Hosszú ideig kérlelték a World of Warcraft rajongók a Blizzardot, hogy csináljanak egy Vanilla szervert. Az éveken át tartó vissza-visszatérő kívánságot végül annyira megelégelték a fejlesztők, hogy úgy döntöttek, megkapják a játékosok, amit akartak. Ez lett végül a WoW Classic, ami 2019. augusztus 26-án jelent meg.

Vagyis majd’ egy hónappal ezelőtt ünnepelte első születésnapját a klasszikust idéző cím.

Nem volt egyszerű feladata a fejlesztőknek, ugyanis mindent nulláról kellett visszaépíteniük. Körülbelül megvolt az alap, de mivel nem raktározták el a pontos adatokat, komoly munka vezetett el a végeredményig. Igazából ez is az oka annak, hogy oly’ sokáig halogatták a Classic elkészítését.

Nemég megnyílt a Gates of Ahn’Qiraq, ami azt jelenti, hogy körülbelül félúton járhatunk a Vanillában. Legalábbis, ha olyan sebességgel fogják élesíteni az újabb frissítéseket, mint anno. Az első születésnap alkalmából úgy döntöttünk, visszatekintünk az elmúlt egy évre és megnézzük, hogy mi működött nagyon jól és nagyon rosszul a Classic esetében.

Leveling

A szintezés, vagy szaknyelvben leveling, mindig is a World of Warcraft játékok mozgatórugója és alappillére volt. Annak, aki anno nem vett részt a World of Warcraft indulásában és csak mostanában, a retailhez nyúlt hozzá, elképzelhetetlen lehet, hogy mennyire nyögvenyelős volt a fejlődés. Ami viszont érdekes, hogy a WoW Vanilla esetében ez nehézkes szintezés mára már olyan jól összeolvadt a nosztalgiával, hogy szabályosan élvezzük a hosszú heteken át tartó karakterhúzásokat.

Ami viszont az első néhány nap levelingjét illeti, inkább nem akarunk visszaemlékezni.

Olyan sokan várták a Classic megjelenését, hogy mikor végre élesítette a Blizzard, olyan volt, mintha lottó ötöst kellett volna nyerjünk ahhoz, hogy bejussunk egy szerverre. Épp ezért a megszokottnál is lassabb volt haladni, arról nem is beszélve, hogy a küldetések felvétele és leadása is komoly problémákkal járt.

Csak egy átlagos horgászós nap… | Kép forrása: Reddit

A Blizzard igyekezett a túltelített szervereken javítani, vagy legalábbis orvosolni valamit a szanaszét szórt játékosok helyzetén. Elkezdték guild szerint csoportosítani a felhasználókat, ami azt eredményezte, hogy bizonyos játékosokba folyamatosan beleütköztünk a játékmenet során. S míg ez valamilyen szinten megoldás volt az alap problémára, a WoW sokszínűségéből sokat elvett.

Bár egy biztos, ez a kontrollárt rendszer egy sokkal összetartóbb közösséget eredményezett. A retail esetében nem beszélhetünk ilyesmiről, ott az insták és raidek multiszerver lebonyolításban működnek, vagyis jó eséllyel ha összetalálkozunk egy véletlenszerű játékossal, soha többet nem fogjuk látni, hacsak nem ismerkedünk meg vele. A Classic esetében ez máshogy működött, s még egyébként a feliratkozószámra is komoly hatással volt. Idén februárban például a Blizzard azt nyilatkozta, hogy a Classic megjelenése óta a feliratkozóbázis a duplájára nőtt.

End-Game

Ugyan a szintezés nagyon hasonlított a WoW „ősi idejére”, mindenki tudta, hogy az End-Game tartalmak és raidek lesznek a siker vízválasztói. Vagy hatalmasat fog szólni a Classic, vagy egy nosztalgikus szintező-maraton végén felemás szájízzel fogunk felállni a gép elől és soha vissza sem ülni.

Aki tapasztalta a Vanilla dungeonök és raidek nehézségi szintjét, az pontosan tudta, hogy mire vágyik. Kihívásra. Ugyanis mindez anno garantált volt a Blizzard játékában.

Ma már egyszerűen el lehet indítani egy Raid Findert és pár percen belül össze is állít egy csapatot nekünk a rendszer a retail verzióban. Ez viszont 2004-ben, a World of Warcraft első évében még máshogy történt. Egy Raidhez úgy kellett összefésülni a 40 emberes csapatokat és a raid startjához menetelni. A különböző guildek specifikus információkkal toboroztak, volt, hogy órákba telt összedobni a megfelelő csapatot. És csak ez után kezdődött a taktikázás…

A helyzet viszont az, hogy összességében nem nyújtotta azt a Classic, mint régebben a Vanilla. Nem biztos, hogy azért, mert könnyebb volt, de a játékosok már teljesen más szinten űzik ma már a játékot. Ez pedig a raidek teljesítésénél is meglátszott. Csak, hogy egy példát említsünk, már voltak olyan játékosok, akik meztelenül győzték le Onyxiát. Erre anno nem egész egy évvel a játék megjelenése után még csak álmodni sem tudtak volna a felhasználók.

Hogyan értékeljük a Classic-projektet?

Jól látszik tehát, hogy képes még csodákat alkotni a Vanilla, még úgy is, hogy bizonyos esetekben egészen elavultnak hat már. A Classic-projekt valószínűleg egy kiváló lecke volt a Blizzardnak is, valamint ismét felnyitotta a szemét a fejlesztőknek és kiadóknak, hogy a retrónak hatalmas ereje van.

Kép forrása: polygon.com

Ugyan nem volt annyira megterhelő a Classic, mint anno az alap World of Warcraft, az igazán szép emlékeket így is felidézte. Mindig is attól volt erős cím a WoW, hogy közösségek alakulhattak ki, a Classic pedig ebben még mindig nagyon erős. Arról nem is beszélve, hogy tartalom is van még benne bőven, Naxxramas megjelenése ugyanis még várat magára.

Eddig szkeptikusak voltunk, de egy év távlatából azt kell, hogy mondjuk, jó lenne viszontlátni a Burning Crusade kiegészítőt is a Classic keretein belül.