Az irdatlanul ijesztő videojátékok után idejét láttuk egy nagy vérvörös csokorba szedni azt a hét horrorfilmet, ami annyira kegyetlen és brutális, hogy még a legacélosabb idegzettel rendelkező néző is csak kemény küzdelem árán juthat el a végére.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ha valaki nem kifejezetten edzett a horror műfajában, az semmiképp se erről a listáról válasszon magának könnyed esti néznivalót.

1. Cannibal Holocaust

A Cannibal Holocaust szinte minden horrorlista örökös szereplője, ami egyáltalán nem is meglepő. Ruggero Deodato rendező, és Gianfranco Clerici író 1980-as alkotása máig az egyik legtöbb helyen betiltott film a világon, amit a kegyetlenül brutális  és különösen felkavaró jeleneteinek köszönhet.

Persze mit is várna mást egy horrorfilmtől az ember, ugyebár? A Cannibal Holocaust viszont teljesen más volt, mint bármi addig. A filmet áldokumentarista stílusban vették fel, azaz olyan hatást kelt, mintha az egész tényleg megtörtént – sőt, ez volt az első ilyen típusú horrorfilm, tehát stílusteremtőnek is nevezhetjük.

A valósághűségre pedig csak rátett a lapátra, hogy paranormális jelenségek, szörnyek vagy pszichopata gyilkosok helyett nagyon is valós, egy kannibál, emberevő törzset tett meg az egyébként kifejezetten ellenszenves szereplők végzetének. Mindent a realitásnak rendeltek alá, ezért a rendező is helyénvalónak érezte az őrületbe gyötörni a színészeit, hogy még tökéletesebb legyen az illúzió.

A Cannibal Holokaustban látott borzalmak pedig annyira élethűek voltak, hogy a stábot konkrétan letartóztatták, és bizonyítaniuk kellett, hogy valóban nem halt meg senki a forgatáson. Nos, ez viszont csak részben volt igaz: a stábtagok közül senkinek nem esett bántódása, de az alkotók több állatot is kegyetlenül megöltek, néhányat pedig on-screen el is fogyasztottak – köztük majmokat is.

Sokkfaktor: 9/10

2. Emberi százlábú 2

Az Emberi százlábú-trilógia nem a történetírásról, vagy a fantasztikus színészi alakításokról híres. A bizarr ötlet Tom Six író és rendező fejéből pattant ki, aki már az első filmjével messze híressé lett a groteszk gusztustalankodásairól. A második Százlábú-film viszont még annál is keményebb lett, már-már nézhetetlenül gyomorforgató.

Az emberi százlábú 2 nem egy kultfilm, de még csak nem is egy mestermű, nem gondolkodtat el és nem mesél túl sokat. Mégis, annyira bestiális, annyira elvetemült, hogy kvázi ez az egyik, ha nem a legnehezebben nézhető film a listán. Ezért ha le is ülsz elé, azt semmiképp se popcornnal a kezedben tedd, mert jó esély van rá, hogy vissza fog köszönni.

Sokkfaktor: 8/10

3. NEKRomantik

A fentihez hasonlóan a NEKRomantik sem a történetével vagy a színészi alakításokkal írta be magát a horrortörténelembe, hanem sokkal inkább a tabudöntögető jeleneteivel. Az 1987-es poszt-kommunista német horror inkább tűnik egy amatőrfilmnek, mintsem egy profin összerakott mozinak, de talán pont ebben is rejlik a varázsa.

A film nem ismer határokat, ami sokszor egy beteg ódának tűnik a nekrofíliához. A sztori főhőse(i) ugyanis előszeretettel szexelnek halottakkal, az aktusokban pedig a NEKRomantik többször alaposan meg is mártózik. Emiatt számos országban be is tiltották, ahol pedig mégsem, ott kőkeményen cenzúrázták a jeleneteket. Aki viszont kíváncsi az szexuális diszfunkciókkal, mazochizmussal, és kifejezetten gusztustalan szexjelenekkel tömött eredetire, az valószínűleg tudja, hogy hol találja.

Sokkfaktor: 7/10

4. A ház, amit Jack épített

Lars von Triertől megszokhattuk már, hogy egyáltalán nem finomkodik, ha pszicho-horrorról van szó, és nem is igazán törekszik, hogy a sajátos horrorművészetének bármekkora határt is szabjon. A ház, amit Jack épített ugyan nem a legjobb filmje a borzongás egyik legnagyobb mesterének, de hogy az egyik legbrutálisabb és legmegbotránkoztatóbb, az egészen biztos.

