2022. 10. 07.  – Sokaknak valószínűleg már mindene is kivan a remake-ek és a remasterelések fullasztó áradatától, amit persze meg lehet érteni, ugyanakkor legalább annyi jó okokkal érvelhetünk mellettük, mint ellenük. Például egy jól sikerült remake-kel kiválóan életben lehet tartani, esetleg újra lehet éleszteni egy régi játékot/sorozatot, amihez máskülönben lehet, hogy nem ülnének le a fiatalabb játékosok.

Be kell valljam, hogy hiába imádtam felnőni a 90-es és a 2000-es évek játékcsodáin, sokuk fölött valóban eljárt az idő, aminek vasfoga olyannyira meglátszik rajtuk, hogy kínkeserves a korábban önfeledt élmény. Néhány örök klasszikuson kívül nem sok elé tudnék úgy leülni, hogy azt legalább úgy élvezzem, mint anno.

De ez így van jól, nem mindenből lesz műfajteremtő időtálló legenda, de még közöttük is bőven találnánk olyat, aminek jót tenne egy vérfrissítés ~ lásd Quake 2. És itt nem is elsősorban a grafikára gondolok, mert egy csomó olyan újabb játék akad, amely puritán, minimalista, vagy kifejezetten retro látvánnyal operál. Sokkal inkább funkciókról, játékmechanikákról van szó, melyek az idő és a játékipar fejlődésével egyre bővültek és fejlődtek, végül pedig hozzájuk szoktunk.

A Resident Evil 4 egy kiváló példa, hogy mennyit tud számítani, ha új, modernebb funkciókkal és megoldásokkal látunk el egy klasszikust. Egy jó remake ugyanis nem szolgai mód lemásolja és új külcsínbe csomagolja az eredetit, hanem valódi modern játékká alakítja, miközben megtartja mindazt, amiért annyira szerettük. Ezért is volt gigantikus pofára esés az XIII és a GTA: Definitive Trilogy, ahogyan előbbi okok miatt tudott működni a Final Fantasy 7 Remake és a Tony Hawk’s Pro Skater 1 + 2.

A lényeg, hogy egy remake-nek lehet létjogosultsága: a régi rajongókat nosztalgikus emlékekkel, míg az újakat fantasztikus friss élményekkel tölti fel, miközben kicsit újra is melegíti a címet, teret adva egy esetleges folytatásnak. A hosszúra sikeredett bevezető után pedig mutatok is 6 olyan remekművet, ami

Ha érdekel az előző anyag, akkor érdemes lehet előtte azt is elolvasni:

7 legendás játék, amiből megköszönnénk egy remake-et

1. ONI

A Halo előtt közvetlenül a Bungie egyik stúdiója, a Bungie West egy igen remek cyberpunk világban játszódó játékon ügyködött, amit a kult-klasszikus Ghost in the Shell és az Akira animék ihlettek. Az ONI elképesztő volt, hihetetlen grafikájával, a rabul ejtő világával és dizájnjával a szakmát azonnal levette a lábáról, mikor először bemutatták.

De hiába volt ígéretes projekt, a fejlesztés nagyon rosszul haladt. Eredetileg ’99 végén kellett volna megjelennie, amit aztán folyamatosan, 2001-ig tologattak. A gond ezzel csupán az volt, hogy 2000-ben a Halo miatt a Microsoft teljesen felvásárolta a Bungiet, az ONI jogai viszont a Take Two-nál voltak. A csapatnak tehát nagyon kevés ideje maradt, hogy befejezze a játékot, ha nem akarták, hogy teljesen oda legyen a szerelemprojekt.

Az ONI végül 2001 elején megjelent, és bár nem kapott rossz értékeléseket, nagyon hamar feledésbe merült – köszönhetően a stúdió egy másik, szintén 2001-re bejelentett játékának, a Halo: Combat Evolvednek. Az Oni viszont egy nagyon ígéretes és egyedi alkotás, pont olyan, amilyennek 2022-ben és azután is tudnánk örülni. Felújított formában persze.

