Bódi Dániel

2023. 04. 14. – Szinte teljesen mindegy, hogy mely irányú adaptálásról beszélünk, egy játékból készül sorozat vagy film, esetleg fordítva, a végeredmény túlnyomó többségében katasztrofális. Ennek elsősorban az az oka, hogy a két médium alapvetően tér el egymástól, így ami működik a sorozatokban és filmekben, azt nehezen lehet interaktív formába önteni, a játékokat pedig pont ezen interaktivitásuk miatt nehéz adaptálni.

Ez pedig a rajzfilmekkel sincsen másként, így hiába készült eddig egy csomó sorozatból játék, mint például a Family Guy-ból, a Spongyabobból, a Kalandra Fel!-ből, vagy az Avatarból, amiket kaptunk, még a nagyobb jó szándékkal sem nevezhetünk akár elfogathatónak. Kivételek persze szökőévente akadnak, de azok is inkább a szabályt erősítik, mintsem cáfolnák.

A folyamatos kudarcnak egyrészt az az oka, hogy a fejlesztők nem értik az alapanyagot, másrészt pedig az esetek többségében üzletemberek döntenek egy adaptációról, akiket nem a megvalósíthatóság, vagy a remek ötletek, sokkal inkább a pénz mozgat. Így általában nem azokból készül játék, amik ordítanak érte, adnák magukat hozzá, hanem azokból, amelyek éppen népszerűek, és nagy eséllyel kevés befektetéssel hatalmas bevételeket hoznak.

Pedig bőven akad olyan kultikus, nagynevű és ismert rajzfilmsorozat, amiből nem csak kiváló, de akár sikeres videojáték is lehetne. Az alábbi listába például csak olyan remek meséket gyűjtöttem, amik minden bizonnyal interaktív formában is zseniális lenne, de legalábbis minden adott ahhoz, hogy kiváló játékok szülessenek belőlük. De, hogy ne csak a szám járjon, a lista 10 meséje mellé még játékötleteket is mellékeltem.

1. Egyszer volt…!

Stílus: modern point & click ismeretterjesztő kaland

Az 1987-ben indult Egyszer volt… talán a világ egyik legjobb ismeretterjesztő mesesorozata volt, amely mára bár megkopott a tananyagával, anno a gyerekek ebből ismerhették meg a legjobban és legátfogóbban a körülöttük lévő világot. Az antológia sorozat minden évaddal más és más témakörre volt felépítve, így egy csomó fajta és féle játéknak tökéletes alapja lenne. Hogy ne vesszen el a mese magja, a leginkább modern mechanikájú kalandjáték válhata belőle, amivel megújult formában ültethetnék el a gyerekekben a tudás magját.

Egyébként ezzel a mesével egy icipicit csaltam, mert valójában már készül belőle egy videojáték, méghozzá az életről és az emberi testről szóló 3. évad alapján. Erről a projektről ebből cikkünkben tudhatsz meg többet.

2. Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal

Stílus: nyílt világú felfedező kaland

A gyönyörű svéd mesére valószínűleg már csak én, illetve a nálam idősebb korosztály emlékszik csak, pedig Nils Holgersson kalandja a vadludakkal az egyik legkortalanabb mesealkotás, ami valaha készüt. A sztori szerint Nils egy nagyon csenevész, pimasz és sokszor meglehetősen rosszindulató kisfiú, aki egy napon nagyon rossz személlyel, egy manóval húzott ujjat.

A manó persze azonnal elvarázsolta a fiút, aki előbb olyan pöttöm lett mint ő, majd véletlenül a család egyik szabadságra vágyó libájával a vadludak után szegődött. Az utazása során egész Svédországot bejárja, ahol mindenféle izgalmas és tanulságos kalandba keveredik, amely során ő maga is nagyon változik.

Ha van mese, aminek kifejezetten jól állna, sőt, tulajdonképpen lényege a nyílt világú kalandozás, akkor az a Nils Holgersson. Mindezt meg lehetne fejelni különböző túlélő mechanikákkal – hasonlókkal, mint amilyeneket a Groundedban is láthattunk. A legjobb talán a részleges nyílt világ lenne, mint amilyennel a Metro Exodus is operált, azaz az utazásaink során nem egyetlen svédországnyi pályát járhatnánk be, hanem különböző nagyobb régiókat, ahol más és más bonyodalmakkal kellene megbirkóznunk Márton lúddal és Pocokkal közösen.

