2022. 12. 02. – A mobiltelefon manapság az átlagember életének egyik legmeghatározóbb eszköze. Ezen olvassuk a mindennapi híreket, intézzük az általános ügyeinket, szervezzük a találkákat, tartjuk a kapcsolatot másokkal, bonyolítjuk a banki tranzakcióinkat és pénzügyeket, itt tároljuk az életünk fontos pillanatairól készült emlékeket fotók és videók formájában, de még könnyed szórakozásért is az okostelefonhoz nyúlhatunk sokszor.

De egy szó, mint száz, a mobil mára teljesen behálózta az életünket. Ez azonban még a 90-es években, de sokáig a 2000-esben is sci-fi volt csupán, Steve Jobs-on kívül nem sokan gondolták volna, hogy egy egyszerű zsebkütyü az életünk ennyi területére hatással legyen. Legalábbis ez a jellemző vélekedés, aminek tulajdonképpen az az alapja, hogy Jobs-zal az élen az Apple volt az első vállalat, amelyik piacra dobta az első érintőképernyős okosmobilt.

A mobiltelefonok drasztikus evolúciós ugrását a gyakorlatban valóban Jobs-nak köszönhetjük, egy multifunkciós zsebszámítógép ötlete azonban sokkal, évtizedekkel korábban megfogalmazódott már az szakikban. Sőt, maga a mobiltelefon elve sem egy 1980-as vagy 90-es évekbeli vívmány, ugyanis mint néhány éve kiderült,

már az 1900-as századforduló után nem sokkal már arról cikkeztek, hogy „hamarosan” mindenki onnan hívhat fel bárkit, ahonnan csak akar.

Erről a szerkezetről lejjebb olvashatsz

Ennek azért kellett „kiderülnie”, mert mint a történelem és a technológia fejlődéséből kiderült, néhány évnél egy cseppet többet kellett várni a vízió megvalósulására. Úgy nagyjából 75-80 évet. Így pedig nagyon hamar a feledésbe merültek az akkori anyagok, melyek lelkesen próbálták hírül vinni a világban az emberiségre várakozó jövőt.

A Reno Evening Gazette 1910. április 30-i számában például egy olyan furcsa, ám működő szerkezetet mutattak be, amit a rendőrök arra használhattak, hogy szinte bárhonnan becsekkolhassanak az őrsre. Ez egészen pontosan egy nyilvános telefonfülkére csatlakoztatható kütyü volt, amivel kikerülhették a telefönközpontokat.

A cikk szerzője azonban ennél jóval tovább ment, és egyenesen azt jósolta, hogy egy ehhez nagyon hasonló eszköz fogja meghódítani a világot: mindenkinél lesz majd egy „zsebtelefon” – ahogy ő nevezte, amellyel akár a hálószobából is átszólhatunk a konyhába. Az újságíró még azt is megmondta, hogy a telefonfülke napjai a szerkezet megjelenése után meg lesznek számlálva, azok teljesen ki fognak kopni az utcákról. Hát nem tévedett nagyot, csak abban, amikor mindezt „néhány éven belülre” saccolta.

De nem csak ebben az újságban lelkendeztek a hordozható telefonnak. A Lima Daily News 1912. január 7-i számában például konkrétan egy olyan német fejlesztésű telefonról írnak, ami elfér egy női kistáskában is. Az eszközt itt is szimplán zsebtelefonnak nevezték, és szintén a hagyományos telefonálás végzetét látták bele.

A Lima Daily News cikke a futurisztikus német szerkezetről | Kép: Paleofuture

A technológia azonban csak nem akart jönni. Hiába tűnt forradalminak az ötlet, hiába várták néhány éven belülre, a vezeték nélküli hordozható zsebtelefonok nem kerültek bele az emberek táskáiba, majd aztán szónikus gyorsasággal feledkeztek meg róla, még a cikkek szerzői is.

