Érthető, ha az ember nehezen, vagy egyáltalán nem tudja lerakni a mobilját, hiszen a fél életét ott tölti, az eszközfüggőségnek azonban igen komoly hatása van a kapcsolatokra, illetve a fizikai és mentális egészségre.
Érthető, ha az ember nehezen, vagy egyáltalán nem tudja lerakni a mobilját, hiszen a fél életét ott tölti, az eszközfüggőségnek azonban igen komoly hatása van a kapcsolatokra, illetve a fizikai és mentális egészségre.
2022. 09. 27. – Egyáltalán nem könnyű a kor emberének, ha nem akar a kütyüjei függőjévé válni. Pedig ma már szinte elkerülhetetlen, hogy ne nyomkodjunk valamit, főleg az okostelefont; a mobiltelefonon intézzük a bankügyeinket, itt olvassuk a híreket, nézünk videókat, lépünk kapcsolatba az ismerőseinkkel és a családunkkal, de még a napvégi szórakozást is sokan itt keresik a különböző játékok vagy egyéb alkalmazások segítségével.
Tulajdonképpen megvalósult Steve Jobs álma, vagyis szinte mindent elérünk a zsebünkből. De ez fordítva is igaz, azaz mindenki elér minket a zsebéből, amit a nagyvállalatok aktívan ki is használnak. A közösségi média az ember figyelmének lekötését tűzte zászlajára, amiért mindent hajlandó is megtenni. Az figyelmet pedig két alapvető technikával próbálják magukhoz láncolni:
Persze egy csomó más módszer van, amivel egy közösségi oldal próbálkozik, mindezek célja azonban ugyanaz, hogy az illető minél több időt töltsön egy nap a platformon, sőt, az a legjobb, ha idővel a rabjává, függőjévé válik. Ez pedig nem egy mítosz, hanem egy nagyon is valós probléma, ami miatt az ember egyre inkább kiszakad a valóságából, eltávolodik a valódi életétől, csak hogy egész nap görgessen.
Egy átlagos okostelefon-felhasználó például nagyon ritkán tölt el két órát anélkül, hogy ne nyomkodná a mobilját; átlagosan naponta 50 vagy annál több alkalommal oldjuk fel a készüléket, amit akár 2617-szer megérinthetünk, görgethetünk.
Ennek egyik főbb mozgatórugója a „kimaradás-effektus”, angolul a „fear of missing out” (FOMO), szabadfordításban a kimaradástól való félelem. Ez azt jelenti, hogy a fenti hatások miatt az emberben egyre jobban kialakul egyfajta félelem, hogy ha nem görget tovább, és tovább, és tovább, akkor valami igazán fontosról marad le. Ez a jelenség pedig nem- és korfüggetlen, szinte mindenkit érinthet, aki aktívan használ valamilyen közösségi oldalt.
Ez pedig hihetetlenül könnyen átfordulhat az eszközfüggőségbe, vagyis ott és akkor is használjuk a mobilt, ahol és amikor korábban nem. Például megállunk a zebránál arra várva, hogy zöldre váltson a jelzőlámpa, és már kapjuk is elő a mobilt, hogy elüssük vele az időt. Esetleg a bevásárlás közepette csak ránézünk a képernyőre, majd azt vesszük észre, hogy percekre leragadtunk a Facebookon. Az ilyen és ehhez hasonló élethelyzeteket pedig hosszasan lehetne még sorolni, a lényeg azonban ugyanaz: ismerjük fel az intő jeleket.
Az eszközfüggőség pedig egyáltalán nem ártalmatlan dolog. Sok esetben depresszióval és szorongással jár együtt, mindeközben a társas kapcsolatok leépülése is megfigyelhető, de álmatlanságot vagy rossz minőségű alvást, pihenéshiányt, úgy pedig fokozott stresszt is okozhat.
Bár a pszichológusok véleménye megoszlik a telefonfüggőséggel kapcsolatban, sokan nem tartják valódi függőségnek, csak kulturális betegségnek, beidegződésnek. A legtöbben azonban megegyeznek abban, hogy a jelenség nagyon is létezik, és egészen komoly fizikai és mentális problémákat okozhat.
Egy 2018-as tanulmány szerint az emberek egy jelentős része automatikus görgető. Ezt nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy az emberek sokszor észre sem veszik, és már megint a telefonjukat nyomkodják, ezt az automatizmust pedig sokszor még csak magyarázni sem tudják. Azaz nincs különösebb ok arra, hogy görgeti a Facebookot vagy a TikTokot, csak csinálja, mint egy robot.