3. A varázslatos iskolabusz

Stílus: epizodikus, félig-meddig nyílt világú logikai akció-kaland

Miss Mitzi a világ legjobb osztályfőnöke! – állapította meg a 10 évesforma kisdani, aki alig várta, hogy a Minimaxon végre elinduljon a A varázslatos iskolabusz. Az Egyszer volt… mellett a másik világbajnok ismeretterjesztő rajzfilmsorozat, amit Magyarországon anno valamiért kizárólag a Minimax volt hajlandó műsorra tűzni.

A varázslatos iskolabusz egyszerűen zseniálisan érzett rá a szórakozva tanítás dologra, így garantált volt, hogy a gyerek az izgalmas és vicces epizódok során több mindent megtanul, mint egy átlagos magyar tanórán. Miss Mitzi, az osztály mindenhez is értő tanítója nem volt rest a gyakorlatban is példázni a tanagyagot, és ha ehhez az kell, hogy mikroszkopikusra zsugorodjon, akkor mikroszkopikusra zsugorodik.

Mindezt egy varázslatos iskolabusz segítségével, aki tulajdonképpen azzá képes változni, amivé Mitzi csak akarja. Ez a képesség pedig egy videojátékban is hasznos funkció volna, pláne egy olyanban, amiben kalandos formában mutatnánk be a gyerekeknek a dolgok működését. Mindezt lehetne epizodikus formában, azaz témák alapján részekre, akár évadokra lenne tagolva, melyeket néhány havonta lehetne letölteni.

Ezekben az epizódokban egy részleges nyílt világban kellene kalandoznunk: egyszer mondjuk a középkorban, máskor a dinoszauruszok korában, de el lehetne látogatni az emberi testbe is, a viágűrbe, vagy a tengerek és óceánok mélyére akár. Határt csak a képzelet szabhat – pont mint a mesében is. Sőt, mivel a sorozat is nagyon sokszínű, akár az epizódok készülhetnének másfajta játékstílusban is, éppen ami a legjobban illik a feldolgozni kívánt témához.

Egészen fantasztikus lenne! A netflixes rebootnál egészen biztosan jobban sülhetne el…

4. A nagy ho-ho-horgász

Stílus: árkád horgász-szimulátor

Bármilyen megdöbbentő, de nagyon sokan szeretnek horgászjátékokkal csillezni. Nincs ebben amúgy semmi furcsa, hiszen egyrészt nem mindig van horgászszezon, másrészt hiába szeret valaki nagyon horgászni IRL, ez az egész egy meglepően drága hobbi tud lenni. Arról már nem beszélve, hogy bizonyos halfajtákra hiába vadászik az ember a magyar vizekben.

Ezzel szemben a virtuális horgászathoz csak egy játékra alkalmas gépre van szükség, és ott és olyan halat foghatunk, amilyet csak akarunk. Na, de mi volna, ha mindezt a nagy ho-ho-horgásszal tehetnénk meg? Hát nem lenne atomfun?

Dehogynem! Sőt, még lehet azok is rákapnának a horgászatra, akik másképp lehet ki sem próbálnák. Szóval a ho-ho-horgász játékadaptációja nem egy szimulátor lenne, hanem egy szélesebb közönségre szabott árkád móka, amiben rajzfilmes körítésben járhatnánk be a magyar tavakat. A csali természetesen beszélne, ahogy a halaknak is meg lenne a saját gondja-baja.

Ez a játék nem fukarkodna a humorral, lehetne például beszélgetni a halakkal, akik minduntlan próbálnak majd meggyőzni, hogy dobjuk őket vissza, vagy épp depresszív búskomorsággal fogadják el a sorsukat. Zseni.

5. Mézga család

Stílus: epizodikus kalandjáték

A Mézga család a 70-es, a 80-as és a 90-es évek legnagyobb magyar szenzációja volt, ami úgy volt a mi Rém rendes családunk, Rick és Morty-nk, Simpson családunk, és Family Guy-unk egyszerre, hogy évtizedekkel megelőzte ezeket az amerikai produkciókat. Volt itt Hufnáger Pistizés, Köbükizés, Máris szomszédozás meg vakációzgatás is dögivel, melyekkel Mézgáék örökre beírták magukat a magyar rajzfilmtörténelembe.

