Hivatalos: ez a 10 legrosszabb családi film a zodiákusban
Végre egy lista, amivel nem ajánlunk, hanem szólunk, hogy melyik az a néhány film, amit SOHA ne nézz meg! Hát hiányzik neked az ideg? Ugye, hogy nem?
0
Végre egy lista, amivel nem ajánlunk, hanem szólunk, hogy melyik az a néhány film, amit SOHA ne nézz meg! Hát hiányzik neked az ideg? Ugye, hogy nem?
2024.05.07. – Nem tudnánk létezni filmek nélkül. Ez tény. Kell a könnyed esti program, a délutáni ejtőzés, a vasárnap reggeli súlytalan kikapcsolódás – olyan elköteleződés nélkül, amivel például egy sorozat jár. És mekkora szemétség, ha ettől éppen úgy fosztanak meg, hogy valami jót vársz, erre nem élményt kapsz, csak idegbajt! Na, ettől akarunk megkímélni a listával, amelyen – a Rotten Tomatoes adatai szerint – minden gyerekmozi legalja filmjeit találod. Komolyan: a kritikusok némelyiket 1 azaz egy százalékra se tartották méltónak. Íme, 10 családi film, amitől tuti, hogy beléd áll az ideg, kihullik a hajad és még falhoz is vágod a popcornt. NE nézd meg őket! Mi szóltunk.
10. Az Emoji-film (The Emoji Movie)
Igazi különlegesség: a valaha készült legrosszabb animációs filmek egyik kötelező darabja, amiben Gene, Textopolis egyik lakója valamiért nagyon nem illik bele az okostelefonok világának nyüzsgésbe. A családi film műfajában az egyik legjobb döntés, ha feleslegesen elpocsékolnál 86 percet az életedből. A The Emoji Movie-val az volt a legnagyobb baja a kritikusoknak (6%-ot kapott tőlük), hogy olyan pozitív üzeneteket sejtet, amelyek teljesen üresen és telegrafikusan hangzanak, így az egész csupán sértően cinikus. Most én is az leszek: mivel a legyek is esznek sz@rt, érthető a mozikasszáknál erre a szemétre elköltött több mint 217 millió dollár.
9. Fedőneve: Pipő (Happily N’Ever After)
Szegény George Carlin, a komikus géniusz talán ebbe a filmbe halt bele, hiszen az egyik utolsó szinkronmunkája volt. Borzasztó, de nem csak őt sikerült rávenni, hogy a nevét adja ehhez a borzalomhoz, hanem olyan sztárokat is, mint Sarah Michelle Gellar, Andy Dick, Freddie Prinze Jr. és Sigourney Weaver. A klasszikus meséket kiforgató produkció Shrek akart lenni, de nagyon nem jött össze, mert hiányzik belőle minden szív és lélek, így a szellemesség és a kedvesség is, ráadásul az animáció is úgy néz ki, mintha Microsoft Paintben tákolta volna a médiaszakkör. Szintén hat százalékot ért a kritikusoknak.
8. Zoom
Tim Allen és Courteney Cox hatalmas, sokszor alábecsült komikus tehetsége vész kárba ebben a szuperhős-akadémiáról szóló családi vígjáték rettenetben, amelyet a kritikusok technikailag ki is végeztek (4%). A tehetséges Kate Mara is feltűnik benne, hogy a két nagy sztár ne egyedül szenvedje el a katasztrófát, ami annyira ripacs és ostoba, ráadásul olyan rosszul effektelt, hogy a modern korban mémek tömegét termeli. Egyszerűen érthetetlen, hogy ennyire rossz minőségű valamire hogy adtak egyáltalán pénzt, és hogy a családi film fele hogy nem végezte a vágóasztalon.
7. Palira vettem a papát! (Getting Even with Dad)
A magyar címadás ezúttal teljesen méltó ehhez a családi vígjátékhoz, amit arra a furcsa kémiára akartak alapozni, ami a Reszkessetek betörőket is működteti. Ami viszont abban rendben volt, itt nagyon nincs: ebbe a filmbe meghalni jöttek a karrierek, mind Macaulay Culkin, mind Ted Danson esetében. olyan ismertté vált, akire egész Hollywood rá akart szállni. A szélhámost megleckézteti az elhidegült fia – de az egészben egyetlen hihető pillanat sincsen. Három százalékot ért a kritikusoknak.
