2022. 12. 01.  – Hiába a kikezdhetetlen renomé, a nagy tudás, a közönség imádata és szinte végtelen támogatása, még a legeslegnagyobb játékfejlesztő stúdiók is tudnak hibázni. Ó, de még mekkorát! Az alábbi cikkben megmutatjuk, hogy a legmagasabb polcra tett csapatok is milyen méretes játéknak csúfolt kakafoltot képesek maguk után hagyni.

1. Warcraft III: Reforged

Ő követte el: Blizzard

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

A Blizzardról sokáig úgy voltunk, hogy a világ legjobb játékait készíti, a világ legtehetségesebb fejlesztőzsenijeivel a fedélzeten. Egyszerűen bármibe kezdtek kult-klasszikus lett, legyen szó a Warcraft-soroztról, a StarCraft-szériáról, a Diablo játékokról, vagy a viszonylag újan indított Overwatch-ról, aminek szintén kiemelkedő értékeléseket bezsebelő második része éppen mostanság jelent meg.

Aztán az utóbbi időben szépen összegyűltek a sötét fellegek a stúdió fölött: hosszú évek várakozása után bejelentették a mobilos Diablot, aminek a rajongók nagyon nem örültek, majd felújítva újra kiadták a kultikus WarCraft máig ajnározott harmadik részét – és míg előbbivel lehet, hogy tényleg nagyot kaszáltak, utóbbi bődületes kapufa lett.

A Blizzard a csillagokat is leígérte a remastereléssel, hogy ilyen és olyan újdonságokat fog tartalmazni, amiből aztán az ég világon semmi sem lett. Olyannyira nem, hogy konkrétan játszhatatlan volt: egy csomó bug, glitch és egyéb technikai probléma tette tönkre az élményt, az egészet pedig az koronázta meg, hogy olyan funkciókat is eltávolítottak belőle, ami a 2002-es eredetiben még benne volt. A Blizzard végül kapitulált, és játékidőtől függetlenül teljes visszatérítést ajánlott a megvezetett és csalódott játékosoknak.

2. Sonic the Hedgehog

Ő követte el: Sonic Team

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

A Sonic Team a világ egyik leglegendásabb stúdiója, ami már 1990-től látja el a világot az igazán színes és változatos játékaival. A leghíresebb portékájukat nagyon könnyű kitalálni, hiszen büszkén viselik a sprintbajnok kék sündisznó nevét is. A Sonic-sorozat legfontosabb állomásait nyilván ők rakták össze, így a SEGA és az ő részükről is teljesen evidens volt, hogy a 15. évfordulós programot is ők fogják tető alá hozni.

A Sonic the Hedgehog eme nemes alkalomból a komplett sorozatot volt hivatott megünnepelni, amihez forradalmi ötleteket találtak ki. A 2006-os játék minden korábbinál valósághűbbnek ígérkezett, több szálon futott a történet, aminek nemcsak Sonic, hanem Shadow és egy új karakter, Silver lett a főszereplője. A fejlesztést pedig a Sonic társalkotója, Yuji Naka vezette, szóval esélytelen volt, hogy bármi is félremenjen.

De félrement… Naka időközben otthagyta a projektet, ami így teljesen összeomlott magába. A SEGA mindenáron tartani akarta az ünnepi megjelenést, a fejlesztők viszont óriási krízisben voltak. Ez pedig megpecsételte a 2006-os Sonic sorsát: borzalmas irányítás, borzalmas kameranézet, rossz pályadizájn, unalmas és idegesítő karakterek, zagyva történet, illetve fülsértően gyatra szinkronmunka tette lehetetlenné a játék élvezetét.

3. Aliens: Colonial Marines

Ő követte el: Gearbox Software

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

A legendás Gearbox jó ötletnek találta, hogy egy videojátékkal tegyék helyre az Alien-sorozaton esett csorbát úgy, hogy a harmadik rész cselekményeit folytatnák, nagyjából kukázva ezzel a Feltámad a Halál című rettenetet. Ebből már nagyjából sejthető, hogy alapvetően nem is a jogbirtokos SEGA, hanem a Gearbox kreatívjainak az ötlete volt egy új Alien-játék elkészítése, és mivel a játék ötlete még Ridley Scottnak is bejött, a játékkiadó teljes szabadságot adott az akkor Brothers in Arms: Road to Hill 30-cal nagyot villantó csapatnak.

A játék fejlesztéséhez a legnagyobb Alien-rajongókat találták meg a cégen belül, akik még a filmek archív anyagait, és néhányat az eredeti alkotókból is fel tudtak hajtani a projekthez, hogy tényleg hű legyenek a klasszikushoz. Mindez nagyon jól hangzik, igaz? Nos, eleinte tényleg minden klappolt: a Colonial Marines egy csapat-alapú taktikai akciójáték lett volna, mint a BiA, a xenomorfok a korhoz képest nagyon okosak lettek volna, a grafikáért pedig a legmodernebb játékmotor, az Unreal Engine 3 felelt.

