Ha közel hajolunk a monitorhoz, guvvasztjuk a szemeink se látni semmi különbséget a The Last of Us Part II eredetije és a remasterelése között. FIGYELEM! Véleménycikk következik!
Ha közel hajolunk a monitorhoz, guvvasztjuk a szemeink se látni semmi különbséget a The Last of Us Part II eredetije és a remasterelése között. FIGYELEM! Véleménycikk következik!
2023.11.22. – Emelem a kalapom a Sony előtt. Elismerésre méltó teljesítmény, hogy annak ellenére is a legnépszerűbb otthoni konzolgyártó, hogy valóságos sportot űz a játékosok kifosztásából, méghozzá mindezt úgy, hogy a legtöbben még szépen meg is köszönik. Sajnálom, biztos sok fanboy-t fogok triggerelni, de ez van, ez az igazság, vagy legalábbis a véleményem.
Persze, a játékgyártók nem az ember barátai, de attól még érdekes, hogy hasonló hülyeségeket PC-n senki, még a Sony sem csinál, nyilván azért, mert annak a közönségnek a gyomra már sokkal kevésbé venné be a fizetős frissítéseket. Mármint az olyanokat, amilyeneket most a The Last of Us Part II-vel próbálnak rásózni az emberekre.
Emlékezzünk csak mi is történt a Horizon: Forbidden West megjelenése előtt: a Sony bejelentette, hogy a PS5 update-ért bizony perkálni kell, de mivel akkoriban az volt a módi, hogy mindenki ingyen adja, hamar robbantak a népek, így kénytelenek voltak falig hátrálni Aloy második kalandjával. Alig telt el egyetlen év, de a Sony máris előjött az újabb agymenéssel: remastereljék az alig 3 éves, amúgy máig játékipari csúcsnak számító The Last of Us Part II-t PlayStation 5-re.
A probléma ott kezdődik, hogy szemmel láthatólag semmi, ismétlem semmi sem indokolja a feljavítást, lévén a Naughty Dog 2020-as megosztó, de amúgy zseniális akció-kalandja most is tökéletesen játszható, több mint pazarul kinéző játék PS5-ön, másrészt pedig teljesen egyértelmű, hogy még a fejlesztők sem tudnak mit kezdeni a dologgal. Legalábbis az első összehasonlító videók alapján még ha belekesmeredünk, véresre guvvasztjuk a szemünket, akkor sem fogunk valamirevaló eltérést találni az eredeti és a remaster között.
Persze, a Sony aligha a játékosok valódi igényei alapján hoz üzleti döntéseket, amit remekül példáz a semmi másra, kizárólag a PS5 képének fogadására képes PlayStation Portal esete is: adott egy Android-alapú tablet, amit beraktak egy kettévágott DualSense kontroller közé: puff neked 85-100.000 forint. Ennyi pénzért pedig nem csak egy kontrollert, de még egy hasonló képességű, de több mindenre is használható valódi tabletet is vehetünk magunknak – ha épp nem egy Nintendo Switchre költjük előbb.
A baj ezzel csak az, hogy azon a Sony nem keres egy fityinget sem, a Remote Play alkalmazást meg csak nem adhatják pénzért, nem igaz?
Lehet itt jönni mindenféle baromsággal, mint például „nincs hely új tévére, a PS Portallal pedig akkor is tudok játszani a PS5 játékaimmal, amikor a gyerekek mesét néznek” – vagy valami hasonlóval, mert erre csak az a válaszom, hogy basszus:
A Microsoft is simán megtehette volna, hogy iOS-Android alkalmazás helyett egy saját semmire se való bizbaszt csináljon magának mindenen is elérhető app helyett, amit jó pénzért rásózhat a játékosokra. De nem, a játékstreaming, még ha nem is pont ugyanúgy, de valóban mindenféle eszközön elérhető, legyen az mobil, tablet, újabb Samsung tévé, vagy valamelyik valódi kézikonzol a ROG Allytól a Steam Deckig. Ezen a ponton bukik el a Sony magyarázkodása is, hogy nekik csak a játékban eltöltött idő számít, csak ezért – tehát jófejségből – gyártatták le a Portalt.
