Kiváló mozik, de ha nem lennének azok, akkor is megmentette volna őket a történetek legfontosabb eleme: a befejezés. Ezek a legjobbak valaha.

Volt már olyan érzésed egy film közben, hogy „jaj, csak a végét el ne rontsák”? Igen, egy elrontott befejezés még egy remekműnek induló mozit is tönkre tud tenni, vagy épp fordítva: ha nincs is minden rendben a filmmel, a jól eltalált finálé szinte bármit képes megmenteni. Amikor találkozik a kettő: jó a történet és pontosan úgy is hagyják abba, ahogy azt kell, akkor válik a film felejthetetlen élménnyé, és különösen a záró jelenet az, amit soha többé nem tudsz kiverni a fejedből. Íme a mozgókép történetének 10 szinte tökéletes filmje (spoilerek nélkül!), amiket már az utolsó pár percért is érdemes volt leforgatni.

1. Truman Show (The Truman Show)

Jim Carrey zseniális a Truman Show-ban és közfelkiáltással megállapodhatunk abban, hogy a film a mozgókép történetének egyik legjobb záró jelenetét kapta. Trumant örökbe fogadták, és az egész élete, benne minden és mindenki csak egy valóságshow kelléke, díszlete, szereplője. Ezt mindenki tudja körülötte – kivéve őt. De mi történik, ha gyanút fog, hogy semmi sem az, aminek látszik?

 

A mozi persze sokkal-SOKKAL többről szól, mint egy díszletben foglyul ejtett élet drámájáról, hiszen csodásan alliterál arra, hogy mennyire meg lehet vezetni az egyént a média eszközeivel. Ha nem lenne úgy, ahogy van, tökéletes, érdemes lenne remakelni úgy, hogy az emberek életében már nem csak a tévé-rádió-újság a tájékozódás eszköze, hanem ott lebeg a fejünk felett a közösségi háló, ami még veszélyesebb. Arra az esetre, ha nem élnénk túl: „jó napot, jó estét és jó éjszakát!”.

Például itt streamelhető: Max

2. Vérző olaj (There Will Be Blood)

Egy bármi áron meggazdagodni vágyó férfi elmés, okos, gátlástalan törekvése a csúcsra, az amerikai olajláz idején. A történet csodálatosan és drámaian mesél családról, gyűlöletről, vallásról, a karriercsúcsot jelentő főszerepben Daniel Day-Lewis-zal valamint a remek Paul Danoval és Ciarán Hinds-szel.

 

A dráma Dél-Kalifornia 19. század végi és 20. század eleji olajbummot mutatja be, és amellett, hogy gyakorlatilag tökéletes filmről van szó, a befejezése mindent visz. Az utolsó jelenet tankönyvbe illő remekművé emeli a There Will Be Bloodot, aminek összhatását senki sem gondolta volna, hogy tönkre lehet tenni, de a magyar címfordítókra mindig lehet számítani. „Fogd meg a söröm…” – mondták, és megfosztották a hazai nézőket egy olyan baljós címtől (nyers fordításban: „Vér fog folyni”), ami végig ott lebeg a történet felett, hogy aztán az utolsó jelenetben robbanjon. Gratulálunk.

Például itt streamelhető: SkyShowTime

3. Hatodik érzék (Sixth Sense)

M. Night Shyamalan filmje egy gyermekpszichológus egyik esetét (Bruce Willis) követi végig: a szakember segít egy fiatal fiúnak (Haley Joel Osment), hogy feldolgozza valahogy minden idők talán legijesztőbb képességét, azt, hogy látja a halottakat. A horrorba hajló dráma persze jócskán szült mémeket, sőt, egy kisiklott életpályát is (Osment), de nehezen lehet elvitatni tőle, hogy minden idők egyik legtökéletesebb befejezését teszi le az asztalra.

 

A film – már csak a téma miatt is – óhatatlanul tele van hátborzongató pillanatokkal, de a pazarul felépített végkifejlet annyira képen vágja az embert, hogy először látva napokig tart feldolgozni. Shyamalannak hatalmas pech, hogy már a karrierje elején leforgatta, mert ennyire hatásos valamire képtelenség tétet emelni, de megismételni is lehetetlen.

