődéshez. A Statista adatai alapján a globális videójáték-piac eléri a 140 milliárd dolláros értéket is. Így az ehhez kapcsolódó munkahelyet és cégeket bizony nagyon komolyan is kell majd vennünk.
Nézzünk is meg 5+1 mítoszt a videójáték-iparral kapcsolatban!
Bár kívülről annak tűnhet, ám egyáltalán nincs így. Lehetsz programozó, producer, animátor vagy épp zeneszerző és teszter, ez bizony komoly munkát igényel. Természetesen a fejlesztés során tapasztalható sikerek és visszacsatolások jókedvvel tölthetik el a csapat szívét, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nehéz napok a fejlesztés során. Még a játéktesztre felkért munkatársak sem élvezhetik ki teljesen a dolgot, hiszen folyamatosan jelenteniük kell a hibákat, észrevételeiket a csapat többi részének, így jelentősen csökken a „fun” faktor játék közben.
Valóság: Jó esetben nagyon kemény munka előzi meg a játék kiadását, melynek lehetnek mélypontjai is.
Ezt némiképp már a fenti bekezdés is megcáfolja. Nem csak programozók kellenek egy igazán sikeres játékhoz: művészek, zenészek, írok, producerek, könyvelők, designerek, teszterek és még a végtelenségig sorolhatnánk. Természetesen a kódolás és programozás nagyon fontos tényező egy játék életében, de rengeteg apró szeletre bonthatjuk fel a játékfejlesztést.
Valóság: Egyáltalán nem igaz.
Biztos nem hátrány, ha rendelkezünk gamer múlttal, de például egy könyvelőnek vagy épp egy zenésznek miért is kellene hardcore gamernek lennie? Nem ők tesztelik a játékot, nem nekik kell ismerni az Unreal Engine összes trükkös képességét. Így teljesen külsős (gamer értelemben) emberek is lehetnek értékes tagjai a játékfejlesztő csapatoknak és bizony szükségük is van rengeteg ilyen személyre.
Valóság: Nem hátrány, de nem feltétel.
Aki ezt a mítoszt kitalálta, nem túl sok jóra számíthatna a játékosközösségtől, bár a mainstream újságírók és a Wall Street befektetői közül sokan sajnos így gondolkodnak. Míg egy multi FPS-ben könnyen lehet, hogy nem számít annyit a játék mögötti lore, addig egy Witcher 3 vagy Cyberpunk szintű single játék esetében minőségi történetszálak nélkül dobhatnánk is ki őket a kukába. Az általános jellegű minőségre is szintén kifejezetten igényesek manapság a játékosok, elég csak a Cyberpunk kiadását követő napokra, hetekre gondolnunk, amikor szénné savazták a fejlesztőket.
Valóság: Miért ne számítana?
Bár nagyon szépen néz ki az iparágot összesítő diagrammokon a végtelen milliárd dollár, sajnos nem mindenki gazdagodik meg ezekből. A nagy fejlesztőcégeknél szép összegeket lehet keresni, de ez eltörpül a részvényesek által bezsebelt milliókhoz képest. Ha kisebb stúdiónál dolgozunk, akkor könnyen lehet, hogy az első igazán sikeres játékig még saját pénzt is be kell vonnunk a projektbe, ahogy ez már a történelem során többször meg is történt. Ez később persze meghozhatja a gyümölcsét.
Valóság: Bár jól keresnek a fejlesztők, merész lenne őket piszok gazdagnak hívni
Természetesen Kalifornia állam és azon belül is a Szilícium-völgy meglehetősen fejlesztőcsalogató környék, az nem titok. Ettől függetlenül a nagyobb studiók szinte minden földrészen tartanak fent legalább egy-egy nagyobb irodát. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a 2020-as koronavírus-járványnak „köszönhetően” a home-office és a távolról való dolgozgatás is aranykorát éli. Sok munkatárs annak ellenére is otthonról dolgozik, hogy már néhány országban lecsenget a 3. hullám is.
Valóság: Csábító környék, de minden földrészen találhatunk menő irodákat