A kegyetlen pszichológiai horrorban Matt Dillon bújik Jack, egy emberséget hírből sem ismerő sorozatgyilkos elméjébe, aki nagyon sok sötét titokba avatja be már-már kellemetlen közelséggel és intimitással a nézőt. Jack előszeretettel szelfizik az áldozatai holttestével, egy jelenetben egy nő intim testrészét csonkítja meg, egy másikban pedig arra kényszerít egy anyát, hogy vígan piknikezzen a meggyilkolt gyerekei élettelen testével.

A mozit 2018 legbotrányosabb és legextrémebb filmjének választották, és bár hihetetlenül szorongató, gyomorforgató jeleneteivel erősen megosztotta a közönséget, a horrorrajongóknak egy kötelező Lars von Trier alkotás.

Sokkfaktor: 9/10

5. Kamasz a pokolból

A Kamasz a pokolból cím nagyon megtévesztő lehet, ebből ugyanis egy olcsó ördögűzős sztori, vagy akár egy ZS-kategóriás tinivígjáték is lehetne. Mindkettő egy óriási tévedés, és bár a Kamasz a pokolból valóban magán hordoz néhány ‘coming of age’ filmes jegyeket, a hangsúly a tabudöntögető szexuális aberrációkon és a testhorroron van.

A film főszereplője egy gimnazista/középsulis lány, Pauline, aki épp kezdi felfedezni a szexualitását. A gond ezzel csak az, hogy ebben egy kicsit eltér az áltagostól, Pauline ugyanis csak a vér látványától jön csak igazán hangulatba. Ezért a kielégülésért szinte bármit hajlandó is megtenni, ami kifejezetten brutális, felkavaró és túlontúl gusztustalan jelenetekben csúcsosodik.

A konzervatívabb nézők ezt a horrort inkább kerüljék, mindenki más pedig jobb, ha felkészül, ez ugyanis tényleg nem egy mindennapi történet, amit kifejezetten nehéz végignézni.

Sokkfaktor: 7/10

6. Megan is Missing

A Megan is Missing Magyarországra talán nem is nagyon ért el, így sokan talán nem is ismerik. Első ránézésre nem tűnik többnek, mint egy tucat ZS-horror cucc, pedig annál egy hangyányival talán több van benne. A filmet több országban is betiltották a gyerekekkel szemben elkövetett erőszak – még ha csak meg is volt rendezve, illetve kiskorúak szexualizálása miatt.

A Megan is Missing pedig valóban egy nagyon felkavaró film, ami  talán nem is a szó legszorosabb értelmébe vett horrorfilm, mégis, legalább olyan mély nyomot tud hagyni az emberben, mint a műfaj legfélelmetesebbjei. Emellett pedig azt is szépen bemutatja, hogyan is működnek az internetes ragadozók, vagyis hogyan cserkészik be az áldozatokat, akiket aztán sokszor már hiába keresnek. Viszont nagyon, nagyon nehéz – az egyébként sokkoló – végére érni.

Sokkfaktor: 6/10

7. A szerb film

A szerb film az egyik legkeményebb és leggusztustalanabb horrorfilm, amit valaha láthattam. Nagyon nehéz is róla beszélni olyannak, aki még csak nem is hallott róla, legalábbis olyan formában, ami még belefér az újságírás kulturált kereteibe.

A cselekmény egy anyagilag nehéz helyzetben lévő pornósztárt követ, aki elfogad egy igen furcsa ajánlatot: csak néhány „művészfilmben” kell szerepelnie, cserébe szinte hihetetlen, álomba illő fizetést kap. Igen ám, de a leforgatandó film nagyon nem olyan, amilyenre számított.

A szerb film minden idők egyik legfelkavaróbb és leghírhedtebb horrorja. Szinte minden létező tabutémát, szexuális és fizikai erőszakkal kapcsolatos borzalmas fantáziát feldolgoz és kőkeményen a néző arcába tolja. Néha nehéz is eldönteni, hogy Srđan Spasojević és Aleksandar Radivojević rendezők saját perverzióit láthatjuk megelevenedni, vagy valamit mondani is szeretnének a tömeges traumatizáláson túl.

Ezt a filmet tényleg csak a legkeményebbeknek ajánlom. Ritka undorító jelenetek tucatjait kell túlélni, és sokaknál már a film közepénél el fog szakadni a cérna. A Szerb filmet abszolút megérdemelten 46 országban tiltották be, és egy svéd művészeti fesztivál rendezőjét, aki hivatalosan bemutatta a filmet, gyermekpornográfia vádjával állították bíróság elé. Az ügyet természetesen ejtették.

Sokkfaktor: 10/10

Te még tudsz ajánlani hasonlóan gusztustalan, megbotránkoztató, esetleg idegtépő horrorfilmeket, amiket nehéz végignézni? Írd meg kommentben!

Ezt is érdemes elolvasnod:

Ezt nézd, ne a falat! – A beled is kiröhögöd a Netflix 9 legjobb vígjáték sorozatán