2023.09.05. – Nem minden ponton tudtuk megőrizni a komolyságunkat a gamer fiatalokról szóló ATV-riport közben, amit a Heti naplónak forgattak. Bár a kisfilmnek vannak hasznos percei, leginkább a közhelyes sajnálkozással van elfoglalva. Hogy milyen szerencsétlenek a gyerekek, akik a grund helyett a digitális térbe járnak szórakozni.

Forrás: Union.hu

A riportban megszólaltatják Duró Zsuzsa gyermekpszichológust, aki a kérdező heves bólogatása mellett közli a nyilvánvalót:

„különösen veszélyeztetettek a kamaszok. Kiskamasz kor, 10-14 évesek és a középiskolás nagykamaszok. Tulajdonképpen bedarálja őket [a videojáték]”.

A tehetségfejlesztéssel is foglalkozó pszichológusról kiderült, hogy „extrém esetekkel is találkozott a praxisa során”. Ezek a műsor szerint azok, amikor a gyerek gamerek a legalapvetőbb szükségleteket is „elfelejtik”, vagyis nem esznek, nem isznak és WC-re se mennek ki. Azt azért megnéznénk.

Forrás: The Banyans

De amit tényleg megnézünk, az a szakember kalapemelést érdemlően halálkomoly arca, egy olyan kérdésre, hogy a fiatalok „ha tehetnék, kicserélnék az életüket a videojátékban lévő karakterükre?”. Szeme se rebben. Profi. Biztos hallott már vadabbakat is a „praxisa során”. De erre mit lehet mondani? „Igen.”

Ahogy minden gyerek „helyet cserél” játék közben egy figurával, amivel játszik.

Ő lesz a Batman, a Transformer, a Barbie baba, a Skye kutya, a tűzoltó, meg a vadakat terelő juhász. Mert, J-Á-T-É-K, amibe – képzeld el – beleéli magát. Mivel nem volt elég egy magyar példa (szép volt a faarc, Laca!), belerángatnak a riportba egy amerikai Fortnite játékost is. Itthon talán egyre sem bukkantak. A gamer a YouTube-ról letöltött bevágásban elárulja: minden nap játszik, és valóban helyet cserélne a karakterével.

Mi ez, ha nem kőkemény bizonyítéka a rémületnek, amit a riport vízionál?!

Gamerek ≠ függők

A kisfilm tényleg hasznos részéről szólva: arra elég jól rámutat, hogy ha egy gyerek naphosszat tölt videojátékokkal, annak gyakran érzelmi instabilitás az előzménye. Vagyis NEM az ő hibája. A pszichológus szerint a játékfüggőség „kivonulásként” is értelmezhető a családi veszekedésekből. Szintén remek felismerés (pacsi), hogy „attól még, hogy sokat játszik valaki, nem biztos, hogy függő”.

A megszólaltatott Tóth Dániel digi pszichológus azzal együtt szakértője a témának, hogy maga is gamer. Szerinte az az igazán fontos, hogy a videojáték ne fossza meg a fiatalt barátságoktól, párkapcsolattól, testmozgástól.

„Amíg egy kiegyensúlyozott életmód része a videojáték, addig általában rendben van”

húzza alá a szaki. A riporter rögtön ezután azzal a sokat hallott bölcsességgel szolgál, hogyha a szülők egy kiegyensúlyozott gyereket látnak leülni a gép elé, de egy ingerült, vagy „lezombult” (jaj) áll fel, akkor az problémát jelez. Tóth erre megint ugyanoda kanyarodik vissza, ahová korábban a gyerekpszichológus: nem mindegy, hogy a fiatal gamerek milyen érzelmi állapotban ülnek le a videojáték elé. Az érzékenyeknek nagyon megterhelő, hogy le kell győzni a többieket, ráadásul üvöltenek velük a chatben, de a versengők ilyenkor vannak csak igazán elemükben.

Forrás: The Star

A gamer szüleié a felelősség

Az érvelést gyakorlatilag meg sem hallva, a riport azzal folytatja, amivel indult: az aggodalmaskodással. Ahelyett, hogy bármit is meg akart volna érteni az egész jelenségből. Van még egy, a gamingre csípőből dühös anyuka, aki szerint „a virtuális valóság a lusta embereknek való, mert semmi erőt nem kell beletenni”. Ő a biztosítékot is lenyomja, ha kell, hogy megfékezze otthon a videojátékot. A végső tanulság azért tényleg baromi fontos: György Gabi riporter beidézi egy felmérés eredményét, ami szerint a szülök naponta átlagosan hét percet beszélgetnek a gyerekeikkel. Innen egyértelműen az ő felelősségüknek tekinti, hogy megismerik-e a gyerekük digitális szokásait. Mert enélkül aztán tényleg könnyű minden hülyeséget feltételezni a videojátékokról.

Ezt itt magyaráztuk el bővebben:

5 nehezen vitatható ok, amiért a szülők utálják a videojátékokat