Mígnem jött a New York-i Radio Receptor nevű vállalat, ami elsősorban rádiós eszközök gyártásában volt érdekelt. Talán ők jutottak el odáig, hogy még egy reklámfilmet is leforgassanak a jövő technológiájáról – igaz, abban mai szemmel nem fogunk nagyon ráismerni az okostelefonjainkra. Ami viszont még érdekesebb, hogy a reklám előtt 12 évvel, azaz 1910. februárjában a Washington Post egy félelmetesen hasonló készülékről írt – ez egyébként az egyik legkorábbi írásos anyag egy mobiltelefonról.

A Washington Post 1910. február 20-i cikke | Kép: Paleofuture

„A feleségek felhívhatják a férjüket az irodájukban vagy útban Harlembe vagy a külvárosba a kocsiban, és azt mondhatják: „Állj meg a sarki hentesnél, és vegyél májat és szalonnát!”. Ez a nők szabadnapja. És tudod, milyen a lány! Soha nem rendel semmit előre….
Tanácsok házas férfiaknak – Nem érdekel, ha a feleséged dühösen azt mondja: „Ne mondd el, tudom, hogy hallottad. Egész nap hívtalak, és a vezeték nélküli telefonod tökéletes állapotban volt, amikor ma reggel a kalapodra erősítetted, amikor elmentél a házból”.
Viselkedj meglepett arckifejezéssel, és válaszolj: „Ne haragudj, drágám. Elfelejtettem levenni a gumimat, és egész nap viseltem.”

– olvasható a cikkben.

A vállalat eszköze egyébként Home-O-Fone néven látta meg a napvilágot, az 1922-ben forgatott korai reklámban viszont már mint Eve’s Wireless-ként említik. A teló amúgy nagyon vicces volt: ahhoz, hogy bármit lehessen fogni vele, ki kellett nyitni egy esernyőt, ami kvázi antennaként funkcionált, illetve hozzá kellett csatlakoztatni egy tűzcsaphoz is. Ezután be kellett hangolni a telefont, majd mehetett a dáridó.

Nagy hátránya volt viszont a korábbi elképzelésekhez képest, hogy a kommunikáció kizárólag egyirányú lehetett.

A Home-O-Fone, azaz az Eve’s Wireless így csak egy fülhallgató kimenetet kapott, mikrofont már nem, így csak hallgatni lehetett a szövegelést, belecsatlakozni már nem. Szóval ez inkább olyan volt, mint egy zsebrádió, mint egy valódi mobiltelefon, bár ettől függetlenül zseniális volt az elképzelés.

De akkor mégis miért kellett a 80-as és 90-es évekig várni a mobillal, ha már jóval évtizedekkel előtte kitalálták?

Valószínűleg a pénz. Az ilyen technológiák azokban az időkben irtózatosan drága fejlesztések voltak, és az sem volt világos, hogy ha el is készülnének egy zsebtelefonnal, akkor vajon lesz-e valaki, aki hajlandó is lesz megvenni?!

Az 1910-es és ’20-as években ugyanis az emberek többsége nem volt annyira nyitott az ilyesféle kütyükre, mint manapság, és az sem volt biztos, hogy lett is volna rá pénzük. De még a „hagyományos” telefon sem jutott be a legtöbb háztartásba, így igazából túl sok mindenkit nem lehetett volna felzargatni egy zsebkütyüvel sem.

Egy másik fontos szempont viszont az lehetett, ami sokáig a villanyautók elterjedését is gátolta: nevezetesen a piaci érdek. Az utcai telefonok elterjedésével ugyanis az üzemeltetők és a szolgáltatók is szép summákra tettek szert, egy bárhová hordozható eszköz viszont valóban a végét jelenthette volna ennek a fajta üzleti modellnek, míg. Ezért valószínűsíthető, hogy hátráltatták, vagy egyenesen ellehetetlenítették a zsebtelefon irányú fejlesztéseket, melyekre akkor nem létezett egy olyan modell, amivel pénzt tudtak volna szedni a felhasználóktól.

via – Smithsonian Magazine, Gizmondo, Paleofuture, British Pathe

Na és az önvezetős autók régmúltjáról mit tudsz?

Íme a világ első önmagát leparkoltató autója egyenesen az 1930-as évekből