Igen ám, csakhogy időközben megjelent a Borderlands, ami gigászi siker lett, amitől a Gearbox mámorittasan már a looter shooter folytatásán álmodozott, amibe aztán az eladásokat látva csak belevetették magukat. A korábban szerelemprojektnek eladott Colonial Marines pedig nemhogy parkolópályára került, hanem inkább kiszervezték a munkát egy kisebb, tapasztalatlan csapatnak, TimeGate Studiosnak.

A körülményeket nehezítendő, a kis csapatnak mindent a Gearboxal kellett approválnia, akik tovább küldték az anyagokat a SEGA-nak. A fejlesztés tehát alig haladt, de igazából sehova se tartott, mert mint kiderült, a kiadó inkább egy Call of Duty-féle megyeklövök FPS-t akart, míg a TimeGate egy lassabb, horrorosabb programot szeretett volna összehozni. A megjelenés közeledtével azonban még mindig nem állt össze a dolog, ezért a Gear 2012-ben visszavette a Colonial Marines-t a TG-től, hogy minél gyorsabban be tudják azt fejezni.

A helyzetet még tovább bonyolította, hogy a készülő játékból korábban olyan anyagokat – képeket, videókat és játékmenetet – mutattak, melyek köszönőviszonyban sem voltak a kész produktummal. A Colonial Marines nemhogy nem nézett ki úgy, mint az előzetesekben, de konkrétan szögegyenest egy másik játék lett, mint amire a játékosok befizettek. Kaptak is a nyakukba pár pert, amiért megvezették a vásárlókat.

Mindebből sejthető, hogy a játék megannyi technikai problémával küszködött, de ez csak a legkevesebb. A történet teljesen inkoherens, és talán még rosszabb is, mint amilyen az Aliens 4 volt. Egyszerűen megváltoztattak dolgokat, amiket a film lefektetett. Az xenomorfokról már nem is beszélve, mert azok bár úgy néznek ki, mint a filmekben, olyan ostobenkók, hogy szavakat is nehezen lehet rájuk találni. A Colonial Marines ugyan nem a világ legrosszabb játéka, de nagyon önsorsrontó hajlamokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki a fentiek ismeretében ezt önszántából végig akarja szenvedni.

4. Michael Jackson: The Experiance

Ő követte el: Ubisoft Montreal

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

Bár a Ubisoft egyik legnagyobb stúdióját nem mindenki teszi olyan magas polcra, mint mondjuk a Blizzardot vagy a Gearboxot, de valójában magabiztosan köztük van a helye. A francia kiadóhoz tartozó gárda 1999 óta látja el fantasztikus játékokkal a világot – az első alkotásuk például a szívemnek és gyerekkoromnak nagyon kedves Rayman-klón, a Tonic Trouble volt.

Ezt követően viszont komolyabb vizekre eveztek a Splinter Cellel, amit a rebbotolt Prince of Persiához hasonlóan szintén ők tettek le az asztalra. A szintén remekműnek tartott folytatásaik mellett még a Rainbow Six-sorozatba is becsatlakoztak a Raven Shield, Black Arrow, majd a Vegas etapokkal, hogy aztán olyan sikersorozatot alkossanak, mint az Assassin’s Creed vagy a Watch Dogs.

Persze néha azért belefért egy kis botlás, hiszen az AC és a WD első részei nem pont úgy sültek el ahogyan várták, de akkora pofára esést még nem szenvedtek, mint a Michael Jackson előtt tisztelgő The Experiance-vel. Jó-jó, nem egyedül, hanem a többi Ubi-stúdióval együtt követték el, de a bűnrészesség ténye nem enyhítő körülmény.

A játék alapvetően pontosan ugyanolyan cucc, mint az akkoriban (2010) nagyon népszerű táncolós programok. A döntő különbség az volt, hogy ebben kizárólag a popkirály számaira lehetett ropni, illetve, hogy a többi játékkal ellentétben ez majdnem minden platformon játszhatatlanul szar volt.

A stúdiók sokaságát az indokolta, hogy szinte minden platformra egy teljesen más játék készült el Michael Jackson: The Experiance címmel, és bár voltak, amelyek viszonylag működtek (mint a PSP-s és a DS-es), de bártan kijelenthető, hogy mindegyik fájdalmas volt. Nyilván a zenével volt a legkevesebb probléma, minden más azonban alig működött. Pedig egy szimpla Just Dance-klónnak indult, és majdnem sikerült is neki, a gond csak az volt, hogy alig volt benne tartalom, amiért nyilván teljes árat kértek.

5. Haze

Ő követte el: Crytek UK ~ alias Free Radical Design

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

A Free Radical Design neve sokaknak már szinte semmit sem mond, de még úgy sem, ha azt mondom Crytek UK. Pedig az FRD volt az a csapat, amelyik elkészítette minden idők egyik legjobb FPS-ének tartott TimeSplitterst készítették, sőt, később ők lettek megbízva az elkaszált Star Wars: Battlefront 3-mal fejlesztésével is.

Szóval Haze; először a 2006-os E3-on jelentették be olyan hangzatos állításokkal, miszerint a játékot az Apokalipszis Most ihlette, azaz egy háborúellenes óda lesz videojátékba öntve. Azt is elárulták, hogy a Haze egy teljesen új, saját fejlesztésű motort fog használni, ami elképesztő látványt fog a játékosok elé tárni, és olyan lehetőségeket ad a fejlesztőknek, mint korábban semmi.

