Van, ami szinte átprogramozza az agyad, míg egy másik arra vesz rá, hogy válogatott rejtvényeket oldj meg: a videojátékok némelyike egészen elképesztő módon kényszerít rá új perspektívákat a képzeletedre, és gyakran kaleidoszkópikus színek hullámzásával tömi meg a szemed vagy a tudatod. A gamingbolt segítségével összeállított listán szereplő játékok mesterei annak, hogy teljesen összezavarják a fejedet.

1. Antichamber

Az ebben lévő kirakósok megoldása után igazi zseninek érzik magukat a játékosok. Az Antichamber számtalan Escher-szerű folyosóján navigálva és egy csomó elmebajos rejtvényét megoldva biztosan okosnak fogod érezni magad, amikor haladsz előre, de szólunk: előbb-utóbb úgy fogod érezni, hogy közben elveszíted az eszed, és az évek óta tartó szellemi ügyességed ugyanúgy magába zárul, mint a játék labirintusszerű, monokróm folyosórendszere. Mély az Antichamber pszichológiai hatása: arra kényszerít, hogy mindent megkérdőjelezz.

2. Portal & Portal 2

A Portal és folytatása a játéktervezés abszolút monolitjait képviselő: mindkettő a lehető legközelebb áll a rejtélyes tökéletességhez. A világ felépítése, a finom fenyegetés és az érző mesterséges intelligenciával rendelkező társak furcsa humora, valamint a gravitációval dacoló, agysütő portálos rejtvények mind-mind a valaha készült egyik legjobb játékká teszik a két részt – külön-külön is.

3. The Stanley Parable

A The Stanley Parable egy videojáték ügynökség gondolatával játszik el, hiszen a világa egy olyan videojáték a videojátékban, ami a játékos teljes szabadságát hirdeti, de közben a tervezői által megszabott béklyók szerint működik. A The Stanley Parable egy egyszerű választási lehetőséggel szembesít: engedelmeskedni vagy nem engedelmeskedni, és gyorsan káoszba torkollik, mivel a játék narrátorának a játékosok döntésétől függően kell menet közben kiigazítania a történetet – függetlenül attól, hogy követik-e a narrátor utasításait vagy sem. Élvezetes rumli.

4. Monument Valley

A Monument Valley pasztellszínű diorámáinak lenyűgöző szépsége elrejti a bennük rejlő trükkös optikai csalódásokat és lehetetlen építészeti megoldásokat. Ezek a lebegő, paradox szerkezetek arra kényszerítik a játékosokat, hogy állandóan változtassák a perspektívát: mozgassanak platformokat, oszlopokat és hidakat , hogy felfedjék a rejtett utakat, amelyek szükségesek Ida hercegnő biztonságos áthaladásához. A nyugodt, bájos élményt nyújtó Monument Valley II a puzzle-dizájnt még magasabb szintre emeli azzal, hogy a játékosoknak két karaktert kell navigálniuk ellentétes utakon keresztül.

5. Thumper

A Thumper krómozott bogara megállíthatatlanul, arcolvasztó sebességgel, rázkódva és kanyarogva száguld végig egyetlen pályán, a brutális fizikai törvények szerint. A fejlesztő Drool által ritmikus erőszakként definiált Thumper elsajátításához tökéletesen időzített merevítésekre és ugrásokra van szükség, illetve tűpontosan kell igazodni a lüktető hangsávhoz is. A szédítő sebesség és a brutalitás hátterében azonban a Thumper képes a játékosokat nyugodt, szinte zen-szerű flow-állapotba lökni, hiszen az ipari zene csörgése is minden gombnyomással szinkronizálódik.

6. Inscryption

Az elme hajlítása az Inscryption eszköze a szintépítésre, a roguelike szabadulószoba játékmenetre és a sötét, mély, intenzív horror élményre. Az Inscryption elég nyugtalanító, de az erőszak nagy része (áldozati állatok, öncsonkítás, stb.) csak burkoltan, vagy nem látható. Ez azt jelenti, hogy a tintafekete kártyajáték szabályai – amelyek leginkább a vadon élő állatokra épülnek – kitartóan megkövetelik, hogy kisebb, szerencsétlenebb állatokat ölj, hogy aztán nagy kárt okozz a nagyobb, halálosabb fenevadakban. És ez még nem minden, a játék előrehaladtával egyre összetettebb szabályok kerülnek bevetésre, az Inscryption pedig erkölcsi és pszichológiai aknamezővé válik, miközben próbálsz szabadulni a játék legnyirkosabb erdei kunyhójából.

7. Q.U.B.E. 2

Nagyon hasonló a Portalhoz, de az első személyű rejtvényfejtés portálfegyverét itt egy olyan mágikus kesztyű váltja, ami képes blokkokat eltolni és új struktúrákat, platformokat, rámpákat létrehozni. Az első játék is nagyszerű volt, de a Q.U.B.E. 2 a kibővített rendszereivel simán elődje fölé kerekedik. A fejlődés újabb és újabb megoldásokat hoz, mágnesek, ventilátorok, gyúlékony tárgyak, olajjal lekent felületek formájában, amelyek mind az eredeti blokkmozgató mechanikára épülnek, lehetőséget adva a játékosnak a vidám kísérletezésre, miközben lassan kibontakoztatja a kreatív elméjét.

8. Darq

Valószínűleg ez a lista legkevésbé ismert játéka, ami a fiatal Lloydot egy olyan rémálomszerű kétségbeesésébe taszítja, amelytől képtelen szabadulni. A fejlesztő Unfold Games szégyentelenül kihasználja az álmok erejét: a kapcsolók aktiválása felborítja a szobák perspektíváját, a falakból mennyezet, a mennyezetből padló lesz. Az egészen egy elmebajos mechanika uralkodik, ami sosem válik unalmassá, különösen akkor, amikor Lloyd feje leválasztható, és a testétől külön irányítható lesz.

9. Quantum Break

Az időutazásos történetek általában tele vannak paradoxonokkal, de a Remedy Entertainment Quantum Breakje remekül egyensúlyban tartja az eseményeket; talán jobban is, mint bármely más, a tér és az idő dimenzióira koncentráló game, vagy film. A Quantum Break megértéséhez meg kell próbálnunk megküzdeni a kvantum-szuperpozíció paradoxonjaival: mikor ér véget az egyik valóság, és mikor kezdődik a másik? A játék párbajozó főhősei folyamatosan vitatkoznak az idő értelméről: vajon meg lehet-e változtatni a múlt eseményeit, hogy megakadályozzuk az elkerülhetetlen jövőt? Bármennyire is összetett a téma, a Quantum Break különösebb kvantumfizikai ismeretek nélkül is észbontó tud lenni.

10. The Swapper

A The Swapper elsődleges mechanikája és kiinduló pontja a klónozás: a játékosok képesek a tudatukat saját testük másolatai között mozgatni, hogy teljesítsék a játék platformos feladványait. A rejtvényekről nem állítjuk, hogy nagyon nehezek lennének, de a legnagyobb kihívást a klónok másolatai és azok további másolatai, illetve a szükségszerűség jelenti, a játék kezdetleges akadályainak leküzdéséhez. Végül a filozófiai implikációk azok, amelyek súlyosan nyomasztják az elmét: a test másolása mellett marad-e valami nyoma az eredeti léleknek, és ez számít-e egyáltalán?

Ami azt illeti, a magunkra szabadított félelem is felér egy tudatmódosítással:

Miért élvezzük ennyire a túlélő horrorokat? Normál esetben sírva kerülnünk kéne őket