2022. 11. 29. – A videojáték mára egy teljesen általános, elterjedt kikapcsolódási forma, vagy hobbi, ha úgy tetszik, amelyhez szögegyenest másképpen áll már a hétköznapi ember, mint 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt. Manapság például nem különösen képezi közvita tárgyát, hogy a játékok agresszívvá, erőszakossá tehetik-e a játékost, mert jól tudjuk, hogy ez egy hatalmas baromság.

A játékokat inkább más mentális hatásokkal összefüggésben vizsgálják; például hatékony kiút lehet-e a depresszióból, vagy gyógyír lehet-e olyan más mentális problémákra, mint amilyen a szorongás vagy a pánikbetegség? A játékokat a világon jelenleg nagyon sok mindenre használják, a szórakozáson túl terápiás célokra is, úgy pedig nem is gondolnánk, hogy egy átlagember számára is milyen hasznos, vagy akár káros is lehet.

Erről beszélgetett a napokban a Digital Trends újságírója Dr. Kelli Dunlappal, klinikai pszichológussal, játéktervezővel és pedagógussal, akinek szenvedélye a játék és a mentális egészség. A szakember többek között olyan kérdésekre válaszolt, melyekben a játékok mentális egészségre gyakorolt hatására, a gyerekeknek való videojátékos tartalmakra, vagy az egészséges játékidőre kapunk kielégítő választ.

Az alábbiakban a Digital Trends interjúja olvasható:

Dr. Kelli Dunlap

DT: A játékok pozitív hatásairól szóló diskurzusban általában az olyan aranyos, ártalmatlan és békés címeket emlegetik, mint amilyen a Stardew Valley vagy a Mario Kart. De mi van akkor, ha valaki nem szereti az ilyen típusú játékokat? Mi van a verekedős, a lövöldözős, vagy a horror játékokkal? Mi van akkor, ha valaki szeret kompetitív, erőszakos vagy véres játékokkal játszani? Mit tehet az ember, hogy ilyen környezetben is pozitív hatással legyen a játék a mentális egészségre?

Ez a csodálatos a játékokban, hogy szinte korlátlan lehetőségek közül lehet választani. A mentális egészségünkre a játék akkor van a legjobb hatással, ha olyasmivel játszunk, amit vagy élvezünk, vagy értelmesnek találjuk. Ha élvezed a növénytermesztést, az egy nagyon jó dolog. Ha a robbanásokat élvezed, az is nagyszerű. A játék arról szól, hogy foglalkozzunk önmagunkkal, hogy feltöltsenek bennünket, ezért nincs olyan játék vagy műfaj, amely mindenkinek megfelelne. Ahogy anyukám mindig mondja, „tedd azt, ami boldoggá tesz”.

Van olyan játéktípus vagy műfaj, ami ami jobb hatással van a mentális egészségre, mint mások? Esetleg egyes játéktípusok jobbak lehetnek bizonyos korcsoportok számára? Például a puzzle játékok az idősebbeknek?

Nincs olyan játék vagy játéktípus, ami  univerzálisan minden ember számára előnyös lenne. Amikor a játékok mentális egészségre gyakorolt előnyeit vizsgáljuk, ez egy kicsit olyan, mint amikor az orvos receptet ír. Ismernie kell a személyt, a kórtörténetét, az igényeit, valamint az érdeklődési körét és képességeit. Hasznos lehet, ha a játékok mentális előnyeire úgy gondolunk, mint pszichológiai súlyemelésre. Szeretne dolgozni a kreatív problémamegoldáson? Próbáljon ki egy kirakós játékot! Stresszesnek és irányíthatatlannak érzi a világot? Próbáljon ki egy szimulációs játékot, mint például a The Sims, hogy megnyugvást és kontrollt teremtsen.

Sok programot kifejezetten úgy terveztek, hogy a játékban tartson minket, azaz az agy természetes jutalmazási rendszerét kihasználva elérje, hogy minél tovább játsszunk. Hogyan kerülhetjük el a függőséget okozó viselkedést? Mit tehetünk akkor, ha a játék, amivel épp játszunk, ilyen függőség kialakítására épül? (pl. Fortnite – a szerk.)

Egyes játékok „sötét tervezési mintákat” használnak, vagyis egy olyan tervezési technikát, ami az információfeldolgozásunk, a társas kapcsolatok és az érzelmek feldolgozásának gyengeségeit használja ki. Celia Hodent kiváló munkát végzett ezen a területen. Ami a játékosokat illeti, az első és legegyszerűbb, hogy ellenőrzöd saját magad, hogy még mindig élvezed-e, amit csinálsz. A játék mélyen bevonzó tevékenység lehet, így kívülről nagyon nehéz lehet megkülönböztetni a nagyobb rajongást és belemerülést a már valóban problémás játéktól.

