A cikk 2022. novemberében íródott.

Kezdjünk egy találós kérdéssel: az alábbiak közül melyik nőtt az ezerszeresére az elmúlt 20 évben?

a., adatforgalom
b., gázfogyasztás
c., vízfogyasztás
d., áramfogyasztás

Csak azért rendeztük kvízbe a nyilvánvalót, mert remekül szemlélteti, hogy a modern társadalom fennmaradásához szükséges négy alapvető erőforrás közül melyiket kell levenni a tábláról ahhoz, hogy világméretű összeomlás következzen be.

A gáznak vannak tározói. A víznek is. Áramból stratégiai készletet jelentenek a szaporodó e-járművek, konstans termelést a napelemek, hosszú tárolást az otthoni akkumulátorok. Kis kockázattal kijelenthetjük, hogy ezek elvágása után még jó ideig kihúzná Európa, vagy éppen hazánk, mire komoly baj lenne, és addig fel is lehetne készülni egyik, vagy másik hiányára.

De adatforgalom nélkül…

Az adatnak nincs „tározója”, amit itt úgy értünk, hogy pont az áramlása az, ami mozgásban tartja a civilizáció működését. Nem maradhat egy helyben, nem szakadhat meg. Soha. Pedig ezerszer annyi csordogál belőle a mélytengeri vezetékeken, mint húsz éve, szóval az alapvető négy erőforrás közül messze az adat az, amit a többinél is jobban szomjaz a világ. Sőt: ott tartunk, hogy a modern energia- és vízellátásnak FELTÉTELE a stabil adatforgalom.

Mindez miért fontos?

Ha az elmúlt pár hónapot egy kavics alatt töltötted, akkor is hallanod kellett az orosz-ukrán háborúról és az ezzel kialakult mindenféle krízisekről – köztük az energiaválságról. Arról is tudsz, hogy szeptember végén „valakik” robbantással megszakították az Északi Áramlat 1-2 vezeték gázszállítását. Bár a tengerfelszínre bugyogó többszázmillió köbméter fosszilis anyag látványa sokakat emlékeztetett az apokalipszis első napjára és tényleg súlyos probléma volt, a szó szoros értelmében nem dőlt össze a világ.

De mi lett volna, ha az adatkábelekkel történik ugyanez?

Az alábbi két térkép-részlet jól szemlélteti, hogy „valakiknek” mennyire lett volna megerőltető elvenni a gáz helyett inkább az országok közötti adatforgalmat.

Itt fut a gázvezeték…

Forrás: Wikipedia

… itt meg az Európa két partját összekötő C-Lion 1 (hosszú zöld vonal):

Forrás: Google

A kommunikációs kábel szinte ugyanott halad az Északi-tenger alján, ahol az Áramlatok. De az internettel még „valakik” se mertek szórakozni.

Az Index összegzi: a világ víz alatt húzódó, kb. 530 darab aktív, vagy kiépítés alatt álló kábelének hossza tavaly már meghaladta az 1,3 millió kilométert. A hálózat átlagosan 3682 méter mélyen húzódik, és ezen közlekedik a világ teljes digitális kommunikációjának 99 százaléka. Tök őrizetlenül. Pedig a világgazdaság működése áll, vagy bukik rajta.

A mélytengeri kábelek összesen 27 milliárd eszközt kötnek össze, miközben 10 ezer milliárd dollárnyi tranzakció és úgy 140 terabájt adat fut keresztül rajtuk, minden nap.

Mi történne, ha jönne egy nap, amikor mindez megáll?

Ha csak egy nap, akkor váratlan módon szinte semmi: a gazdaságnak komoly, de nem végzetes érvágás lenne, míg az emberek kibírnák: esélyes, hogy még új dolgokat is felfedeznének magukban. Vagyis semmi súlyos dolog nem történne, amit ne lehetne átvészelni, vagy viszonylag rövid idő alatt helyrehozni. De ami azután jönne, hogy napokra leáll a net.

Nos, ahhoz képest a Walking Dead is egy vidám kis sitcom.

