Mindenkinek van legalább egy máig felidézhető borzalmas Windows-élménye, és mivel a feldolgozás legjobb módja a szembenézés, össze is szedtük a legfájdalmasabbakat.
Mindenkinek van legalább egy máig felidézhető borzalmas Windows-élménye, és mivel a feldolgozás legjobb módja a szembenézés, össze is szedtük a legfájdalmasabbakat.
2023.07.06. – A Microsoft jelenleg a világ egyik legnagyobb szoftvergyártó vállalata, ezzel együtt pedig az egyik legjelentősebb techipari óriása, ami a sikerét egyetlen találmányának, a Windows operációs rendszernek köszönheti. Bár a mobilok elterjedésével a második helyre szorult vissza a legelterjedtebb op-rendszerek listáján, a PC-s szcénát egyértelműen és abszolút dominálja, messze beelőzve olyan programokat, mint az Apple fejlesztette Mac, vagy a Google kölyke Chrome OS.
Ugyanakkor bőven megvolt a lehetőség a bukásra is, hisz jól tudjuk, hogy a legnagyobb tud a legnagyobbat is esni. Erre pedig a Microsoftnál bőséggel van példa, némely esetben pedig olyan erővel vették célba a padlót, amibe szépen bele is álltak, hogy igazából azon csodálkozunk, hogy egyetlen riválisnak sem sikerült kihasználnia még az adódó lehetősége(ke)t.
Pedig mint ismeretes: minden jó Windowst egy rossz követ a sorban, szóval most idézzük is fel a legtraumatikusabb Windows-élményeinket.
Bár a Microsoft történetében hatalmas előrelépés volt a Windows legelső, eredetileg 1983-ban bejelentett immáron grafikus megjelenítést alkalmazó operációs rendszere, de a Machintosh 1894-ben megjelent System 1-ével szemben teljesen elmaradt.
No nem csak azért, mert egy csomó – az Apple gépén tökéletesen futó – program nem volt kompatibilis a redmondi rendszerrel, hanem mert sokkal körülményesebben is lehetett használni az S1-nél. Ugyan a Win1 már képes volt több alkalmazás egy időben való futtatására, de a megnyitott ablakokat nem lehetett egymás alá-fölé helyezni, így sokszor az egész úgy nézett ki, mint egy kusza táblázat. A teljesítménnyel és a stabilitással is akadtak problémák bőven, ami sajnos még most is a Windowsok sajátja.
Bár sokan a listán kicsit később szereplő Vistát neveznék meg minden idők legszarabb Windowsjának (meg talán a valaha készült legrosszabb op-rendszernek is), de valójában volt egy, még annál is sokkal, de sokkal fájdalmasabb, a Windows Millennium Edition.
Ez volt az utolsó DOS-alapú rendszer, ami a Windows 98 SE-t volt hivatott leváltani az ezredforduló alkalmából, de annyira rossz volt használni, hogy szinte alig váltott át rá valaki. És bizony azok tettek jól, akik maradtak a réginél, mert az ME hírhedten instabil és lassú volt, folyamatosan kifagyott, összeomlott, félelmetesen sok kompatibilitási hibája is volt, amiket később sem tudtak javítani. Viccen kívül, fifti-fifti volt az esélye annak, hogy egy program indításába belehal-e.
A Windows XP őrületes sikere miatt szinte előre lehetett borítékolni, hogy a Vista akkor is egy csalódás lesz, ha amúgy jól sikerül. Arra viszont már nagyon kevesen fogadtak volna, hogy fogadtatásában az ME-vel fog versenyezni.
A Vista alapvetően egy előremutató rendszer volt, de a redmondi fejlesztők annyi mindent belezsúfoltak, hogy még a korhoz képest extra-magas gépigénye volt, aminek aztán hiába felelt meg a szerencsétlen felhasználó, a gép így is rosszabbul teljesített, mint az XP alatt bármikor. A Vista nagyon lassú volt, egy csomó rendszerfolyamat és widget fájdalmasan leterhelte a PC-t, amin a folyamatosan felugró, szinte kikapcsolhatatlan értesítések sem segítettek sokat.
A felhasználói élmény összességében borzalmas volt, alig volt ember, aki őszintén szeretni tudta. Sőt, azok a gyártók (a Dell, a Lenovo és a Hewlett-Packard), akik Vistával előtelepített gépeket árultak, a rendszer negatív visszhangja miatt inkább úgy döntöttek, hogy egy XP-telepítőt is csomagolnak a PC-k mellé grátiszba – ami azért elég beszédes.
A Vista gigantikus pofára esését szinte hihetetlenül jól javította a Windows 7, amibe annyira belelovalta magát a Microsoft, hogy bátor kísérletezésbe kezdtek. A mobileszközök sikerét bár jól vették észre, már nem sikerült megfelelően lereagálni: ahelyett ugyanis, hogy egy kizárólag mobilos rendszert készítettek volna, egy olyat csináltak, ami teljese összeköti az asztali élményt a hordozhatóval.
Ennek lett a Frankeinstein-szörnye a Windows 8, ami a két teljesen eltérő felhasználási forma között erőből leseggelt a földre. Az op-rendszert elsősorban érintőképernyőre tervezték, és csak másodsorban PC-re, ami alaposan megnehezítette a használhatóságát – igazából mindkét eszköztípuson. Szinte minden megszokott dolgot kukáztak, bejöttek az idegesítő csempék (amit Xboxra is átmentettek), amik miatt teljesen átláthatatlanok lettek a menük: egyszerűen rossz volt használni.
Bár az MS próbálta menteni a menthetőt a Windows 8.1-gyel, addigra már késő volt, ami a Windows 7 bebetonozásához vezetett.