Az egyik legfontosabb különbség azonban az, hogy a valódi belemerülés olyan „jó érzéseket” vált ki belőlünk, mint amikor jól teljesítünk valamiben, vagy amikor kikapcsolva érezzük magunkat. Intő jel lehet viszont, ha a játék önmagában már nem élvezetes – munkának vagy fáradtságnak tűnik, vagy hogy ha nem jelentkezünk be, akkor valami rossz fog történni, például elveszett fejlődés, elszalasztott lehetőség, mások cserbenhagyása.

Persze néha a játékok is frusztrálóak, és könnyen előfordulhat, hogy a játékos elfárad bele, de ha valaki konstans ezt tapasztalja és érzi, akkor érdemes lehet egy mélyebb önvizsgálatot tartani.

Azért, hogy a videojáték a legjobb hatással legyen a mentális egészségre, van esetleg egy mérhető optimális játékidő, amit érdemes lehet betartani? Sokan hangoztatják a túl hosszú és túl gyakori játék negatív hatásait. Vagy a hosszú játékidő is ugyanolyan hatással van ránk, mintha röviden és ritkábban játszunk?

A játékkal töltött időre nincs általános recept. A Royal Society egész friss tanulmánya szerint a játékkal töltött idő tulajdonképpen nem számít. Ami leginkább fontos, hogy ki miért játszik, és nem pedig az, hogy mennyit.

Azért játszol, mert jól érzed magad, a barátaiddal lógsz, megmented a világot? Vagy azért, mert úgy érzed, hogy muszáj, mert grindelned kell a következő szinthez, vagy csak mert a csapat számít rád? Az élvezetért, izgalomért, kikapcsolódásért és kapcsolatteremtésért való játék egy módja annak, hogy alapvető szükségleteinket kielégítsük. De ha puszta kötelességtudatból játszunk – a játékot munkának érezzük -, akkor itt az ideje, hogy átértékeljük a játékkal való kapcsolatunkat.

Az online MMORPG-k, kooperatív lövöldözős játékok, battle royale játékok és a VR korában hogyan tehetünk a mentális egészségünkét, vagyis amikor idegenekkel játszunk? Ezek a játékok előnyökkel vagy inkább  kockázatokkal járnak a mentális egészségünkre?

Csodálatos barátságokat kötöttem online játékokon keresztül. Néhányukkal személyesen is volt alkalmam találkozni… Az online barátságok valódi barátságok… A legtöbb ember azonban olyan emberekkel játszik online, akiket már ismer. Ez olyasmi, mint egy klub. És hasonlóan egy klubhoz, itt sem magáról a játékról vagy tevékenységről van szó, hanem inkább a klubon belüli kultúráról és társadalmi normákról.

Például egyes játékközösségek hihetetlenül mérgezőek, míg mások nagyon is egészségesek. A mentális egészséged védelme azt jelenti, hogy odafigyelsz egy játék közösségének hangnemére, viselkedésére és kultúrájára, ha pedig a közösség mérgező, akkor érdemes lépéseket tenni ellene.

Én például nagy Halo-rajongó vagyok, és imádok online többjátékos játékokkal játszani. Azonban játék közben a barátaimmal a party chatben (privát hangchat) maradok, és nem érintkezem … „randomokkal”. Bárcsak ne kellene megtennem ezt, de így legalább minimálisra csökkentem a zaklatás vagy visszaélések valószínűségét, és garantálja a szórakozást a barátaimmal.

Mi a helyzet akkor, ha már vannak mentális egészségügyi problémái a játékosnak – például depresszió vagy szorongás? Segíthet-e a játék? Van-e olyan konkrét játéktípus vagy műfaj, amik egy szorongó embernek jobban segítene? Esetleg vannak-e olyan játékok, amiket így érdemesebb lenne elkerülni?

A játékok nem helyettesítik a mentális egészségügyi kezelést, de a mentális problémákból való felépülés vagy azok kezelése során hasznosak lehetnek.

Sokan használják a játékokat arra, hogy segítsenek nekik kezelni az életükben előforduló nehéz helyzeteket vagy időszakokat, és ebbe beletartoznak az olyan pszichológiai problémák kezelése is, mint a depresszió és a szorongás. Számtalan személyes történetet lehet hallani játékosoktól arról, hogy a játékok hogyan segítettek nekik, hogy adtak nekik valamit, hogy érezték, hogy kapcsolatban állnak másokkal, vagy hogy kompetensnek érezték magukat.