Ezért is lenne itt az ideje, hogy egy tehetséges magyar fejlesztőcsapat végre valahára lecsapjon a Mézga család kalandjaira, melyek videojátékként is tökéletesen működnének. Én legalábbis nagyon könnyen el tudok képelni egy olyan epizodikus Telltale-féle kalandjátékot, ami teljes egészében Mézga Gézáék sztorijait adaptálja.

Mármint az összeset, de főleg Aladár sci-fi sztorijait, amikből akár olyan TPS akció-kaland-szerepjátékot lehetne csinálni, mint amilyen mondjuk az Outer Worlds. A Mézga család ordít egy játékfeldolgozásért, ezért valójában a nem léténél az a meglepőbb, hogy 1968 óta egyszer sem próbálkoztak meg vele.

6. Pumukli kalandjai

Stílus: platformer kaland

Pumukli talán az egyik legismertebb rajzfilmes karakter volt Európában a 80-as években. A magyar-német-osztrák hibrid-produkciót sok más aranyos történethez hasonlóan már alig ismeri a fiatalság, pedig anno le sem lehetett vakarni minket a tévéről miatta.

Pumukli egy aranyos kismanó, aki titokban egy asztalosmester műhelyében éldegél, egészen addig, amíg véletlenül bele nem ragad némi ottfelejtett enyvbe. Miután Éder mester számára is láthatóvá vált, nem volt értelme tovább bújkálnia Pumuklinak, aki később a mogorva, de jószívű öregúr legjobb cimborájává lett. Pumukli persze sosem volt egy unalmas figura, így a műhely környékén, de nem ritkán azon is túl igen sok kalamajkába keveredik.

A sorozat élőszereplős és rajzolt látványvilágát tökéletesen lehetne ötvözni, ami egészen pazarul mutatna egy platformerben. Pumuklit kvázi 2,5D-s nézetben irányíthatnánk, és mindenféle logikai feladatot kellene megoldanunk vele. Az egész kicsit olyan lehetne, mint a Little Nightmares, esetleg a Limbo, csak szörnyek és horror nélkül, Pumuklis stílusban. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az európai közönség nagyra nyitná a Pumukli játék miatt a pénztárcáját.

7. Johnny Bravo

Stílus: randi-szimulátor paródia

A Johnny Bravóhoz hasonló rajzfilm ma már egészen biztosan nem mehetne le, hiszen a Cartoon Network ’97-től 2004-ig tartó sorozata nagyon nem finomkodott a témáiban. Persze mindent totál eltúloztak, és önreflexív volt, sőt, a főszereplő Johnny-t is inkább amolyan toxikusan maszkulin, tenyérbemászó, egoista és elég buta izomagy figuraként ábrázolták, aki részről-részre csodálkozott rá a körülötte lévő világra.

A Johnny Bravo játék tulajdonképpen pont olyan lenne, mint a rajzfilm, ezért a cél mindig a becsajozás lenne. Szóval egy parodisztikus randi-szimulátor állna neki a legjobban, amiben az lenne a játékos célja, hogy a lehető legkevésbé süljön fel a csajoknál. Az nyilván nem kérdés, hogy mindenképp pofára esik majd Johnny, a mértéke viszont rajtunk múlik.

Szóval sok lenne a beszélgetés, és a döntéseink alapján alakulna a történet. Néha pedig elmerülhetnénk Johnny mocskos fantáziájában, ahol mindenféle elmebeteg hülyeségeket kellene csinálnunk, mindenféle játékstílusban.

8. Tesz-Vesz város

Stílus: nyílt világú, életszimulátor-kalandjáték

A Tesz-Vesz várost még az is ismerte, aki amúgy nem különösebben nézte a sorozatot, vagy forgatta az alapot szolgáló Richard Scarry jegyezte könyveket. Nem mondhatni, hogy van egy központi története, hiszen a sorozat és a könyv is a városka sokszínű lakóiról és mindennapos dolgairól szól, amit videojátékban tulajdonképpen az Animal Crossing adaptált.

Mármint annyira komolyan kell érteni az Animal Crossingos hasonlatot, hogy nagyon, hiszen abban is mindenféle aranyos és barátságos állatka ügyes-bajos dolgába ütheti a játékos az orrát. Sőt, a párhuzam itt nem állapodik meg, a Tesz-Vesz városból ugyanis 1994-ben egy magyar fejlesztőcsapat, az Appaloosa Interactive készített egy játékot, amiben a mesebeli poliszban kellett boldogulnunk, házat építenünk és segíteni a szomszédságot.

