Vagy valami ilyesmi lehet a disztopikus-posztapokaliptikus Azután társasjáték alapsztorijának gyökere.

Az Azután (melynek magyar bejelentéséről egy éve írtunk) szerzője Jerry Hawthorne, övé a Plüssmesék és az Egerek és varázslók is. Ebben az ún. kampányjátékban mindenféle rágcsálókat alakítva kell küzdünk küldetésről küldetésre a túlélésért. Közben azon kell dolgoznunk, hogy a kolóniánk fennmaradjon, sőt megerősödjön. A küldetéseken kaját, tárgyakat, szemetet gyűjthetünk, bővíthetjük a kolóniát, és vannak egyéni céljainak is. És persze nem a mi bagázsunk az egyetlen, ami harcol a posztapokaliptikus világban…

A játék alaphelyzete, hogy az emberek eltűntek a világból, ami nincs megmagyarázva – ami persze nem baj, bár ha meg lenne magyarázva, talán tudna bizonyos történetszálakat indítani/generálni/összekuszálni a játékban.

A kalandozásainkon fő- és mellékküldetésekkel kell szembenéznünk, ezekkel támogathatjuk a kolóniánkat, de emellett – és persze a zsákmányszerzés mellett – egyre mélyebben elmerülhetünk a múlt mélységes mély kútjában. Az elején elindulunk a bázisunkról, majd szép lassan végigküzdjük magunkat a városon, aztán elérjük a célállomást, és teljesítjük a misszió célját.

Amikor az egyes helyszínekre érünk, a megadott oldalra lapozunk a kalandkönyvben, elolvassuk a bevezetőt, majd jöhet egy mini-setup. Eztán megpróbáljuk meggyőzni az ellenfeleket, hogy a mi rágcsálóhadseregünk tagjaiként sokkal jobban járnának. Ha nem meggyőzhetők, akkor sajnos pusztulniuk kell.

Tudj meg többet az Azutánról a Tarsasjatekok.com-on!

 

Hamarosan végeredmény!

Megkérdeztünk 102 társasjátékos szakembert, melyik volt a legjobb játék tavaly

×