6. Minizsenik (Baby Geniuses)
Annyira rossz, hogy még azt a nyamvadt két százalékot is sajnálja tőle az ember. A már akkor is szebb napokat látott Kathleen Turner egy gonosz üzletasszonyt alakít benne, aki milliókat akar keresni a bababeszéd megfejtéséből. Ja. Az teszi még ennél is felháborítóbbá az egészet, hogy valahogy megszerezték rendezőnek Bob Clarkot, a Fekete karácsony és a Karácsonyi történet egyébként zseniális alkotóját. Biztosan megbánta szegény.
5. Oviapu 2. (Daddy Day Camp)
A Daddy Day Campet egyformán gyűlölték a kritikusok (1%) és a nézők is (18 milliós bevétel összesen). Nagyon látszik rajta, hogy eddigre már tényleg minden mindegy állapotban lebegett az Oscar-díjas Cuba Gooding Jr. (az első film főszereplője, Eddie Murphy nyilván okkal nem vállalta ezt a rémséget). Fred Savage játékfilmes rendezői debütálása egy nevetésmentes vígjáték, faltól falig altesti humorral, ami már 17 évvel ezelőtt is nagyon kínos volt. Tizedannyi bevételt hozott, mint az elődje, de nem tanultak a hibából: készült egy harmadik film is, a gyakorlatilag teljes ismeretlenségbe süllyedt Grand-Daddy Daycare, Danny Trejo főszereplésével, 2019-ben.
4. Talpig zűrben (Problem Child)
John Ritter a főszereplője Dennis Dugan vígjátékának, amely egy örökbefogadott gyerekről szól, akiről kiderül, hogy tényleg rossz. Hú. A Problem Child egy kifejezetten gonosz vígjáték, ami az örökbefogadásról egyenesen sértő képet fest. A cinizmust a filmkészítésben eleve nagyon el kell találni, hogy működjön, de ez a családi film egy másodpercig se tudta tartani az irányzékot. Ez az első NULLA százalékos film a listán, és még csak a negyedik helynél tartunk. Mi jöhet még? Na, csak figyelj!
3. Diótörő 3D (The Nutcracker: The Untold Story)
A The Nutcracker: The Untold Storyt tényleg jobb lett volna meghagyni el nem mesélt történetnek, pláne úgy, hogy az legikonikusabb balett előadásból tűzzel-vassal irtják a zenét és a táncot. Aztán lesz helyette durva erőszak, Nathan Lane, mint Albert Einstein, néhány kínos popszöveg, két merőkanál ripacs színész, néhány antropomorf nácipatkány (szó szerint) és még néhány robotkutya. Roger Ebert foglalta össze a legjobban anno: „A lélek melyik sötét éjszakájából buggyant elő a Diótörő 3D-s változatának nyomorult ötlete?” Pontosan: 0%.
2. Minizsenik 2. – Újra akcióban (Superbabies: Baby Geniuses 2)
A Superbabies mindent dupla fokozatba kapcsolt, ami az eredetiben kellemetlen, szánalmas és borzalmas volt. Ráadásul hiába telt el a kettő között nyolc év, ha lehet, még rosszabbul effektelt rettenet lett, szóval sikerült alulmúlni (0%) az elviselhetetlen első filmet is. Ezzel Jon Voight-ból sikerült tök hülyét csinálni. Nem is értjük hová tette az eszét, amikor nem, hogy a címet, a forgatókönyvet meglátta. Az Oscar-díjas Voight egy őrültet alakít, akinek az a szándéka, hogy irányítsa az agyhullámokat. Tehát minden szempontból agyrohasztó élmény.
1. Pinokkió (Pinocchio)
Semmi aranyos nincs abban, ha egy középkorú férfi kisfiút játszik. Még akkor se, ha az egyébként bárhol máshol isteni Roberto Benigni az illető. Alaposan el is bántak vele az ítészek: ez a családi film egyike azon tényleg ritka mozinak, a Rotten Tomatoes történetében tökéletes nulla százalékot kaptak, magyarán egy sem akadt a kritikusok között, aki akár csak egy százalékra is érdemesnek találta volna. Ami azért eredmény, na. Éppoly nyugtalanító az egész, mint a legtöbb hardcore horrorfilmes változat, pedig ez nem az akart lenni.