2. Black & White

Bár Peter Molyneux azon kevés legendás fejlesztőzsenik sorát erősíti, akik a mai napig aktívak, az elmúlt 12 évben már csak árnyéka egykori önmagának. Volt idő, amikor a legnagyobbak között emlegették – egyáltalán nem véletlenül, hiszen tulajdonképpen ő az “isten-szimulátorok” atyja, aki olyan kultikus mesterművekkel büszkélkedhet, mint a Populus, a Dungeon Keeper, a Fable-sorozat, vagy mint a Black & White.

A Black & White egy egészen érdekes koncepcióra épült: Istenként nem sok közvetlen befolyásunk van az alattunk, játéktérként terpeszkedő világra, ezért leküldünk egy választott totemállatot, amin keresztül tarthatjuk a kontaktot a választott törzzsel. Tehetünk csodát, gonoszkodhatunk, üzenhetünk a földieknek, a lényeg, hogy a tetteink fogják befolyásolni, hogy az emberek milyen istennek tartanak minket, illetve az avatar-szerű állatunk is eszerint fog viselkedni.

Molyneux szokásához hűen a játék megjelenése előtt a csillagokat is leígérte az égről, aminek végül a fele sem valósult meg, ugyanakkor a Black & White nemhogy egy kiváló és emlékezetes, de a karrierje egyik legjobb alkotása is lett. Sőt, még Guiness-rekordot is nyert vele, amit a mesterséges intelligencia kiválóságáért kapott. A második rész szintén egy zseniális játék lett, talán még kiforrottabb is volt, mint a 2001-es elődje.

Bár mindkét etap tökéletesen élvezhető ma is, a grafika azért elég erősen megkopott. Sőt, Molyneux későbbi ötleteiből is sokat lehetne a remake-hez adni, amivel akár egy olyan játékká is válhat a Black & White Remake, mint amilyennek eredetileg megálmodta.

3. Manhunt

A Rockstar talán legvitatottabb, legnagyobb ellenszenvet kiváltott programja a Manhunt, amit a GTA-sorozat eredeti csapata, a Rockstar North, azaz a DMA Design készített. A Manhunt érdekessége, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a GTA, igaz, egy teljesen másik városban, Carcer City-ben.

A játék története szerint egy showban veszünk részt, aminek a tétje, hogy élünk-e, vagy halunk. Ahhoz viszont, hogy megússzuk a műsort, többféle szettet meg kell járnunk, melyeken többféle bandát eresztenek ránk. A banda tagjait pedig értelemszerűen el kell intézni, be kell őket cserkészni, majd a lehető legbrutálisabb módokon szó szerint ki kell végezni.

A Manhuntban még a műanyag szatyor is egy halálos fegyver, de megannyi más, kifejezetten kreatív mód van az ellenfeleink kegyetlen eliminálására. És amikor azt mondom, hogy a Manhunt brutális, akkor tényleg azt értem, hogy brutális. A kivégzések rendkívül valósághűek, és a legtöbbet méghozzá olyan eszkábált eszközzel lehet megcsinálni, amit bárki bármikor talál maga körül otthon is. A Manhunt az egyik legkegyetlenebb játék, amihez szerencsém volt, és hiába lett nagyon megosztó, 2007-ben második részt is kapott.

Az viszont valamiért csak PSP-re, PS2-re és Wii-re jelent meg, azóta pedig teljesen elhalt a sorozat a GTA és a Red Dead Redemption árnyékában. Pedig meg tudnánk köszönni egy remake-t, de egy folytatással is simán beérnénk – majd a GTA 6 után, természetesen.

4. Medal of Honor: Allied Assault

A Medal of Honor: Allied Assault, vagy simán csak MoHAA, a 2000-es évek elejének egyik, ha nem a legjobb FPS játéka volt. Nem is csoda, hiszen az a Vince Zampella és Jason West dolgozott rajta, akik egy évvel később megalapították az Infinity Wardot, majd elkészítették a Call of Duty-t, majd Respawn Entertainmentté szerveződtek, és elkészítették a Titanfallt, a Fallen Ordert, illetve az Apex Legendset.