Ennek legjobb ellenszere a tudatosság. Jelölj ki konkrét időpontokat egy napon vagy héten, amikor a mobilodat használod, és azokat az alkalmakat is, amikor semmiképpen sem nyúlsz hozzá. Például munka előtt és után egyórával, vagy délután 5 és este 8 között nem használod, illetve csak délután 4-5 között nyomogatod. Emellett a robotikus automata telefonnyomkodásra is érdemes odafigyelni, vagyis ne kapkodjunk a mobil után egy hirtelen felszabadult 15 másodperc ideje alatt.
A legtöbb függőség dopaminnal hozható összefüggésbe, ami neurotranszmitteri szerepet tölt be. Ennek funkciója egészen sokrétű, de többek között ez szabályozza a vágyat, illetve a jutalom-érzésben is fontos szerepet játszik. A szex, a szerelembe esés, az étkezés, bizonyos kábítószerek fogyasztása esetén az agy dopaminnal jutalmazza az embert, illetve olyan tevékenységek végzése közben is, melyekhez örömérzetet társít az agy – adott esetben a mobilhasználathoz, közösségi média görgetéséhez.
Ezt próbálják meg kiaknázni a közösségi platformok a megjelenített tartalmak szabályozásával, és többek között így érik el, hogy újra és újra visszamenjen a felhasználó, és csak görgessen. Ennek a hatásnak az egyik legnagyobb eszköze az értesítések pittyegése, amely sokaknál örömérzetet vált ki, azaz az agyuk dopaminnal kezdi etetni őket.
Az egyik legjobb módszer tehát az eszközfüggőség ellen, ha kikapcsoljuk az értesítéseket a telefonon. Így csak akkor fogunk érte nyúlni, amikor tényleg meg akarunk nézni valamit – bár az elején kifejezetten kemény lesz ez a harc. Csak azokat az értesítéseket hagy meg, amik tényleg fontosak, a Facebook, TikTok, Insta és miegymást pedig úgy elnémítani, mintha nem léteznének.
A fizikai távolságtartás ugyan elég triviálisnak hangozhat, de a pszichológia szerint nagyon is működőképes módszer. A fizikálisan hozzánk legközelebbi dolgok gyakorolják ránk a legnagyobb pszichológiai hatást, főleg, ha az a valami szinte mindenféle élményt ki tud elégíteni. Ha viszont fizikailag nehezebben elérhető az a valami, például a mobiltelefon, akkor az ember kevesebb hajlandóságot mutat arra, hogy a kezébe vegye és nyomkodja, mintha mondjuk ott pihenne közvetlenül mellette.
Ha tudod, hogy nem tudod megállni, hogy 5 percenként ne nézz rá – még akkor is, ha minden értesítést kikapcsoltál, akkor érdemes lehet átvinni egy másik szobába. Az is egy jó trükk, hogy például az ágyadtól messzebb rakod fel tölteni, így ha éjszaka valamiért felkelsz, nem kezded el nyomogatni, illetve a reggeli ébredéskor sem az lesz az első, hogy lecsekkold épp milyen fontos dolgokról NEM maradtál le a Facebookon.
Ez egy elég drasztikus módszer, de kifejezetten hatékony. Ha a telefonod nem a legszemélyre szabottabb, és az alkalmazásaid sem úgy vannak elrendezve, hogy a feloldás után egyetlen mozdulattal eléred őket, akkor szintén csökken a motivációd, hogy használd őket. Legyen egy szürkébb háttérképed, és ne rakd gyorselérésre a közösségi alkalmazást.
Manapság a legtöbb alkalmazás, a legtöbb platform, de még maga az eszköz is azt szeretné elérni, hogy minél többet és többet használják. Ez nem csoda, hiszen ebből van bevételük, ezért egy átlagfelhasználó hiába várja tőlük a megoldást az eszközfüggőség kezelésére, azt aligha fogja megkapni.
Mindenekelőtt észre kell venni az intő jeleket, amihez nagy segítséget nyújthatnak a készülékekbe épített, de különösen nem reklámozott digitális jóléti funkciók.
Itt nyomon tudjuk követni, hogy mikor és mennyit használtuk a telefont, ahogyan azt is láthatjuk, hogy pontosan milyen alkalmazásokban töltöttük az időnk nagy részét. Egy ilyen statisztika például kijózanító hatású lehet, ami cselekvésre ösztönözheti az embert.
Ekkor pedig érdemes lehet a fenti tanácsokat is megfogadni, hiszen másképp különösen nehéz megszabadulni a mobilfüggőség béklyójától. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Csak azt ne feledjük, hogy ez egy állandó harc, vagyis a fenti rutinokat érdemes hosszútávon megtartani.
Miért játszunk hajnalokig akkor is, ha hulla fáradtak vagyunk? – A tudomány válaszol