Érdekességképpen jegyezzük meg: a lakossági internet hajnalán, 1995-ben még csak a világ lakosságának egy százaléka volt online. Ugyanez az adat idén 63,1 százalék, és brutális a növekedés, hiszen csak tavaly óta 180 millió új internetfelhasználó érkezett a világhálóra. Mobiltelefont a populáció 67 százaléka használ (ez 100 millió fős növekedés), és mivel a netezők 92 százalékának okostelefonja van, lényegében folyamatos az online jelenlétünk. Elképzelni könnyű, pontosan következtetni már valamivel nehezebb (de nem lehetetlen) arra, hogy milyen hatást váltana ki a net teljes megvonása.

Néhány éve egy hazai koleszban kiírták a faliújságra (kérdezd a szüleidet), hogy egy adott napon néhány órán át karbantartás miatt nem lesz internet. Valaki odaírta alá:

„Ne már, b@szd meg, vigyétek inkább a vizet!”

Az eset több mint tanulságos. Ha tudod, hogy nem lesz, veszel vizet a boltban, meg betárazol pár vödörrel a WC mellé, a zuhannyal meg vársz, amíg visszajön. Net nélkül viszont se tanulás, se munka, se stream, se multiplayer. És ha már itt tartunk: net nélkül nincs kártyás fizetés, utalás, rendelés, házhozszállítás, sőt: nincs chat, nincs social, de jobb helyeken talán közműszolgáltatás se.

Forrás: Comedy Central

A Stanford Egyetem néhány éve kutatta a nethiány lehetséges társadalmi hatásait. Megállapították, hogy az online létezéssel ugyanaz a baromi nagy probléma, mint a vízzel, meg az árammal: az emberek túlságosan egyértelműnek veszik, hogy van és mindig is lesz. Pedig ez éppen napjainkban nem annyira magától értetődő: a vékonyodó ózonrétegünk egyre kevésbé áll ellen a napkitörések részecskéinek, de az igazi nagy bajt nem is ez, hanem mi, emberek hozzuk egymás nyakára. Például kibertámadásokkal, vagy fizikai harci cselekményekkel.

Mi lett volna például, ha „valakik” tengeralattjárója az Északi Áramlat helyett a C-Lion1-et durrantja el? És miért tűnik ez riasztóbbnak, mint egy darabig nem kapni a gázt?

A legközvetlenebb hatások, ha ugrik a net:

• megszűnnek a banki szolgáltatások (beleértve a hitel- és betéti tranzakciókat, készpénzfelvételt, banki alkalmazásokat, automatikus számlafizetést, stb.),
• leállnak a vezetékes és mobiltelefon szolgáltatások,
• felmondják a szolgálatot az üzleti és raktári logisztikai eszközök,
• eltűnnek bizonyos egészségügyi szolgáltatások (betegfelvétel, EESZT, várólisták, e-recept stb.)
• nincsenek online konferenciák, egyeztetések,
• bedől a szállítmányozás,
• boltok, üzletek válnak működésképtelenné,
• készpénzzel se lehet fizetni az élelmiszerért, mert ugye online kassza…,
• leáll az utazásmegosztás, a légiközlekedés (nagyrészt a városi tömegközlekedés is), a jegyértékesítés,
• alighanem benzint se lehet majd kapni
• és a „legnagyobb tragédia”: leáll a közösségi média.

Mindez csupán néhány elnagyolt példa, mégis borítékolható, hogy a jelenség napokon belül világméretű pánikot szülne. Szóval amikor gáz és egyéb energiafüggőségeink kerülnek szóba (bárhol, bármiért), jusson eszünkbe az is, hogy ha nem vigyázunk, sokkal nagyobb bajt okozhat az adatfüggőségünk!

Fakultatív adalék: Európát még mindig egyszerűbb elvágni a gázutánpótlástól, mint a globális adatforgalomtól, amihez 250 vezetéken keresztül kapcsolódik – és ha ezekből még ki is esne néhány (műszaki okok miatt rendre meg is történik), a párhuzamos rendszerek elég jól pótolják a veszteséget, amíg elhárul a hiba. De isten ne adjon egy világméretű leállást!

Mondjuk az jó érzés, hogy már egészen apró eszközökkel is végre lehetne hajtani egy globális biztonsági mentést:

Ezen a chipen átfér az egész internet -230.000.000 fotó EGY MÁSODPERC alatt?!