A napokban egyre sötétebb árnyalatot kezdett felvenni az Xbox fölött egy ideje már időző viharfelhő. Előbb a Microsoft eredménybeszámolójából derült ki, hogy egyre rosszabb eladásokat produkál a PlayStation egyetlen konzolos ellenfele, és hiába a Game Pass sikere, még az sem volt elég a szintén csökkenő játékeladásokon. Egy napra rá a brit versenyhatóság robbantotta rá a redmondiakra a falat mikor bejelentették, hogy nem engedélyezik az Activision Blizzard rekordösszegű felvásárlását.

Ez nyilván egy hatalmas érvágás az egyébként is komoly problémákkal küszködő Xbox számára – függetlenül attól, hogy a brit hatóság pont, hogy a Game Pass felhő alapú szolgáltatása, nem pedig a konzolpiaci viszonyok alakulása miatt miatt gáncsolja ki a felvásárlást. Az Activison, a Blizzard és a King hármas alá tartozó csapatokkal ugyanis már szüntelen tudták volna szállítani a játékokat a Game Pass kínálatába, melyekkel sokkal vonzóbbá tehetnék a konzolokat is.

Most viszont olybá tűnik, hogy Phil Spencer és csapatának gyorsan elő kell állnia egy B-tervvel arra az egyre valószínűbb eshetőségre, hogy nem fognak tudni 68 milliárdért nagybevásárolni. Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy ezután merre tovább, az azonban bizonyos, hogy nem várhatnak a sült galambra, hiszen a PlayStation már így is tetemes előnyre tett szert.

Például berakhatnak mást, vagy másokat a kosárba.

A Sony például erre a stratégiára esküszik, ami csak az utóbbi 2 évben 11 kisebb-nagyobb stúdiót vásárolt fel így, köztük is többek közt a Microsoft néhai belsős csapatával, a Bungie-val, vagy a minőségi remake-jeikről híres Bluepoint Games-szel. Annak ugyanis sokkal kevesebb a valószínűsége, hogy egy kisebb vagy közepesen nagyobb volumenű akvizíciót hasonló indokokra hivatkozva elutasítanának.

Hogy ki/kik lehetnek a célpontok, azt valószínűleg csak Phil Spencer és Satya Nadella tudnák megmondani, akiknek a dolgozóasztalában szinte biztosan be van már készítve egy teleírt fecni a potenciálisan megvásárolható játékfejlesztőkkel.

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy maradnának a nagyobbacska skalpoknál, és kivetik a hálót a köztudottan komoly anyagi gondokkal küzdő francia Ubisoftra, amivel egyébként is messze földön híres a jó viszony. Ezen a ponton semmi sem elképzelhetetlen, a lényeg viszont, hogy a felvásárolni kívánt vállalat lényegesen kisebb legyen, mint az Activision Blizzard gigásza – ezt az akadályt azonban a játékipar 90%-a gond nélkül megugorja.

Ha viszont ez nem működik, akkor jöhetnek a sunyi befektetések.

Azért nevezem ezeket a befektetéseket sunyinak, mert egy átlagos játékos szinte sosem fogja megtudni a dolgot, miközben azt nyomnak át a stúdiókon és/vagy kiadókon, amit csak akarnak. A Sony-nak például részesedése van a soulslike műfaj királyában, a FromSoftware-ben, de nem keveset költött az Epic Games-re is tavaly – nyilván nem szívjóságból csupán. De ott a kínai megacég, a Tencent, ami szinte már minden lényeges videojáték-ipari vállalkozásában jelen van.

Ez a felvásárlásnál egy sokkal szolidabb, kevésbé láthatóbb módja a befolyásszerzésnek, viszont ezzel arányosan sokkal kisebb a beleszólás is a stúdiók/kiadók munkájába. Ugyanakkor jelentősen megkönnyítheti az exkluzív megállapodások nyélbe ütését, kizárólagos tartalmak vagy speciális kiadások születését, vagy konzolexkluzív játékok készültét, melyekkel a Microsoft szolgáltatását és konzoljait tehetik vonzóbbá.

De ezzel párhuzamosan mehetnek a szintén Sony-féle szerződéses pacsizások.

A Sony-nak a PS4 korszakban lett igazán nagy stratégiája, hogy anélkül, hogy teljesen megvenné, vagy tulajdonrészt vásárolna magának egy cégbe, simán csak egy játékra szóló egyedi szerződést köt a kiadóval. Ezt láthattuk például a tavalyi Ghostwire: Tokyo, a Sifu és még számos cím esetében, melyek egy évig Xboxra (és ritkábban Switchre) nem jelenhetnek meg. De ilyen az is, amikor a Call of Duty-kban exkluzív játékmódokat és tartalmakat érhetnek el a játékosok PS-en, akik így többet kapnak ugyanazért a pénzért, mint az xboxosok.

A Microsoft, ha tanult valamit az elmúlt 10 évben, akkor az az kell legyen, hogy már nem elég jó exkluzívokat gyártani a saját stúdiókkal, hanem bizony érdemes lepacsizni a külső kiadókkal, hogy a multiplatform címekbe is szállítsák az extrákat. Az időleges exkluzivitásokról már nem is beszélve, ami bár elég bosszantó (és szerintem totál tisztességtelen), de egy nagyon nyomós ok lehet a konzolvásárlás előtt állóknak, hisz nagyon nem mindegy, hogy melyik masinán mikor és hogyan játszhatnak a játékokkal.

Vérszemet kapnak, ha nem sikerül megvenni Activisionékat?

Ezt nyilván nem tudni, de mivel a Sony kifejezetten kampányolt az üzlet ellen, nem lennék meglepve, ha Phil Spencer a korábbi „mi mindenkit szeretünk” attitűdje rövid úton megváltozna. Ha tényleg elutasítják a Microsoft akvizícióját, akkor azzal teljesen megváltozhat a Microsoft stratégiája, és ezentúl a tulajdonukban lévő szellemi termékek, mint például a The Elder Scrolls, a Doom, a Fallout – csak hogy a legnagyobbakat említsem, a jövőben teljes mértékben elkerülhetik a PlayStation konzolokat.

Akárhogy is történjen, a Microsoft előtt megannyi mód áll még, hogy új életet leheljen az Xboxba, ami egyelőre azért van óriási hátrányban a PlayStationhöz képest, mert a Sony az összes felsorolt taktikát beveti a „konzolháborúban”. Leírni, temetni ugyanakkor egyáltalán nem érdemes az Xboxot, hiszen mint látjuk, azért akadnak még ütőkártyák a tarsolyában.

Persze még az is lehet, hogy a redmondiak fellebbezése eléri a célját, és az akvizíció is beteljesedik, ami azt jelenti, hogy a Call of Duty, a World of WarCraft, az Overwatch, a Diablo, a StarCraft, a Crash Bandicoot, a Tony Hawk’s Pro Skater, a Spyro, illetve a Candy Crush Saga is az Xbox divízió, azaz a Microsoft Game Studios alá sorolódik be. De erre van most a legkevesebb esély.

Ezt is érdemes elolvasnod:

8 híresség, akik kiverték a hisztit, mert viccet csinált belőlük a South Park