A videojátékok világa sem mentes a teljesen érthetetlen és fejfogós bírósági pereskedésektől, amiből most heten jót kacaghatunk, vagy ízlés szerint sírhatunk.
A videojátékok világa sem mentes a teljesen érthetetlen és fejfogós bírósági pereskedésektől, amiből most heten jót kacaghatunk, vagy ízlés szerint sírhatunk.
2022. 02. 21. – Jól tudjuk, hogy Amerikában az emberek tényleg képesek bármiért bíróság elé citálni egymást, sőt, az egyik legelvetemültebb urbánus legenda szerint még egy rabló is beperelte az áldozatot, amiért annak házának az ablakán bemászva kitörte a bokáját.
Persze mivel ez csak egy mendemonda, nem tudjuk igazolni a valóságtartalmát, ellenben azokkal a videojátékos ügyekkel, melyek ehhez hasonlóan sokszor teljesen érthetetlennek hathatnak számunkra, de minimum a normálistól eltérnek. Ezekből pedig akad aztán bőven, így azt is mondhatnánk, hogy ilyen tekintetben a videojátékipar tiszta Amerika, és még csak nem is tévednénk olyan nagyot.
A játékosok, a kiadók, a fejlesztők, vagy teljesen random emberek és vállalatok is képesek perelni egymást egy-egy játék miatt, és egyik-másik mélyen valahol még érthető is lenne, néhány esetében azonban nem nagyon tudjuk, hogy hol fájjon tőlük a fejünk. Az ilyen és ehhez hasonló ügyekből szedtem össze egy párat, egészen pontosan hetet.
A táncok a Fortnite esszenciális részei, amit a játékosok is imádnak – a nagy többség legalábbis. Ezeket az Epic persze nem csak úgy a farzsebéből rántja elő, hanem szépen lemodellezi a valós és éppen népszerű mozdulatokat, majd belerakja a játékba.
Na ezt nehezményezik azok, akik úgy érzik az Epic megkárosította őket azzal, hogy az ő táncmozdulatait vette alapul. Ezért teljesen mindegy, hogy amúgy a Fortnite által milliók ismerhetik meg őket, többen tényleg komolyan beperelték emiatt az Epicet (pl. 2Milly, Alfonso Ribeiro, Russell Horning).
A perből persze semmi sem lett, hiszen hiába egyértelmű, hogy a fejlesztők honnan merítik az ihletet, egy táncmozdulatot igencsak nehéz jogvédetté varázsolni.
Jó, jó, a szakavatottak számára teljesen nyilvánvaló lehet, hogy a Nintendo tényleg a legendás óriás gorilláról mintázta Donkeyt, amit jól tudott a Universal Pictures is. Természetesen be is perelték a japánokat, akiknek legnagyobb szerencséjére egy egészen tehetséges ügyvédjük volt John Kirby személyében.
Kirkby aztán nem csak felmentette valahogy a Nintendot a vádak alól, de „visszavádolta” a filmeseket, miszerint lehet, hogy nekik sincsenek megfelelő jogaik Kong használatára. A Nintendo az ügyvédúr tiszteletére róla nevezte el a később egyik leghíresebbé váló karakterét.
John Kirby 2019-ben hunyt el.
Mára nagyon ember sincs már a Földön, aki ne ismerné a Vajákot, maximum azok nem hallottak még róla, akik valahol egy távoli barlangban töltötték az elmúlt 10 évet. Geraltból tulajdonképpen egy csapásra lett szupersztár, köszönhetően a The Witcher játéksorozat harmadik részének.
Igen ám, csakhogy a történet egy könyvadaptáció, amit a CD Projekt RED „potom” pénzért vett meg a szerzőtől, Andrzej Sapkowskitól. A rutinos író azért adta olcsón a jogokat, mert még ő maga sem bízott a szörnyvadász vaják sikerében – nagyjából ezt a tézist támasztotta alá az első két felvonás nem túl zajos megjelenése is.
