Előszó helyett:

„Mennyi ideig engedjem a gyermekem videojátékokkal játszani? A 14 éves fiam sajnos elég sokat gépezik. Tudom, hogy az Y generációnak más a „normális”, ez engem mégsem nyugtat meg.

Kedves Ildikó!

Igen, ez valóban nagyon fontos kérdés! Már csak azért is, mert számos probléma forrása a videojátékok túlzott használatában keresendő. Felerősíti a figyelemzavar tüneteit, elszigetelheti a gyermeket a személyes kapcsolatoktól, a hétköznapi kommunikációhoz szükséges mimika és szókincs szegényessé válhat miatta, ráadásul a videojátékok könnyen okozhatnak függőséget is. A játékokban egyre profibban kiépített jutalmazó rendszerek, a csábító grafika, a játékok izgalmas története rendkívül vonzó… Napi egy óra játékidőt nyugodtan engedélyezhetünk. Ennél többet lehetőleg ne, mivel ekkor a játék negatív hatásai már erőteljesebben érvényesülnek…”

Ez a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat rendkívül felkészült tanácsa egy bizonytalan édesanyának, melyet ‘Videojátékok hatása a gyerekekre’ címmel tettek közzé még 2018 januárjában. Ezt kizárólag azért citáltam ide, mert rendkívül alaposan rávilágít pár olyan alapvető problémára, amiért a játékok megítélése és lehetséges felhasználási módja Magyarországon még miért keresendő valahol a béka popója alatt.

Egy, megérett a meggy

Kép: Portfolio

Azzal kezdeném, hogy Magyarországon jelenleg teljesen abszurd arról diskurálni, hogy lenne-e helye bizonyos játékoknak az iskolákban. Ahhoz ugyanis elsősorban a tanárok, oktatók, tananyagfejlesztők felkészültségére és nyitottságára, illetve a rendszer rugalmasságára volna szükség, a fenti válasz viszont remekül prezentálja számunkra, hogy jelenleg hogyan áll a dologhoz egy Szakszolgálat.

Mindezt úgy, hogy tanácsuk számos ponton cáfolható, hiszen már tudjuk, hogy bizonyos játékokkal játszva a gyermek fókusza nemhogy nem romlik, de még javul is. Más játékok pedig nemhogy nem szigetelik el a gyerekeket a barátaiktól, hanem segít akkor is interakcióba kerülni velük, ha távol vannak tőlünk. Egy játék nyilván nem pótolhat egy jó könyvet, de a mimika és a szókincs sem válik szegényessé a tőle, pusztán kibővül olyanokkal, amiket ők nem értenek – de ettől még nem lesz egyenesen rosszabb.

Egy idegen nyelv megtanulására pedig talán még alkalmasabb is lehet egy játék!

Abban viszont igazuk van, hogy kialakulhat játékfüggőség, de azokat nem maga a játék okozza, hanem a kontrollálatlan mértéktelenség. A kettő nem ugyanaz.

Az utolsó mondatra pedig már nem is reagálok, mert az szinte a múltszázadból maradt ránk. Hogy van-e helye úgy általában a videojátékoknak iskolában kérdésre a válasz: egy egyértelmű igen. No de miért is?

Kettő, csipkebokor vessző

Előbb nagyon előre szaladtam, engedjétek meg, hogy korrigáljam magam. A kérdés ugyanis nem az, hogy miért van helye a játékoknak az iskolákban. A Pedagógiai Szakszervezet valójában ott hibázott, hogy egyáltalán nincs játékos ismerete, mert ha lenne, akkor a játékokról nem általánosan beszélne, hiszen több tízezer alkotás létezik már a világon, így hát hogyan is lehetne mindet egyetlen kalap alá sorolni?

Nagyon egyszerű: sehogy.

A kérdés tehát az, hogy milyen játékot engedjünk be a tanórákra. Számos kutatás bizonyítja, hogy bizonyos játékok javítják a figyelmet, az emlékezőképességet, a logikai gondolkozást, hamar kialakulhat tőlük a problémamegoldó készség, sőt, az érzelmi intelligencia fejlődésében is rendkívül sokat segíthet. De tekintsünk most el ezektől egy pillanatra, és figyelmünket fordítsuk előbb az edukatív játékok felé, hiszen ezekkel lehet a legjobb példát állítani.

