2021.07.21. – Hunyjuk le a szemünket, és próbáljuk meg elképzelni, hogy hol fog tartani a technológia 100-200 év múlva. Sokan talán könnyedén rávágnak erre néhány választ, köszönhetően a temérdek fantasztikus irodalomnak, illetve a számtalan sci-fi mozinak és sorozatnak, melyek az elmúlt néhány évtizedben születtek, és helyettünk is ábrándoznak azokról a korokról, amiket mi már biztosan nem fogunk megélni.

Ugyanerre a kérdésre viszont nem volt olyan könnyű felelni azokban az időkben, amikor még ezek sem léteztek, és sem az írók, sem a költők, de még a festőművészek sem mélyedtek el a jövőkutatás rejtelmeiben. Néhányan, jó kevesen azért megpróbálkoztak a feladattal, amikor az 1800-as évek vége felé, illetve az 1900-as évek elején arra kértek egy francia művészcsoportot, hogy képzeljék el azt, hogy milyen lehet majd az életet 100+ évvel később – vagyis nagyjából a 2000-es években.

Hatalmas kézelőerejükkel aztán neki is veselkedtek a feladatnak, az elkészült alkotások pedig egészen érdekesek, néhány esetben a valóságtól nagyon elrugaszkodottak lettek, amely annak fényében, hogy nem volt túl sok kapaszkodójuk és inspirációjuk nem annyira meglepő.

Némelyik viszont még be is vált.

A képeket a párizsi világkiállításon is bemutatták, de néhány korabeli képeslapon és szivardoboz-betéten túl nem publikálták őket sehol. Aztán jött egy Isaac Asimov nevű bugris, aki pár kultikus tudományos-fantasztikus regény mellett rábukkant ezekre a művekre, melyeket 1986-ban megjelentetett őket ‘Futuredays: A Nineteenth Century Vision of the Year 2000‘ címen. Ebből a gyűjtésből válogattunk most, szóval lássuk is,

hogyan képzelték az jelenünket, a mai életünket a 19. században – és mi is valósult meg belőlük.

A légiposta ebben a formában ugyan nem valósult meg, drónokkal viszont néhány helyen már kísérleteznek hasonlóval.

Az automatizált mezőgazdaság sem álom többé, hiszen vannak már önvezető kombájnok, sőt olyan gépek is, melyek lézerrel égetik ki a gyomot a termőföldön.

Az automatizált építkezés sem feltétlenül maradt megvalósítatlanul. Elég csak a 3D nyomtatásos módszerekre gondolnunk, amellyel nem is annyira másképp építenek fel házakat, vagy akár iskolákat.

Ezt én alapvetően nem a mikroszkopikus nagyítással operáló diavetítőnek értelmezem – még akkor sem, ha a képen erről van szó. A mikroszkopikus megfigyelés már évtizedek óta a tudomány részét képezi, és igen, akár ekkora képeket is tudnak csinálni.

Nos, ezt többféleképp lehetne értelmezni, és maradok inkább a videohívásnál, ami az utóbbi 10 évben alapvető kommunikációs formává vált.

Az 1900-as évek elején őrületes fantázia kellett ahhoz, hogy egy helikoptert így el tudjanak képzelni. Gondolom nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom: tényleg vannak már helikopterek.

Az embernél nagyobb sast nem tudom hova tenni, de maradjunk inkább a technológiánál. Mostanság eléggé megszaporodtak a hátra szerelhető, személyi repülést lehetővé tevő kütyük fejlesztése, bár igaz, hogy a jetpack is létezik már egy ideje.

Ezen a képen az önmagukon játszó hangszerek az érdekesek, melyek ebben a formában nem, de egy másikban viszont megvalósultak – gondolom itt a felvett anyagokra.

Az automatizált szabógép sem vált valóra, ami talán nem olyan nagy baj.

Ezt én inkább a tömegközlekedés víziójának találom, mint valamilyen földi luxusutazást. Igaz a bicikli kerekeire hajazó kerekeket nem teljesen értem, mindenesetre a buszok hasonlóan működnek. Leszámítva a fákat, a kéményt és a kényelmet.

Legjobb tudomásom szerint nem sokkal később fejlesztették ki az első tankokat, melyeket be is vetettek az első világháborúban. A képen látható szerkezet inkább egy harckocsi, de a tankhoz hasonlóan ez is megvalósult – csak ennél jóval védettebb lett.

Ha eltekintünk a bálnától, akkor mondhatni, hogy a tengeralattjáró első ötletét láthatjuk – mint tömegközlekedési, esetleg turisztikai forma. A tengeralattjáró megvalósult, de sajnos nem ezzel utazunk Budáról Dunaújvárosra.

Ezt nem feltétlenül tudom sem értelmezni, sem kommentálni – főzzetek hozzá valamit a víz alatti kriketthez.

Az ilyen gépek után sem kell manapság álmodozni, igaz, később olyan irányt vettek az állattenyésztésben használt gépek, hogy talán jobb lett volna, ha sosem születnek meg.

Nos, a könyvdarálás része Magyarországon pipa, ahogyan a hangoskönyvekért sem kell olyan sokat kutakodni az interneten.

Egy úrinőnek meg sem kell mozdulnia, minden elintéznek helyette a gépek. szerencsére ebből nem lett semmi.

A robotizálódás itt is megjelent, ami ugyancsak nem áll messze a valóságtól. A konyhai eszközök különös fejlődésen mentek keresztül, gondoljunk csak a mikrohullámú sütőre, a sütőre, a a konyhai mérlegre és számos más kütyüre, melyek több mint 100 évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlenek voltak. A nagyipari gépekről már nem is beszélve.

Bizony-bizony, már azokban az időkben is ábrándoztak arról, hogy idővel a gépek takarítják majd a lakásokat. Annyira nagyon még nem terjedtek el a robotporszívók, de sok helyen már a gépek takarítanak.

A borbély szalonok különös népszerűvé válását tekintve nem gondolom úgy, hogy az automatizált robotika bármekkora veszélyt is jelentene a munkájukra.

És végezetül a repülő eszközök, melyről fentebb már beszéltünk. a különbség itt csupán annyi, hogy van rajtuk egy propeller, amitől én inkább egy hátra szerelhető drónra asszociálok – és biza’ ilyenek is készülgetnek már.

Na és te hogyan képzeled el az életet 2100-2200-as években?

Ezt is érdemes elolvasnod:

A világ 9 legeszementebb összeesküvés-elmélete, amiben tömegek hisznek