Sajnos a konzolról PC-re portolt játékoknak nagy hagyománya, hogy rosszul, vagy egyenesen vállalhatatlanul trágya állapotban kerültek a boltok polcaira, így nem a The Last of Us Part I az első és egyetlen, ami kifejezetten botrányosan sikerült. Ebben a listában arról a 7, elsősorban konzolról PC-re költöztett játékokról lesz szó, melyek portja talán a legvállalhatatlanabb állapotban jelentek meg.
Sajnos a konzolról PC-re portolt játékoknak nagy hagyománya, hogy rosszul, vagy egyenesen vállalhatatlanul trágya állapotban kerültek a boltok polcaira, így nem a The Last of Us Part I az első és egyetlen, ami kifejezetten botrányosan sikerült. Ebben a listában arról a 7, elsősorban konzolról PC-re költöztett játékokról lesz szó, melyek portja talán a legvállalhatatlanabb állapotban jelentek meg.
Az Arkham-sorozat sokkal több, mint egyszerű Batman-játékok egymás utánja. A Rocksteady ugyanis felállította az örök viszonyítási alapot, amit előhúzhatunk egy-egy képregényadaptáció, vagy szuperhősjáték apropóján, egy olyan szint, amihez eddig senkinek nem sikerült felérnie.
Még a PC-s Arkham Knightnak sem.
Az Arkham Knight talán messze az egyik legnagyobb botrány volt a Cyberpunk 2077 előtt, aminek PC-s portja kritikán alulira sikerült. A játék egyszerűen alig futott valahogy, ha pedig mégis megtörtént a csoda, a sorozatos kifagyások és összeomlámok miatt nem tartott pár percnél tovább.
Az Arkham Knightot végül maga a kiadója távoltotta el a Steamről, és csak néhány hónappal később merték újra elővenni, amikor már elült a balhé, illetve a fejlesztők is elkészültek a javítással. Mármint gondolták ők, hogy mindent elsimítottak, de mint rövid úton kiderült, még az úrjakiadott játékkal is bőven akadtak még problémák.
A Resident Evil 4 Remake-je sok más újrázással ellentétben tényleg nem egy fölösleges dolog. Elsőre annak tűnhet, de hidd el, hogy nagyon is jó dolog, hogy elkészült. A játék ugyanis eredetileg a Nintendo konzoljára, a Gamecube-ra jelent meg egy exkluzív megállapodás keretében, és csak ezután tehette tiszteletét más platformokon, mint a PS2-n.
A PS2 portot készítű csapat aztán elég merészen néhány dolgon változtatott is, köztük például a grafikán. Azt gondolnánk, hogy a játék az előnyére változott, de ezen még a rajongók is vérre menő vitákat folytatnak, szóval ezt azért így nem jelenteném ki. A lényeg, hogy a PS2 verziót ültették át két évvel később PC-re, és ezen is elég sokat variáltak az egyébként is átvariált kiadáshoz képest.
És persze, hogy inkább elvettek, mintsem hozzáadtak volna. Egy csomó hangulafokozó játékelem tűnt el szőrén szálán, mint például a köd vagy az árnyékok, melyek hiányától egyszerűen csúnyább volt a játék, mint a többéves konzolos kiadások. Ennek tetejébe az irányítás is egy kész katasztrófa volt: egérrel például egyáltalán nem lehetett célozni, csak a billentyűzettel (tényleg!), de a hab a tortán a quick time eventek voltak.
Később aztán megjelent a HD Projektre keresztelt Resi 4, amiben ezeket már orvosolták, de az első PC-s kiadás szégyenét már sosem mossa le magáról ez az egyébként zseniális horrorklasszikus.
De nem a Resident Evil 4 az egyetlen szégyellnivaló PC-s port a listán. Egy másik nagy klasszikusuk, a Devil May Cry 3 is nagyon hasonlóan járt, aminek számítógépes átiratának elkészítését a Ubisoftra bízták. A franciák aztán fel is markolták a pénzt érte, majd kiszervezték a melót egy kisebb csapatnak, akik nem is nagyon tudtak mit kezdeni egy ekkora projekttel.
Olyan is lett.
A DMC 3 PC-s verziója kész kabaré: a játék indításkor automatikusan kis ablakban, és nem teljes képernyős módban indult, az irányítás itt is borzalmas volt (kontrollerrel még viccesebb, mert random megcserélt gombokat), a frame rate pedig kritikán aluli. Ez utóbbi pedig azért mulatságos, mert a játékosok aztán rájöttek, hogy ha törlik a játék fájljai közül a menühangokat és a zenéket, akkor vállalható FPS-sel fut.
A 2000-es években valamiért nagy divatja volt, hogy különböző konzolokra egy azon cím alatt több, egymástól teljesen különböző játékot készítsenek. Ennek talán a Harry Potter a legékesebb példa, ahol nem találunk két egyforma Bölcsek köve játékadaptációt. De ilyen volt a Pókember 2 is, amit szokás minden idők egyik legjobb szuperhősös játékának is emlegetni.
Na de melyiket?
