Fura hajak, még furább kabátok, Baywatch, Backstreet Boys, Turbo rágó, Tamagochi, PlayStation 1, Floppy lemez, tehát a 90-es évek. Az időszak, amikor egy pár fős metálfej egy bandába verődve örökre megváltoztatta a videojátékipart, akik nélkül a mai játékok közel nem lennének olyanok, amilyennek ismerjük őket.

Ők az id Software, akik idén 30 éve írták be magukat kitörölhetetlenül a videojátékok történelemkönyvébe.

Az id Software története leginkább két legendás alkotóval, John Carmack és John Romero személyével forrt egybe. Ők ketten ugyanis olyan tökéletes párost alkottak egy időben, amit azóta is reng és felemleget az ipar. A kezdeti gyöngyöző és termékeny barátságuk a későbbiekben viszont olyannyira megromlott, hogy azt a mai napig sem a néhai cégük, sem ők nem voltak képesek kiheverni.

John Romero (balra) és John Carmack (jobbra)

A két John igen viszontagságos életutat járt be, mígnem a 90-es évek elején a sors egy cég zászlaja alatt össze nem terelte őket, ahol igen hamar világi cimborákká avanzsálódtak. Ez a cég a Softdisc volt, ahol megismerkedtek későbbi id-s kollégáikkal is, Adrien Carmack grafikussal és Tom Hall dizájnerrel. A srácok szívesen múlatták egymással az időt, szabadidejükben előszeretettel D&D-ztek,

ekkor tűnt fel egy később fontossá váló Quake nevű karakter, illetve egy Daikatana nevű kard is.

Mivel kenyéradójuk nem szívesen tért volna le a vezetés által kijelölt útról, Carmack és Romero azt tálálták ki, hogy mi lenne, ha kicsempésznék a cég gépeit, hogy szabadidejükben dolgozhassanak a saját projektjeiken. A bagázs erre egyöntetűen egy „Ez egy nagyszerű ötlet”-tel felelt, így alakult meg az Ideas from the Deep formáció, akik a metálzene bömböltetése mellett igen forradalmi dolgokon ügyködtek.

Akkoriban a PC-k „játékügyileg” elég elmaradottnak számítottak a konzolokhoz képest, de olyannyira, hogy még a Super Mario futtatása is teljesen elképzelhetetlennek tűnt rajtuk. A számítógépek technikai fejlődésével arányosan a tehetséges J. Carmack bizonyítási vágya is nőtt, így azt találta ki, hogy egy az egyben portolja a Mario 3-at PC-re.

Carmack jól bezárkózott hát, majd pár nappal később mindenkit meglepett a tökéletesen működő PC-s Mario 3-mal.

Mivel a Nintendo már akkor sem szeretett a platformjain kívül gondolkodni elég gyorsan elhajtotta a kis csapat ajánlatát, akik ezután úgy döntöttek elkészítik első saját játékukat, a nyilván Mario-klón Commander Keen-t, amit végül az Apogee adott ki.

A cég időközben kicsit lerövidítette a nevét, így lett az Ideas from the Deep-ből simán csak id Software, amihez két másik Softdisc-es, Jay Wilbur és Kevin Cloud is csatlakozott. Ezekben az időkben a csapat mindkét helyre bedolgozott, az Apogee számára a Commander Keen folytatásait, a Softdisc-nek pedig egyéb megrendelések mellett Carmack kísérletezéseit, a 3D-s technológia első hírnökeit, a Hovertank és a Catacomb 3D-t szállították.

Ez utóbbi annyira megmozgatta Romero fantáziáját, hogy azonnal felvázolta egyik korábbi játékára alapozva következő ötletét, ami azóta már játéktörténelmi fontosságúvá vált.

Ez lett a Wolfenstein 3D, ami alapvetően ágyazott meg a modern FPS műfajának. 1992 május 5-ét írunk épp.

A játék azonnal a csúcsra repítette a srácokat, akik azonnal az újságok címlapjára kerültek a technológiai csodájukkal. Ezen a szinten már a balhé sem kerülte el őket, a náci témája miatt Németországban például se perc alatt tiltólistára került.

A csipet csapat természetesen sokat nem ült a zsáknyi pénzen, immáron mindentől és mindenkitől függetlenül azonnal elkezdtek dolgozni a következő világmegváltó játékukon. A címet egy Scorsese-Tom Cruise filmből szedték, az ötleteiket pedig a régi D&D-s kalandjaikból túrták elő,

így született meg a legendás Doom ötlete, a többi pedig már történelem.

1993 december: a Doom megjelent, ami grafikailag és játékmenetében is egy csoda volt. Az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem szerverére pakolták fel elsőként, amit több tízezren szinte azonnal leterheltek, nyilván ahogyan ilyenkor kell, jól össze is omlott. Nem sokkal később a Doom teljesen átvette az uralmat a játéksok fölött. Minden valamire való gépen ott figyelt, mindenki erről beszélt, még maga Bill Gates is felfigyelt a jelenségre.

Az óriási sikertől megrészegülve Romero rocksztárként aposztrofálta magát, a rá bízott fejlesztésekkel sem haladt túlzottan, legalábbis ha dolgozott egyáltalán, de a nyilatkozataival sem lett a kollegái kedvence. A Doom második részének megjelenésére pedig teljesen megromlott a két vezéregyéniség, Carmack és Romero barátsága, akik a következő mérföldkő, a Quake megjelenése után teljesen és végleg eltávolodtak egymástól.

Ezután sem Carmack az id-vel, sem Romero az Ion Stormmal nem alkotott már akkorát mint azelőtt együtt.

Kettejük kapcsolata nem csak egymás munkájára, hanem a videojátékiparra is óriási hatással volt. Ennek a két nagyot álmodó zseninek köszönhetjük az FPS műfajának kvázi kialakulását, az online lövöldék fogalmát, és tulajdonképpen a 3D-s technológiát is. Ha ők ketten teljesen véletlenül nem kerültek volna egymás mellé a Softdisc eldugott irodájában, akkor mi sem írhatnánk úgy a videojátékokról, ahogyan Ti olvastok most róla.

Köszönjük nektek John Carmack, John Romero, Adrien Carmack, Tom Hall.

John Carmack: 2013-ban csatlakozott az Oculus Rift VR csapatához, ahol vezető fejlesztőként dolgozik.
John Romero: Az id után rendre elkerülték a sikerek, 2016-ig teljesen felhagyott a játékfejlesztéssel.
Adrien Carmack: 2005-ben otthagyta az id-t, amit később beperelt, majd 2016-ban újra összeállt Romeroval.
Tom Hall: ő és Romero együtt alapították az Ion Stormot, a Midway-be is vele tartott, majd 2013-ban a Play First-höz került.