A MoHAA azonban máig a legfontosabb és legjobb alkotásuk, amellyel megalapoztak a filmes jelenetekkel operáló akciójátékoknak. A játékban több ponton például visszaköszön a Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című kultikus mozija. A játék nem kevésbé lett legendás, sokaknak pedig máig hivatkozási alap.

A sorozatot ugyan folytatta az EA, de az már csak halovány mása volt önmagának, az Allied Assault sikerét egyik folytatás sem tudta megismételni. Később aztán elhalt, aztán megpróbálták feltámasztani, de az nagyon csúfos kudarcba fulladt. A fejlesztők és a kiadó azonban időközben elásta a csatabárdot, és mivel a Respawn már az EA égisze alatt működik, ezért simán adott lehetne egy MoHAA remake. Bárcsak…

5. Assassin’s Creed 2

Tyú, szinte hallom a kommenteket, hogy hát ez miért van a listán, hiszen nem is olyan régi, még most is simán lehet vele játszani, stb., stb. A helyzet viszont az, hogy az a gyerek, aki az AC második részének megjelenésekor született, az már tinédzserkorú, és nagyban osztja a fejeseket az idősebbeknek a Fortnite-ban.

Az AC2 régi, még ha nem is annyira rettenetesen nagyon régi. Ahhoz viszont pont eléggé, hogy az egyel, kettővel, hárommal későbbi részekhez képest is elavultnak tűnjön. Az érdemeit senki nem vitatja, valóban egy zseniális játék – volt 2010-ben. Azóta viszont, ha az ember játszott más etappal, nagyon sokat fog szenvedni benne, hiszen már a Revelations is modernebb féle volt, mint az alapjáték.

De elismerem, az AC2-vel el lehet lenni, de ugyanúgy élvezni, mint 12 évvel ezelőtt, egyszerűen már nem lehet. Nagyon rosszul öregedett a játékmenet, a grafikája pedig még a generációján belül is elég gyorsan inflálódott. Viszont mindezt nagyon könnyen orvosolni lehetne, mondjuk az Assassin’s Creed Unity motorjával és parkour-rendszerével, ami már kellőképp fel tudná frissíteni az alapot. Más pedig, azt hiszem nem is kellene.

6. The Witcher

A The Witchert szokás a legjobb RPG-sorozatként is emlegetni, miközben az első, de talán még a második részével is alig játszott valaki. Szomorú, mert egyébként egészen kiváló programokról van szó – még ha nem is annyira kiválókról, mint amilyenre a harmadik etap sikeredett.

Mégis, a The Witcher 2 sokkal élvezhetőbb még ma is, részben amiatt, mert jobban hasonlít a háromra, míg az első rész nemcsak játékmenetében egy teljesen másik játék, de még a karakterek is felismerhetetlenek benne. A The Witcher első része arra ugyan tökéletes volt, hogy elindítsa a sorozatot, ma már csak a legelvetemültebb rajongóknak lehet ajánlani.

Pedig a története hamisítatlan Vaják-sztori, és hát vele együtt lesz kerek Ríviai Geralt meséje. Ezért is gondolom úgy, hogy a CD Projekt Rednek illene kicsinosítania a 2007-es első fejezetet, ami akár remek betanulási folyamat is lehetne az Unreal Engine 5 rejtelmeibe.

Korr: A cikk írása után néhány héttel a CDPR valóban bejelentette a The Witcher első részének Unreal Engine 5-ös remake-jét. Jósok volnánk? (Ezen cikkünk eredetije 2022. október 7-én született.)

Na és te milyen játékok remake-jéért adnád még a lelked is?

Ezt is olvasd el:

Ezen kihalsz! – Indiai remake-t kapott a Forrest Gump