Mert nagyon nem mindegy, hogy a Treyarch fejlesztette konzolos, vagy a Fizz Factor PC-s verzióját rakjuk a kosárba. Előbbi valóban felér a nagy jelzőkhöz, utóbbi viszont egy botrányosan szar pénzlehúzás. A legnagyobb baj nem is az, hogy a PC-s Spider-Man 2 egy rossz, teljesen bugyuta és agyatlan játék, hanem hogy a kiadó nem vette túlzottan a fáradtságot arra, hogy jelezze a játékosoknak, hogy a kettő nem ugyanaz lesz.
Így aki a PC-s kiadást vette meg, az meglepődött azon, amin a képernyőn fogadta, ami inkább egy kétgombos gyerekjáték volt, mintsem egy korszakos mestermű.
A Ninja Theory csapatát mostanság a legjobbak között szokás emlegetni, hiszen olyan játékokat tettek le az asztalra, mint a sokakat kiakasztó, de szerintem ritka zseni Devil May Cry reboot, a Disney Infinity 3.0, a Heavenly Sword, vagy épp a folytatásra készülő Hellblade: Senua’s Sacrafice. Van azonban egy méltatlanul elfeledett kincsük is, az Enslaved: Odyssey to the West, ami három évvel a The Last of Us előtt mesélt el egy ahhoz nagyon hasonló poszt-apokaliptikus történetet.
Az eredetileg 2010-ben megjelent játékot aztán valamiért csak 3 évvel később adták ki PC-re, ami általában csak a Sony exkluzívjainál nem furcsa stratégia. Mindegy, a lényeg, hogy volt 3 évük a fejlesztőknek összehozni valamit, de még így sem sikerült.
Mondjuk legalább ebben is megelőznék a Naughty Dogot, az Enslaved PC-s kiadása ugyanis borzalmasan rossz volt, egyszerűen nem érte meg leülni elé. A játékba csak alacsony felbontású textúrák kerültek, miközben az FPS egészen pontosan 30 képkockában volt korlátozva. Ja, és VSync opciót mindenki hiába kereste, az ugyanis nem volt, ahogyan lehetőség a motion blur kikapcsolására sem.
Kár érte, mert tényleg egy különleges, kifejezetten remek játékról van szó, ami ennél sokkal többet érdemelt volna – a készítőitől egészen biztosan.
A Saints Row második része egy egész kellemes kis meglepetés volt a korában, ami mert kilépni a GTA-k árnyékából, és vált egy egyszerű klónból egy saját, roppant túltolt stílusú akciójáték. Ez lehetett a játékos benyomása, ha konzolon állt neki a programnak, ha viszont PC-n próbálkozott vele valaki, az valószínűleg az előbbi jelzők totál ellentettjét mondaná.
A Saints Row 2 PC-s kiadása konkrétan olyan, mintha tényleg az lett volna vele a cél, hogy a lehető legszarabb legyen. Irdatlan sok gond volt vele, de talán a legnagyobb az volt, hogy a játékot elvileg úgy próbálták átültetni, hogy az Xbox 360 CPU-jának 3,2 Ghz-s órajelét tették meg kiindulási pontnak.
Ezzel viszont az volt a baj, hogy ha valaki ettől az órajeltől egyre távolabb esik, azaz alacsonyabb vagy akár magasabb órajele van PC-n, annak a különbség mértékével arányosan fut rosszabbul. Bizony, mindegy volt, hogy jobb-e a CPU-d, vagy rosszabb, ha nem esett valaki a 3,2 Ghz-ba, annak garantáltan játszhatatlanul fog futni a cucc.
Magyarul a PC-tulajdonosokat azért büntették, mert jobb gépeik vannak.
Külön érdekesség, hogy a PC-s portot nem a játék fejlesztői, a Volition követte el, hanem a CD Projekt RED egy belsős csapata.
A Sony már a PS2 idejében is szeretett mindent túlbonyolítani, ezért az akkori konzol architektúrája még azok számára is egy kész útvesztő volt, akiknek elméletileg játékot kellett rá tervezniük. Így nem is nagy meglepetés, hogy az eredetileg PS2-re fejlesztett Metal Gear Solid 2-t egyszerűen borzalmasan sikerült PC-re ültetni.
Persze voltak, akiknél tökéletesen futott a játék, de nem ez volt az átlag. A legtöbbek félelmetesen sok bugot, villódzó, teljesen eltűnő textúrákat, állandó kifagyásokat és összeomlásokat, hiányzó hangokat tapasztaltak, már az átgondolatlan és hiányos irányítás mellett, amit valamiért elfelejtettek átírni egérre és billentyűzetre. Az analóg gombok lenyomását például valahogy sikerült kiagyni a PC-s verzióból, így ha épp pont az azokhoz rendelt akcióra lett volna szükség, nos, akkor megszívta a játékos.
Ennek tetejébe az MGS2 a korhoz képest indokolatlanul sok helyet is kért magának a winchesteren: akkortájt kb 1,5-2GB-on terpeszkedtek a videojátékok, a Metal Gear azonban 7 GB-tal riogatott. De hogy miért, azt azóta sem tudtuk meg.
Természetesen még bőven akadnak vállalhatatlanul sikerült PC-s átiratok, így ha valamelyiket pont hiányolnád a listáról, azt mindenképp írd meg kommentben!
A világ 11 legjobb játéksorozata, aminek még SOSEM volt rossz része