Például itt streamelhető: Amazon Prime

4. Whiplash

Egy tudását tökéletesíteni akaró jazz dobosról nem lehet izgalmas filmet készíteni – jegyezte meg valaki, de erre meg Damien Chazelle rendező mondta, hogy „Fogd meg a söröm…”, és leforgatta a történelem talán legjobb zenei témájú filmjét. Az irgalmatlan zseniális J.K. Simmons és a döbbenetesen nagyot játszó Miles Teller nélkül mondjuk lehet, hogy fabatkát se érne, de hát a szereplőket is ő találta meg a két ego fáradhatatlan és kegyetlen összecsapásához.

 

Nem elég, hogy a történet gyakorlatilag önmagában is remekmű, a világ talán leghosszabb és végig pattanásig feszült zárójelenetét készítették el hozzá. Az utolsó 16 perc idegtépő érzelmi hullámvasút, ami a bőröd alá rágja magát és nem enged. A Whiplash után, megkockáztatjuk, nincs értelme hasonló hangvételű zenészdrámát forgatni. Ennél nem lesz jobb soha, és félő, hogy Chazelle pont ugyanúgy jár vele, mint Shyamalan a Hatodik érzékkel.

Például itt streamelhető: Max

5. Közönséges bűnözők (The Usual Suspects)

Ez a krimi azon ritkaságok egyike, amikor kompromisszum (például végig elhallgatott és csak az utolsó pillanatban bedobott kulcsfigura, vagy mozzanat) nélkül sikerül elérni, hogy a megoldás végig ott lebegjen a néző szeme előtt, de az istennek ne vegye észre, csak abban a nagyon konkrét pillanatban, amikor a készítők akarják. Egyszerűen pazar.

 

A sztorit lényegében egy dilinyós és rokkant szélhámos kihallgatásán keresztül, flashbackekkel követjük végig. Adott egy Los Angelesben kikötött hajón elkövetett fegyveres mészárlás, amelynek egyik szerencsés túlélője Roger „Verbal” Kint (Kevin Spacey). Őt faggatják a rendőrök az egész film alatt, hogy mondjon el mindent a maffiózó Keyser Sözéről és bűntársairól. És elmondja… de HOGY?!

Például itt streamelhető: Amazon Prime

6. Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot)

Tony Curtis, Jack Lemmon és Marilyn Monroe, Billy Wilder klasszikus vígjátékában, aminek számtalan satnya utánzata keletkezett az elmúlt hatvan évben (lsd. Feketék fehéren). A film talán az első olyan, ami a „nőnek öltözött férfiak” alap mozzanattal operál humorforrásként. Messze nem fontos mű, értsd: nem váltja meg a világot, nincsenek benne nagy, magvas gondolatok és nem is akar mást, csak, hogy jót röhögj, amíg tart.

 

Amellett, hogy láthatod a ma már teljesen koridegen, de rendkívül helyes színészi játékot, ott a csodás Monroe, akit igazi szerepben csodálhatsz meg, és itt könnyeden lép be a filmes emlékeidbe, hogy ne csak dokumentumfilmekből, meg biográfiákból ismerd Őt. Ami meg a végét illeti: a legutolsó mondatot idéztük ennek a cikknek a címében is, és nem véletlenül. A Some Like It Hot befejezését követi le azóta szinten minden romantikus vígjáték: „a végére dobj be valami nagyon meglepőt és vicceset, hogy fennmaradjon a hangulat”. Sikerült.

Például itt streamelhető: Amazon Prime

7. Eredet (Inception)

Christopher Nolan filmjében bevezetik az álommegosztó technológiát, ami lehetővé teszi, hogy gondolatokat ültessünk egy másik személy elméjébe. A cselekmény egy tragikus múlttal rendelkező profi tolvajt (Leonardo DiCaprio) követ, akinek az a fordított feladat jut, hogy a technológiát egy vezérigazgató tudatalattijában használja, rávéve őt, hogy látszólag önkéntelenül a megrendelőnek kívánatos döntést hozza a tulajdonában lévő cégcsoportról.