Ezt lehetne mondjuk remake-elni, és készíteni belőle egy multiplatform Animal Crossingot (tudom, hogy az a Stardew Walley), csak a mese szereplőivel, és annak látványvilágával. Csillagos ötös volna!

9. Pityke őrmester

Stílus: point & click krimi-kaland

A Pityke őrmester nem futott sokáig, mindösszesen csak egy évadot és pár részt élt, mégis, a korosztályom és a picivel idősebbek kultikus sorozatként emlékeznek rá. A Pityke azért is érhetett olyan hamar véget, mert az egyetlen célja a magyar rendőrség népszerűsítése volt, amit a kommunista Belügyminisztérium megrendelésére készítettek.

Mindettől elvonatkoztatva a Pitye egy teljesen korrekt, és egyáltalán nem propagandisztikus mese lett, ami a becsületet és a tisztességes viselkedést próbálta átadni egy bűnüldöző rendőr (ő volt Pityke) és kutyája Marcipán történetein keresztül.

A Pityke tulajdonképpen a meseszerű Rex felügyelő volt, így ezt a koncepciót tökéletesen át lehetne menteni aká 2023-ba is. Ha pedig így tennénk, akkor a legjobb mód egy reboot mellett a videojátékos adaptálása lenne, amiben klasszikusokat idéző point & click módon kellene mindenféle bűntényt felgöngyölíteni.

10. A bolygó kapitánya

Stílus: nyílt világú akció

És a lista végén mindenképp a Bolygó kapitányát kell megemlítenem, hiszen ha van rajzfilmsorozat, amiből nem csak jó, hanem egyenesen szükséges videojáték lehetne, akkor az ez a sorozat. A bolygó kapitánya ugyanis egy ökomese a Föld megmentéséről, arról, hogyan zsákmányolja ki az ember a szülőbolygóját, és hogyan lehetne megmenteni azt.

Mármint férdeértés ne essék, a Föld megmentése nem a planéta érdeke, hanem mindené, ami rajta él és mozog, úgy nekünk is. Ugyanis, ha az ember kivágta az utolsó fát, megölte és megette az utolsó állatot, megitta az utolsó csepp iható vizet, és beszívta az utolsó levegőt, a Föld akkor is itt lesz még, forogni és keringeni fog, csak mi döglünk bele az önpusztításba. Addig persze nem vagyunk rest minden élőt is magunkkal rántani.

A bolygó kapitánya egy szimbolikus történet, aminek főszereplői a világ nagyobb államainak és kontinenseinek zöld hősei-aktivistái, akik egy jelképesen összefogva próbálnak harcolni a pusztítás ellen. Az öt fiatal rendelkezik egy-egy különleges gyűrűvel, melyek a különféle képességekkel ruházzák fel a viselőit: van, aki a földet tudja manipulálni, míg más a szelet, a tüzet, a tüzet képes idomítani, akinél pedig a szív gyűrűje van, az telepatikus erővel rendelkezik.

Ha azonban szorul a hurok, akkor az ereiket egyesítve megidézhetnek egy földöntúli, de nagyon is földi szuperhőst, a Bolygó kapitányát, aki pillanatok alatt képes elrendezni a rosszarcúakat.

A bolygó kapitánya egy fantasztikus nyílt világú akciójáték lehetne, amiben a sorozat eszmeisége tökéletes formát ölthetne: küzdhetnénk az erdőtüzek ellen, felvehetnénk a harcot a környezetszennyezés és a környezet-erdőirtás ellen, állatokat menthetnénk de még egy csomó más játékelemet ki lehetne találni, ami a könyezetvédelemről szól.

A karaktereknek természetesen különböző képességeik lennének, amiket egy képességfán fejleszthetünk. A történet során a teljes csapattal nyomulnánk, egyenként, de bármikor váltható módon irányítva a karaktereket, de egy opcionális kooperatív mód is remekül állna neki. Az ulti elynomásához a gyűrűket egyenként kellene feltölteni, a megidézett kapitányt viszont a játékos nem irányíthatná.

Persze ezen túl is bőven lenne mód adaptálni ezt a szép és fontos üzenetet közvetítő mesét, a szükségességéhez viszont semmi kétség sem fér.

Ha neked is van hasonló játékötleted, akkor azt semmiképp se tartsd magadban, jöhetnek kommentben!

Ezt is érdemes elolvasnod:

26 év alatt Ash Ketchum végül elkapta az összes Pokémont?