Fogod a fejed mi, ideges vagy? – amiért ilyen csúnyákat írok a valószínűleg kommentekben épp a Te védelmedre szoruló multimilliárdos vállalkozásról, de megnyugtatlak, nekem nem a PSP-vel van bajom. Mármint, az eredetit imádtam, de ez az új már csak azért sem tetszik, mert a rá költött pénzből bizony lehetett volna valami igazán jót is csinálni, például:
Persze, nem vagyok egy nagy üzleti stratéga, de azt azért innen is jól meg tudom ítélni, hogy mi szolgálja valójában a játékipart, mint olyat, a játékosokat, mint amlyen jómagam is vagyok, és mi egy egyszerű lehúzás, egy parasztvakítás. A PS Portal, na meg a pénzért árult The Last of Us Part II remasterelés pedig bőven kimeríti ezt a fogalmat.
Nem hiszed? Te bajod, de a még 3 évvel ezelőtt körbeugatott, mindenféle aljas söpredéknek elhordott CD Projekt RED 7 évvel a The Witcher 3 megjelenése után teljesen INGYEN adott egy valóban méretes, komoly grafikai és tartalmi felfrissítést hozó remastert mindenkinek, aki valaha is megvette a játékot. A Take Two és a Rockstar azért nem adta ki a Red Dead Redemption remasterelését Xboxra, mert ott a Microsoft Smart Delivery programjának köszönhetően már évek óta elérhető volt pontosan az a tuning, amit aztán tizenakárhányezer forintért vesztegettek PLayStationön. PC-n meg igazából a modderek mindent is megoldanak ingyen, igazi jófejségből.
Csúnya dolog, akár csak pár ezer forintot megpróbálni leakasztani azokról, akik egyszer már nem is olyan kevés pénzt hagytak a Sony kasszájánál. Tudom, hogy nem egy nagy összegről van szó, amit nem is kötelező elkölteni, de az elv, amely mentén ez az üzleti stratégia megszületett nem csak, hogy bűzlik, de sajnos képes lehet pestisként végigfertőzni a komplett játékipart is. Képzeljük el, milyen lenne, ha a kiadók pénzt kérnének a grafikai beállításokért: megveszed a játékot, de 27.000 forintért csak alacsony beállításokon játszhatsz. Ha jobb, vagy a legjobb látványt szeretnéd, akkor azért plusz pénzt kellene perkálnod, esetleg csak a Deluxe Edition mellé adnák extraként.
Ugye, hogy nem hangzik olyan jól? Pedig most itt pontosan erről van szó.
A TLOU Part II pénzért vesztegetett frissítését még csak remasterelésnek sem lehet nevezni, mert még ahhoz is édes kevés. Új játékmódok? Ne nevettess, ilyet PC-n bármelyik lelkes modder összedob néhány hét alatt (a Slay the Spire fejlesztői egy komplett játékkal álltak elő pár nap alatt, amit tök ingyen adnak mindenkinek). DualSense-támogatás? Kérlek, már eleve támogatnia kellett volna a PS5 szintén 2020-as (!!!) megjelenésekor, elvégre a játék és a stúdió is a Sony egyik legnagyobb zászlósa. Szabadon játszhatunk Ellie gitárján? Bocs, mivan? Ez miért lett egyáltalán kiemelve?
A TLOU Part I létezését (ami a 2013-ban megjelent eredeti remake-je) még lehetett az új játékmotorra való átültetéssel lehetett magyarázni, bár a PS4-es Remastered kiadás után azt sem kérte senki, sőt, simán ráért volna még, azért a plusz mimikáért kár kifizetni több tízezer forintot – harmadjára. Ugyanakkor szeretném azt is leszögezni, hogy mindkét The Last of Us kiemelkedő játékok, műfajának legjobbjai, melyeket manapság nagyon, nagyon, tényleg meglepően olcsón szokott mérni a Sony. Ennek függvényében talán nem meglepő a fizetős frissítés, de csak remélhetjük, hogy nem lesz ebből egy újabb játékipari divat. Sajnos néhány kiadó nagyon is hajlamos átvenni ilyen üzletileg kecsegtető, amúgy meglátásom szerint abszolúte játékos-ellenes hülyeséget.
A cikk szerzőjének saját véleménye nem feltétlenül tükrözi a Leet.hu szerkesztősége álláspontját. Tessék úgy is kezelni.
Annyira trágya a The Walking Dead: Destinies, hogy kínvallatni lehetne vele