 

Az Inception záró jelenete máig vitatott jelentéstartalommal bír, és valószínűleg sosem lesz róla megegyezés, hogy a búgócsiga viselkedése az asztalon mit is akar jelenteni. Mint a filmből kiderül: ez DiCaprio karakterének speciális személyes tárgya, aminek a használatával igazolhatja: álmot lát, vagy valóságot. Mert a történet szempontjából ez ugye NAGYON nem mindegy…

Például itt streamelhető: Apple TV+

8. Harcosok klubja (Fight Club)

A Chuck Palahniuk azonos című regénye alapján készült Harcosok klubjának hihetetlen fináléja végképp kultikussá tette az önmagában is – bocs, de ez esetben tényleg nincs rá jobb szó – k*rvajó filmet. A névtelen narrátor (Edward Norton) utálja a kilenctől ötig tartó munkáját, és elégedetlen az életével, ezért, hogy kitombolhassa a benne lappangó káoszt, Tyler Durden szappankereskedővel (Brad Pitt) közösen megalapítja a Fight Clubot, hogy sorstársaival egymáson élhessék ki a felgyülemlett agressziót.

 

Ahogy a narrátor karakterének kezéből Tyler egyre növekvő hatalma miatt elkezdenek kicsúszni a dolgok, úgy válik a Harcosok klubja valami egészen félelmetes és tömegeket fenyegető szervezetté. És ahogy az egész megállíthatatlanul eszkalálódik, majd a főhős számára is kiderül, hogy mi a végső és egyetlen megoldás, mielőtt katasztrófa történik, na, azt bűnös élvezet végignézni. Akárcsak az egész, esztelenül kegyetlen filmet.

Például itt streamelhető: Amazon Prime

9. Szemtől szemben (Heat)

Robert De Niro és Al Pacino duója alighanem ezzel a filmmel nemesedett a filmtörténet csillogó gyémántjává, amit előtte úgy, ahogy, azóta viszont sehogy sem sikerült megismételni. Még nekik, maguknak sem. Nincs még egy olyan mozi, amiben a két szemben álló karakter ennyire mocskosul jól működik, hogy elég csak jelen lenniük, még szólniuk sem kell, mégis forr a képernyő a feszültségtől.

 

A krimi Vincent Hanna (Pacino) elszánt nyomozásának sztorija Neil McCauley (De Niro) bűnbandája után, akik jól megtervezett bankrablásokat hajtanak végre, de hiába nyilvánvaló, hogy ki a csapat esze, szinte lehetetlen fogást találni rajta. Az üldözés közben többször találkoznak, tisztelik, sőt, meg is kedvelik egymást. Éppen ez, a két elszánt karakter kölcsönös megbecsülése teszi szinte elviselhetetlenül nyomasztóvá és drámaivá a szavak nélküli utolsó jelenetet, amikor egy reptér melletti pusztaságban készülnek közös történetük lezárására.

Például itt streamelhető: Amazon Prime

10. A gyűrűk ura: A király visszatér (The Lord of the Rings: The Return of the King)

Bár a trilógiából egy filmet emelünk ki, nyilván egy hatalmas kaland, tehát a többi rész lezárása is a Return of the King záró jelenete, ami annyira közismert, hogy itt kár lenne kerülgetnünk a spoilereket. Csavardi Samu és családjának idilli találkozása Hobbitfalván, a lágy narrációval és az utolsó mondattal (I’m back = Hazaértem) nem csak a filmeket zárja le – a hatalmas, háromkötetes regénynek is pontosan így van vége.

 

Az egyetlen, hatalmas megkönnyebbüléssel kiszakadó mondat erejét remekül ismerte fel a trilógiát közel tökéletesen feldolgozó Peter Jackson. Olyan, mint a halál előtti utolsó lélegzetvétel, amikor az ember szeme előtt lepereg élete filmje – itt például ennek a megismételhetetlen adaptációnak minden egyes jelenete. Egyszerűen tökéletes.

Például itt streamelhető: Max

Jöhet még egy furcsa filmes lista?

Van köztük magyar is – Ez a 10 színész halt meg a legtöbbször a filmvásznon

 

×