Bódi Dániel

A cikk 2021-ben született:

Észak-Koreával kapcsolatban az embernek nem pont a videojátékok jutnak először az eszébe. Úgy meg aztán pláne nem, hogy a világ egyik legzártabb, legszigorúbb és legembertelenebb dzsucse diktatúrája működik ott már hosszú-hosszú évtizedek óta.

De nemhogy a játékok, még az internet is egy külön érdekesség, manapság ugyanis ez az egyetlen ország az egész világon, ahol semmilyen szinten-mértékben nem érhető el a globális net. Az észak-koreai lakosok ugyan csatlakozhatnak egy országhatáron belül működő valamilyen hálózathoz, azon csak pár tucatnyi, természetesen a karhatalom által jóváhagyott oldal található, ami sem nem stabil, se nem gyors, sokszor órákig el sem érhető.

Szóval a helyi netről nem kapnak le Warzone méretű cuccokat, de még csak online játszani sem tudnak egymással a fiatalok. Ez viszont nem jelenti egyenesen azt, hogy teljes mértékben játékok nélkül lennének, csak egy kicsit másképp kell megoldaniuk az interaktív szórakozást, mint errefelé – vagy bárhol máshol a világon.

Szerényke lehetőségek

Egy észak-koreai árkád játékterem

Észak-Koreában a nyugati országokhoz hasonlóan az árkádok jelentették az első lépcsőfokot a videojátékozás elterjedésében – igaz jóval később, csak a 2000-es évektől kezdődően. Az észak-koreai játéktermek emiatt a mai napig rendkívül népszerűek, sőt, még az elmúlt években is egészen sok új nyílt és/vagy újult meg. Ennek talán az az oka, hogy ez az egyik legolcsóbb formája a játéknak, bár hallani olyat is, hogy a tehetősebbek körében a VR-ral is ismerkednek.

Korábban is volt példa arra, hogy játékokkal játszanak, azok viszont csak egy nagyon szűk rétegnek, az elit gyermekei számára voltak elérhetőek. Üröm az örömben, hogy még ők sem pörgethettek akármit, szigorúan és kizárólag a kifejezetten nekik készített programokat tudták futtatni a kezdetben még kínai, később pedig kizárólag észak-koreai gyártású eszközökön, konzolokon. A Kínai Népköztársaság ilyen téren megfelelő szövetségese volt az észak-koreai fiataloknak, ugyanis a késő 90-es és a 2000-es években sok olcsó utánzatot tudtak a határon áthozni, 2008-tól kezdve azonban lassacskán már erre sem volt szükség.

Az észak-koreai mobil, az Arirang 151

Az észak-koreai mobilhálózat, a Koryolink 2008-as megjelenése óta az okostelefonok évről évre egyre elterjedtebbé váltak és válnak, ma pedig már alig találni olyat, akinek ne lenne egy ilyen kütyüje. A telefonokon sok olyan típusú videojátékot találunk, amelyeket mi is játszunk; ezek viszont kizárólag észak-koreai gyártású, ellenőrzött változatok – pontosabban másolatok.

Az internet semmilyensége miatt azonban ezekhez sem olyan könnyű hozzájutni, amennyiben nincsenek előre telepítve. A nagyobb városokban ezt az igényt kielégítendő, bőséggel találhatunk olyan üzleteket, melyekbe betérve – pénzért cserébe – felrakják a kívánt alkalmazást, de nyilván a mobilos PUBG-ről és Call of Duty-ról még csak nem is álmodhatnak, ott is csak a hatalom által jóváhagyott szoftverekből lehet válogatni.

Mindezek ellenére 2014-re már olyannyira elterjedtek lettek a mobiljátékok az országban, hogy az alkalmazások egyharmadát ezek teszik ki.

De kik csinálják a játékokat – és milyeneket pontosan?

Mekkora headshot, láttátok? LÁTTÁTOK!

Nos, erre a kérdésre viszonylag könnyű a válasz. 2011-után, tehát amióta Kim Dzsongun regnál, Észak-Korea célja felzárkózni valamelyest a nyugati informatikához, így nem csak sok ilyen jellegű iskolát nyitottak, de előszeretettel válogatják ki innen a tehetséges programozókat és informatikusokat, akiket a hatalomhoz nagyon közel képeznek tovább. Ők azok, akik nem csak a játékokat készítik az észak-koreaiaknak, de különböző kibertámadásokat is intéznek többek között és kiváltképp Dél-Korea szervei ellen, de volt már példa, hogy amerikai intézményeket, vállalatokat bénítottak-károsítottak meg.

Az okostelefonokhoz hasonlóan a koreai otthonokban is egyre gyakoribb a PC vagy laptop – igaz ezek minden esetben hazai gyártás. És most kapaszkodj meg, ugyanis az észak-koreai gyártású játékok előtt a legnépszerűbb játék jelenleg a Counter-Strike, és bár a legtöbbször nincs lehetőség online meccsek lejátszására (igen, még mindig az a fis-fos net), az offline játék elég kapatós.

2015-ben az Associated Press számolt be arról, hogy Észak-Koreában egyre nagyobb népszerűségnek örvend a „The Boy General” nevű mobilos játék. Ez egy verekedős cucc egy harcművészeti tornáról (ismerős?), amit Észak-Korea történelmével fűszereztek meg, ezzel is építve és erősítve a nemzeti, történelmi tudat kialakulását és/vagy erősödését. De, hogy a sportokban se maradjanak el, a FIFA sorozat korai mobilos portjaihoz hasonlóan Észak-Korea elkészítette a saját focis játékát, a 2019-es King of Scoring-ot, aminek nem más volt az arca, mint Cristiano Ronaldo. Természetesen a portugál zsenin túl is voltak benne klasszisok, de vele akarták eladni a játékot – természetesen a focisták megkérdezése nélkül.

A Nintendo Wii észak-koreai másolatának hirdetése

Az országba persze képtelen betörni az Xbox, a PlayStation és a Nintendo, azért gondoskodnak arról, hogy legyen otthoni konzol. Nem is olyan régen például kiadták a karhatalom által meózott (és nyilván készítetett) Nintendo Wii másolatot, a Moranbong-ot. Ezen már előre telepített játékokat találhattak a játékosok, de ha szükség volt telepítésre sem kellett vele egy boltba rohanni. Az észak-koreai propaganda szerint óriási siker lett.

És persze ott volt a nagyon rövid ideig népszerű, egyébként botrányosan rossz Pyongyang Racer, az egyetlen észak-koreai játék a történelemben, amelyet még tőlük nyugatabbra is kiadtak.

Jól látható hát, hogy Észak-Korea játékipara még mindig gyerekcipőben jár, de az okostelefonok elterjedésének köszönhetően egyre inkább fellendülőben van. Az viszont szinte teljesen biztos, hogy az észak-koreai fiatalok egy jó ideig még nem fognak olyan mennyiségű és minőségű játékokkal játszani, mint amilyenekkel mi múlatjuk az időnket.

Íme az egyetlen Észak-Koreában készült játék, ami errefelé is megjelent:

Ezt is érdemes elolvasnod:

Ennek az embernek „köszönhetjük” a világ legszarabb játékadaptációit