Szép szerivel találunk olyan alkotásokat, melyek eddig példa nélküli módon – és nem mellesleg hitelesen – képesek bemutatni egy-egy történelmi kort. Kezdésnek rögtön itt az Assassin’s Creed, melynek új részei már egy olyan felfedező móddal érkeznek, ami kifejezetten arra épül, hogy hitelesen mutassa be a korabeli életet, helyszíneket és szokásokat.

De nem csak történelmet lehet rendhagyó módon, a gyerekek számára pedig jóval szórakoztatóbban, érdekesebben tanítani. A Microsoft Flight Simulator például az egész Föld bolygót berepülhetővé teszi úgy, hogy minden kis és nagyvárost, minden látványosságot, felfedezni valót a legapróbb részletekbe menően, a valóságnak abszolút megfelelően prezentál számunkra – teszi mindezt nem mellesleg valós idejű időjárásmodellezéssel megtoldva.

Állat és növényismerethez például tökéletesen használható lenne a Zoo Tycoon legfrissebb kiadása, amiben nem csak az állatokról kapnának részletes ismereteket, hanem azt is megtanulhatják, hogy mire van szükségük, sőt, általa remekül érzékeltethető az állatvédelem fontossága is.

A dinoszauruszok szemléltetésére ott a hasonlóan felépített Jurassic Park Evolution, a Portal 2 remekül fejleszti a kognitív képességeket és a memóriát, míg ugyanezek mellett a Minecraft egy kis krativitással is felvértez, a Spore-ban pedig remekül lehet biológiai szemléket tartani.

A Nintendo Labo elképesztően sokrétű és kreatív felhasználási módjáról pedig még csak nem is értekeztem még.

Egyre több helyen döntenek úgy, hogy beengedik a tantermekbe a játékokat: Lengyelországban például a This War of Mine az ajánlott „olvasmányok” közé tartozik a 2020/21-es tanévtől, Amerikában pedig egy egyetemi professzor nemrég arról írt egy posztjában, hogy a Red Dead Redemption-t fogja használni az amerikai történelem odavágó szemléltetésére.

Who says video games don’t belong in the classroom? I’m a history professor at @UTKnoxville. This fall, I’ll be teaching a new course titled “HIUS 383: Red Dead America,” exploring the historical reality behind @RockstarGames’ series. What kinds of topics will we be exploring? /1 pic.twitter.com/wkaHSvz4E4

— Tore Olsson (@ToreCarlOlsson) February 11, 2021

Bizonyosan számos remek példát hagytam ki, de lényeg a lényeg, hogy a videojátékok felhasználási módja az utóbbi jó pár évben nem kicsit bővült ki. 

A játékok edukációs jellegű felhasználása egyre inkább sürgetőbb kérdéskör, hiszen egy újabb generációs gyerek figyelmét már sokkal nehezebb lekötni mint teszem azt, az én korosztályomét volt. A videojátékok viszont nem csak szórakozva képesek tanítani, de le is tudják kötni, sőt, fel is tudják kelteni a gyerekek érdeklődését.

Magyarországon ez még sajnos science fiction, de ahogyan országszerte megújul a tanári kar (remélhetőleg), úgy lesznek egyre nyitottabbak az ilyen jellegű újításokra is. Természetesen nem csak a tanárok hozzá nem értéséről van ám szó (tisztelet a kivételnek), a fojtogatóan szoros tanterv sem nagyon engedi, hogy ilyenekkel újítsanak, ha pedig figyelembe vesszük a kötelező olvasmányok 90 évente frissülő keretét, az utolsó reménységünk is tovaszáll.

Az viszont nem lehet kérdés, hogy bizonyos játékoknak – gondosan válogatva – bizony ott lenne a helyük a tanórákon, természetesen mint a tanagyag kiegészítő és/vagy prezentációs részeként. Nyilván nem válthatja fel a testnevelést a CS:GO, vagy a matematikát a Sudoku RPG, de a megfelelő játékok, megfelelő arányokban többek lehetnek mint megfelelő pedagógiai eszköz.