Aztán ahogyan bedurrant a Vad Falka, Sapkowskinak is úgy nyílt ki a csipája, és megpróbálván kicsit legombolni a stúdiót beperelte őket azért, mert állítása szerint átverték őt. A gond az volt, hogy hangozzék az ügy bármilyen abszurdnak, a lengyel törvények ezt tényleg lehetővé tették, így a fejlesztők kénytelenek voltak peren kívül megállapodni vele egy máig nem ismert, de valószínűleg nagyon vastag összegben.
Szintén teljesen fejfogós sztori, amikor egy tetoválóstúdió, név szerint a Solid Oak Sketches egy tetoválás miatt perelte be a 2K-t. A vád szerint a kiadó és a fejlesztők jogtalanul használták fel az NBA-ben LeBron vállán látható tetkót, ami az ő munkájukat dicséri.
A dolog érdekessége, hogy akár még meg is nyerhették volna, a bíróság azonban mégis a 2K-nek ítélt. Ennek oka egyébként érthető: a tetkó alig látható, egyáltalán nem hívják fel rá a játékosok figyelmét, nem mellesleg LeBron része már, illetve a kosaras játék egészére nézve egészen icipici részét képezi. Vagyis: egyetlen tetoválás < a teljes játék.
A történet, amit bizonyára mindenki jól ismer, így rövid leszek. A fejlesztők véletlenül a San Andreasban hagytak pár kódsort, ami a játék szex funkcióiért felel, de végül mégsem került a játékba. A maradványokat kiszúrva a modderek viszont elérhetővé tették (ez lett a Hot Coffee Mod), viszont mivel nem volt befejezve, ezek a jelenetek igen komikusan néztek ki, és még ruhában is voltak a karakterek.
Nem baj, Los Angeles városa „hivatalból” azért jól beperelte a Rockstart ezért a bakiért, ami amúgy benne sem volt a kész játékban és így is a legmagasabb korhatárbesorolásba esett. Mindegy, a lényeg, hogy a bíróság elítélte a fejlesztőket, és 20 millió dollárt kellett kiperkálniuk „kártérítés” gyanánt.
Jim Sterling a Destructoid ex-újságírója, aki egyszer réges régen írt egy listát azokról a bűn rossz játékokról, melyet szerinte mindenki nagy ívben kerüljön el a Steamen. Nos, ezek egy része egyetlen stúdió munkáját dicsérték, a Digital Homicide-ét, akik annyira nem bírták elviselni a kritikát, hogy ahelyett, hogy végre jó játékokat csináltak volna, beperelték rágalmazásért az újságírót.
De ez nem minden, ugyanis „sérelemdíjként” 10 millió dollárt követeltek tőle. Nyilván az egész per egy óriási vicc, teljesen nonszensz, ezért a bíróság fel is mentette a zsurnalisztát, aki ezután az egyik legfoglalkoztatottabb független gamer újságíróvá és íróvá vált.
Igen, tényleg. Az eset a Guitar Hero Encore: Rocks the 80s egyik számával történt meg, és nem azért, mert azt jogtalanul tették volna bele, no-no. Az Activision előzetesen engedélyt kért a The Romantics nevű zenekartól, hogy használhassák az egyik slágerüket, a ‘What I Like About You’-t, de azt nem az eredeti formájában, hanem feldolgozva tennék bele.
A zenekar természetesen örömmel állt rendelkezésre addig a pillanatig, míg meg nem hallották a játékban a nótájukat, ami első hallásra, meg talán másodikra is jobbnak tűnt az övéknél. Szóval be is perelték érte a kiadót, mondván, hogy túl sok a két szám között a hasonlóság. Az Activision bólogatott is, hogy igen-igen, ez a feldolgozás lényege, az hasonlít az eredetire. A bíróság is a kiadóval együtt bólogatott, jól elhúzván a zenekar nótáját.
Ez lenne hát pár elborult, teljesen érthetetlen bírósági ügy a videojátékok legsötétebb zugából. Természetesen ezeken felül is akadnak még említésre méltó vad sztorik, így ha te tudsz egyet-kettőt, akkor mindenképpen pötyögd le kommentben, hagy okosodjunk!
Képes vagy-e megkülönböztetni a valódi fotókat az AI generált képektől?
