Nagyjából az ipari forradalom idején foganhatott meg az emberben a robotoktól való félelem, ami akkor még elsősorban a humán munkaerő leváltására irányult. Amikor az első automatizált rendszerek bejutottak a gyárak falai közé, munkások tömegei kezdtek el azon szorongani, hogy a technológia fejlődésével egyre kevesebb feladatuk lesz, a munkájuk pedig egyre értéktelenebbé fog válni.

Valószínűleg később ebből burjánzhatott ki az intelligens, mindenre is képes robot képe is, amit előbb a fantasztikus irodalom, majd a filmipar próbált meg egyre félelmetesebbé, néhol érdekesebbé tenni. Ilyen volt például Edward S. Ellis „The Steam Man of the Prairies” című 1868-as könyve, amiben először jelent meg egy humanoid jellegű robot, a Steam Man, vagy a  J. Stuart Blackton rendezte 1907-es The Mechanical Statue and the Ingenious Servant című rövidfilm, amiben mozgóképen először jelent meg egy elő-robot, ami aztán még jól „életre is kelt” (elszaladt).

The Master Mystery

De ezek amolyan komikusabb ábrázolások voltak, nem a riogatás volt a fő céljuk. Persze a gyilkos robotemberekre sem kellett sokat várni: talán Burton King és Harry Grossman rendezőpáros 15 részes sorozata volt az első, amiben egy kifejezetten pszichopata hajlamú gépszörny volt a fő fenyegetés. Az 1918-as The Master Mystery című sorozatban egy Q, the Automaton elnevezésű robot vadászott a főszereplőre (ami nagyon hasonlított a Jetson család robotcselédjére), igaz, a végén kiderült róla, hogy valójában csak egy álruhás ember.

A gondolatcsíra viszont már el lett vetve, így nagyon hamar megjelentek az olyan filmek, melyekben már programozott gépgyilkosok próbáltak az ember életére törni (pl. The Mechanical Man 1921-ből). Később ezeknek a típusú filmeknek lett az abszolút csúcspontja az 1984-ben indult Terminátor-filmsorozat is, ami már nem csak emberölő robotokat, hanem öntudatra ébredő mesterséges intelligenciát is a rémképek közé emelte.

De bármilyen sötét jövőt is vizionáltak ezek az alkotások már az 1800-as évek közepétől, az első robot által elkövetett gyilkosságig elég sokat kellett várni.

Sőt, valójában az első jegyzett robot keze által történt haláleset nem sokkal az első Terminátor-mozi forgatása előtt történt 1979 januárjában.

A Terminátor első része a kulisszák mögött

Szóval 1979. január 25-öt írunk. Helyszínünk a Ford Motor Company egyik öntőüzeme, ahol az egyik automatizált ötemeletes polcrendszer, amit öntvények kinyerésére használnak meghibásodott, rossz értéket mutatott. A 25 éves mozgékony Robert Williamst utasították rá, hogy másszon fel a magasba, és számolja meg az polcokon lévő alkatrészeket.

Williams tette is a dolgát, felpattant a polcok közé, majd nekilátott a munkának. Igen ám, csakhogy a polcok között mozgó, a megszámlálandó alkatrészeket ide-oda rakosgató robotkar nem érzékelte a fiatal fiút, akit olyan erővel vágott fejbe, hogy az azonnal belehalt az ütésbe. A robot ezután tette a dolgát tovább, pakolászott, mintha mi sem történt volna, míg Williams holtteste több mint fél órán keresztül ott feküdt lent alatta, mielőtt egyáltalán bárki is észrevette volna.

Bár a robotkar nem szánt szándékkal gyilkolt, mégis a tragikus sorsú fiatal Robert Williams lett az első ember, akit megölt egy robot.

Talán a Terminátornak is pont ez adta az ötletet, ugyanis a Williams család beperelte a vállalatot, a bíróság pedig éppen arra mutatott rá, hogy az automatizált robot nem volt ellátva megfelelő védelemmel, érzékelőkkel, adott esetben valamilyen olyan okos rendszerrel, ami megelőzhette volna a fiú értelmetlen halálát.

Egy Ford-üzem

A legközelebbi robot általi haláleset valamivel több mint két évvel később, Japánban történt, hasonló körülmények között: egy robotkar nem érzékelte a 37 éves Kenji Urada munkást, és véletlenül a halálba lökte. Ezek az események voltak az indikátorai azoknak az intelligens rendszerek kifejlesztésére, melyeket a Terminátor ’84-ben jó előre a következő gonosznak állított be – és nyilván még mindig nem vált valósággá.

Persze az ember szeret reflexszerűen a Skynetre asszociálni, mikor meghallja, hogy már megint galibát okozott egy önvezető Tesla, vagy egy gyárban egy robot okozta egy ember halálát, valójában azonban egyikről sem a gép tehet. A halálesetek egyike sem a robot akaratából történik.

A Tesla rendszerét például nem lenne szabad nyílt utakon tesztelni, vagyis azokért egyértelműen a vállalat vezetése, illetve az a kormányzat a felelős, akik megteremtik ezeket a balesetveszélyes helyzeteket. Ugyanez a gyári tragédiákkal is, melyek általában, az esetek többségében valamilyen emberi mulasztás miatt történnek meg.

Shimon Whiteson, az Oxfordi Egyetem informatikai tanszékének docense, a Morpheus Labs vezető kutatója és társalapítója szerint a gyilkos robotokkal kapcsolatban a társadalomban egy úgynevezett „antropomorf tévhit” dolgozik. Ez nagyjából annyit tesz, hogy mi emberek azt feltételezzük, hogy egy emberhez hasonló intelligenciával rendelkező rendszernek emberhez hasonló vágyakkal is rendelkezik. Például túlélni, szabadnak lenni, méltósággal bírni, szeretni, félni stb.

Ez azonban szerinte azért sem valós, mert egy robotnak csak olyan vágyai lesznek, amilyeneket mi adunk neki.

Források: Howstuffworks, Wired, Filmsite, Ladbible

Ezt is érdemes elolvasnod:

Élő szövet a fémvázon – Igazi emberi bőrt növesztettek egy robot ujjára