Az, hogy milyen játékok eredményezik ezeket az előnyöket, mélyen egyénre szabott és személyes. Néhány depressziós személy olyan játékokat kedvel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy elmeneküljenek, hogy valahol máshol létezzenek, ahol a depresszió nem érheti el őket. Mások talán azért élvezik a depresszióról szóló vagy az ilyen témájú és hangulatú játékokat, hogy megerősítve érezzék magukat, amikor hallják és látják, hogy elismerik a tapasztalataikat. Ugyanúgy egy szorongással küzdő játékos kerülheti a horrorjátékokat (mint én!), míg mások pont azért élvezhetik a horrort, mert végre olyan szorongást keltenek, amit ők irányítanak.

Sok szülő nem engedi, hogy gyermeke erőszakos, véres vagy ijesztő játékokkal játsszon, mert attól félnek, hogy ez káros hatással lehet a gyerek mentális egészségére. Van bármilyen bizonyíték, ami megerősíti ezt a félelmet? Vagy esetleg előnyei vannak az ilyen típusú játékoknak?

Az erőszakos videojátékokkal kapcsolatos kutatások újra és újra megállapítják, hogy nincs kapcsolat az erőszakos videojátékok és az erőszakos viselkedés között. Az erőszakos videojátékok eredendően nem késztetnek senkit sem erőszakos viselkedésre. A videojáték fejlődési alkalmasságában viszont már van valami. Én például nem engedem a 6 éves fiamat Call of Duty-val játszani – na nem azért, mert attól tartok, hogy erőszakos viselkedést fog kiváltani belőle, csupán azért, mert az nem megfelelő tartalom egy 6 éves kisgyereknek.

Azt sem engedem, hogy a 6 éves fiam nagyobbaknak szóló filmeket és tévéműsorokat nézzen. A fejlődés szempontjából a nem megfelelő tartalmaknak való kitettség – függetlenül a médiumtól – valóban negatív hatással járhat. Ha egy szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke még nem áll készen egy bizonyos típusú játékra, az egy remek lehetőség a szülőnek, hogy leüljön a gyerekével beszélgetni ezekről a témákról.

A klinikai pszichológusként és játéktervezőként szerzett sokéves tapasztalatoddal mi lenne az az 5 legfontosabb tanácsod a mentális egészség játékokkal való erősítésére…?

1.) Először is győződj meg róla, hogy tényleg jól érzed-e magad! Régebben versenyszerűen játszottam, és eljutottam arra a pontra, amikor már kikészültem, kiégtem, és már nem élveztem a játékot. Ha nem azt kapod a játéktól, amit szeretnél (pl. kikapcsolódás, barátokkal való együttlét, sikerélmény), akkor szánj legalább pár percet arra, hogy átgondold és újraértékeld.

2.) Játssz változatosan! Szeretek új játékokat és különböző típusú és műfajú alkotásokat kipróbálni. Videójátékok, társasjátékok, kártyajátékok, szerepjátékok … annyi minden van, amit kipróbálhatsz.

3.) Ha szülő vagy, akkor játssz a gyerekeddel! Mi például együtt Pokémon Go-zunk, hogy és amikor kimozdulunk otthonról. Játszunk Sonicot, Mariót és más olyan játékokat is, amikkel a 6 éves fiam is tud játszani, hiszen ez remek módja annak, hogy a család összekovácsolódjon, és közben olyan dolgokat tanít [a gyereknek], mint a kitartás (semmi baj, kölyök, próbáld újra!), a csapatmunka, vagy a kreativitás.

4.) Semmi baj nincs, ha olyan játékot szeretsz, amit más éppenséggel nem! A játékban vagy egy kis probléma az olyan kifejezésekkel, mint „alkalmi játékos” vagy „hardcore”, amikkel azt jelzik, hogy egyes játékok nem is VALÓDI játékok [pl. a mobilos címek]. Játszd azt, amit szeretsz, és ne törődj az utálkozókkal, gyűlölködőkkel.

5.) Szánj időt a játékra! Csak azért, mert idősebbek leszünk, még nem jelenti azt, hogy megszűnik a játék és a kikapcsolódás iránti igényünk. …Szakíts időt a gondtalanságra, a bolondságra és a játékosságra – a játékokra.

Az eredeti cikk/interjú a Digital Trends oldalán jelent meg!

Ezt is érdemes elolvasnod: