Csak a Grand Theft Auto V egyjátékos módjában is több tucat játékórára el lehet veszni, mire megtalálunk minden küldetést és elrejtett titkot, az Online része pedig egyenesen időgyilkos mennyiségű tartalommal szédít már hosszú-hosszú évek óta. Egy dologgal viszont sosem fogunk találkozni egyetlen módban és végigjátszásban sem: gyerekekkel.

Persze a GTA V-ben az egyik főszereplőnek akadnak kölykei, de azok is inkább már a felnőttkorba hajló tinédzserek, de náluk fiatalabb szereplővel, karakterrel, NPC-vel nem találkozunk San Andreas egyetlen zugában sem. Ahogyan a GTA IV-ben, annak kiegészítőiben, és a korábbi etapokban sem, sőt, a Rockstar másik nagyágyújában, a Red Dead Redemptionben sem nagyon akadnak.

Na de mi lehet az oka, hogy a GTA és a RDR univerzuma ennyire gyermektelen?

A pontos ok kifejtése előtt mindenképp ki kell térni a nyílt világú játékok felépítésére, pontosabban arra az aspektusra, ami igazán élővé teszi a homokozó jellegű műfajt. Egy ilyen típusú játéknak két lehetősége van: vagy teljesen eltávolodik a realitástól, és egy csomó olyan dologgal-tartalommal tölti meg a világát, melyekkel a való életben sosem találkoznánk – mint mondjuk a Skyrim és a Cyberpunk 2077, vagy megpróbál a valóság egy mesterséges alternatívája lenni – mint mondjuk a Watch Dogs, vagy a Sleeping Dogs.

A GTA-sorozat viszont a kettő között ingázik valahol: a fantáziavilágának felépítése bár törekszik a realisztikusságra, de a cselekményében, a küldetéseiben, a teljesen random eseményeiben sokszor nagyon elrugaszkodik a valóságtól. Ez egy művészi, koncepcionális döntés, mivel sokszor az ilyen történésekkel tartanak groteszk görbe tükröt a valódi társadalomnak, hogy mindent felnagyítanak vagy direkt túltolnak.

Amikor a GTA első része megjelent, hatalmas vitákat szított a sokak szerint túlzott erőszakosságával. Sok, a játékokat egyáltalán nem ismerő szülő attól rettegett, hogy a gyerek majd emiatt gyilkolni fog, ne adj Isten, kocsit vezetve a járókelőkbe gázol. Ez persze nonszensz baromság, már jól tudjuk, viszont a játékon belül erre tényleg van lehetőség. Ahogyan a legtöbb nyílt világú játékban is.

Ha viszont a Rockstar kicsi gyerekeket rakna a játékaiba, akkor szintén két lehetséges opció áll a rendelkezésükre: a gyerek NPC-ket vagy ugyanúgy meg lehetne ölni, vagy teljesen sebezhetetlené, érinthetetlenné teszik őket.

Mivel a GTA és az RDR2 az egyik legszabadabb játékok valaha, melyekben megpróbálják a lehető legkevesebb korlát közé szorítani a játékost, a fejlesztők inkább úgy döntöttek, hogy nem rombolják az egyébként realisztikus miliőt. Ha például lennének bennük kisgyerekek, de ugyanúgy lehetne bántani őket, mint az összes többi karaktert, azzal még azoknak a haragját is kivívnák, akik amúgy szeretik ezeket a játékokat.

Ez pedig egyrészt nem lenne túl etikus, másrészt pedig a gyermekbántalmazás miatti jogos felháborodás egy nagyon rossz reklám is, ami könnyen a stúdió végét jelenthetné. Főleg, hogy a kisgyerekek ábrázolásmódját nagyon sok országban szigorúan szabályozzák, így nem csak a kritikát vívnák ki, hanem egy potenciális betiltást is.

A GTA-kban emiatt például egyetlen gyermek sincs sehol.

A Red Dead Redemption 2 valamilyen szinten másik utat választott, hiszen egyrészt az egyik főbb szereplője is egy totyogós, illetve itt-ott találkozni fiatalabb, de tinédzserkorú suhancokkal, viszont őket semmilyen módon nem lehet bántalmazni. Nyilván megijednek, ha a játékos pisztolyt vagy kést ránt, és el is szaladnak, de azt ellenük nem lehet használni.

Hasonló megoldással operál egyébként a Cyberpunk 2077 és a Skyrim (és sok más open world játékban) is, melyekben találkozhatunk kisgyerekekkel, de őket sehogyan és semmilyen formában sem lehet bántani. Ezekben a címekben viszont azért nem üt nagyon el az egésztől, mert más egyéb korlátokkal is találkozni bennük, azaz sokkal kevésbé szabadok, mint mondjuk egy Red Dead.

Ezt is érdemes elolvasnod:

Mi az a T-póz és miért állnak a játékokban mindig így a karakterek?