Mondjuk manapság már kilógna a lóláb az ilyen nyilatkozatok után, főleg egy Cyberpunk-fiaskó után, akkor mindenesetre a TimeSplittereseknek elhittük. Aztán jött a fekete leves: sorra halasztották el a játékot, lelőtték az Xbox 360-as verziót, így már csak PS3-ra készült, így jutottunk el 2008 májusáig, azaz a megjelenésig.

A Haze minden téren óriási csalódás lett: borzalmas grafika, hihetetlenül blőd történet, roppant ellenszenves, folyamatosan nyafogó és duzzogó főszereplő, évekkel elmaradt játékmenet, és nagyon rövid játékidő miatt szinte egyetlen jó kritikát vagy visszajelzést nem kapott. A Free Radical totális anyagi kudarccal nézett farkasszemet, amit nem is bírtak kezelni: 2009-ben betagozódtak a Crytek angliai csapatába, hogy a Crysis játékok többjátékos módját hegesszék.

6. TMNT: Mutants in Manhattan

Ő követte el: Platinum Games

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

Ugyan a Platinum Games játékai közül nem mindegyik lett akkora siker, mint a Metal Gear Rising, a Bayonetta, vagy a Nier: Automata, de minőségben többségében mindig hozzák a tőlük megszokottat. Aztán ott van a Tini Ninja Teknőcös förmedvény, ami a stúdió harmadik licencelt játéka volt a Korra Legendája és a Transformers után.

Nos, valamiért a Platinum nem nagyon érzi ezeket a típusú játékokat, melyeket bár próbál a saját stílusára szabni, valahogyan sosem sikerült. A Transformers: Devastation mondjuk egyáltalán nem lett rossz, és a Korra adaptációval is bőven el lehetett szórakozni, a TMNT viszont nagyon félrement.

A játék iszonyatosan repetitív lett, így szupergyorsan rá lehetett unni. Mindezen kívül egy csomó korábbi ígéretét nem tudta beváltani, számos technikai probléma borzolta az idegeket, ezért a legtöbb kritikus a legnagyobb, legelvetemültebb rajongókon túl senkinek sem ajánlotta.

7. Bubsy 3D

Ő követte el: SIE Bend Studio

Ezért volt egy emberiség ellen elkövetett bűntény:

A Sony égisze alá tartozó Bend Studio-t manapság a poszt-apokaliptikus zombihordás Days Gone-ról ismerik sokan, aminek az elkaszált folytatásáért a mai napig őrült sokan írják alá az erről szóló petíciót. Pedig ezelőtt egy sokkal nagyobb nevű sorozatnak voltak a gazdái, ami a Sony kézikonzolján és régebbi gépein hódította meg a játékosok tömegeit Syphon Filter címen.

Sokan innen is eredeztetik a csapatot, pedig még ezelőtt is voltak ám próbálkozásaik. Az egyik például a Columbo’s Mystery Capers, ami pontosan az, aminek hangzik: egy Colombós játék. 1996-ban viszont elérték a mélypontot a Bubsy 3D nevű izével, amit a nyomozós játékhoz hasolóan még egy korábbi nevükön, Eidetic-ként készítettek (azelőtt pedig mint Blank, Berlyn & Co. működtek).

Mondjuk bár ne tették volna. A Bubsy a megjelenésekor viszonylag megosztónak számított: egyrészt dicsérték a pályák méretét, másrészt keményen kritizálták az irányítást, a kameranézetet és az egyhangúságát, a szinkront viszont egyenesen förmedvényesnek és hihetetlenül idegesítőnek találták. A megjelenést követően azonban egyre rosszabb lett a Bubsy fogadtatása, amit hamarosan minden idők egyik legrosszabb játékának tüntettek ki a toplistákban.

Mondjuk nem is csoda, hogy a Bubsy 3D ilyen rosszul sikerült. A stúdiónak ugyanis ez volt a legelső konzolos játéka, míg a fejlesztőknek egyáltalán nem volt tapasztalata a 3D-ben sem – bár állítólag nem is nagyon szerettek volna 3D-s játékot készíteni. Ezután tulajdonképpen hatalmas bravúr volt a Syphon Filter, amit kevesebb mint 3 év alatt hoztak össze kibővített, de lényegében ugyanazzal a gárdával – akiknek amúgy szintén zéró tapasztalata volt a lopakodós játékokban, mint később a Days Gone-ban villantott nyílt világokban és játékmenetben.

Természetesen még bőséggel akadnak a legjobb stúdiók portfólióiban hasonlóan gyatra, vagy egyenesen botrányosan förtelmes játék, így ha te még tudnád folytatni a felsorolást, az semmiképp se tartsd magadban!

Ha pedig az is érdekel, hogy pontosan miért sikerülhetnek ilyen szarul a játékok, akkor az alábbi cikk neked íródott:

Ezektől lesz sz@r egy játék! – Főbenjáró bűnök, amiket elkövethetnek a fejlesztők