Vannak fejlesztők, akiknek valahogyan sokkal jobban megy a videojáték készítés, mint másoknak, és évtizedekig simán lehoznak egy játéksorozatot bármiféle botlás nélkül. Ezúttal azt a 11 kiemelkedő játéksorozatot szedtük össze, melyeknek mindez csont nélkül sikerült, és egyetlen rosszul sikerült epizód miatt sem kell szégyenkezniük.
Vannak fejlesztők, akiknek valahogyan sokkal jobban megy a videojáték készítés, mint másoknak, és évtizedekig simán lehoznak egy játéksorozatot bármiféle botlás nélkül. Ezúttal azt a 11 kiemelkedő játéksorozatot szedtük össze, melyeknek mindez csont nélkül sikerült, és egyetlen rosszul sikerült epizód miatt sem kell szégyenkezniük.
A két játéksorozatot már csak azért is illő egybe csomagolni, mert a fejlesztőkön túl is sok köztük az átkötés. Én például meg vagyok győződve róla, hogy ahogyan a Rockstar többi alkotása, úgy a Red Dead és a GTA is ugyanabban játékuniverzumban játszódik – kvázi a RDR a GTA-k előzménye.
Az első Red Dead még 2004-ben jelent meg PS2-re Revolver alcímmel, amit hat évvel később folytattak csak a Redemptionnel. A sorozat átütő sikerét is ez utóbbi hozta meg, amit a 2018-as második rész (de amúgy előzmény) mindenki legnagyobb meglepetésére még az elődjénél is sokkal jobb lett.
A GTA-sorozatot 1997-től eredeztethetjük, amikor PS1-re megjelent a legelső, a későbbi címekhez képest igen puritán etap, ami azonnal feltette a DMA Designt a térképre. A második részre két évet kellett várni, ami tovább csiszolta a nyílt világon alapuló receptet, de az igazi áttörés a 2001-es GTA 3-mal jött. A GTA-sorozat azóta is a világ legsikeresebb és legismertebb játéksorozata, ami máig meghatározza a nyílt világú műfajt.
Sőt, még a kisebb mellékvágányok, a Chinatown Wars, a Vice City és a Liberty City Stories, a London 1969, is kifejezetten zseniálisan sikerütek. A Rockstar egyszerűen nem tud hibázni. Persze volt mostanság egy hírhedten szar Definitive Edition, de azt nem az eredeti stúdió készítette, meg jobb is, ha nem veszünk róla tudomást.
Jelenleg a játékipar egyik legnagyobb becsben tartott csapata a Naugty Dog, ami olyan legendás játéksorozatokért tehető felelőssé, mint a Crash Bandicoot, a Jak & Daxter, a The Last of Us és az Uncharted. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert alapvetően határozta meg a PS3-érát, vele együtt pedig az akció-kalandjátékok űfaját.
Ezzel együtt Lara Croft és Indiana Jones nyomdokaiba lépő Nathen Drake kalandját egyengették a legtovább, pontosabban öt Uncharted-játékot hoztak össze. Ebből pedig egyetlen egy sem lett rossz, de még az a PS Vitás mellékág sem, amit amúgy nem is ők készítettek. A sorozat leggyengébb epizódjának talán a 2007-es első részt nevezhetnénk meg, de úgy vélem, hogy a legtöbb stúdió kezét-lábát összetenné, egy ilyen minőségű nyitányért.
A The Legend of Zelda az egyik legrégebb óta futó játéksorozat, aminek máig jelennek meg újabb részei. Link legelőször 1986-ban lépett Hyrule birodalmába, hogy Zelda hercegnővel együtt a világot is megmentse. Azóta mesélik szüntelen ezt a sztorit, csak épp mindig valahogy másképp, amire azért sem lehet ráunni, mert mindegyik Zelda-etap mint játék, egyszerűen zseniális.
A The Legend of Zelda azon ultraritka játéksorozatokat erősíti, melyek minden felvonással képesek megújulni, valami olyat mutatni, amit korábban még sosem láthattak a rajongók. Szemben mondjuk olyan játékokkal, mint az Assassin’s Creed, a Call of Duty, vagy sok más mellett a Far Cry. A legérdekesebb pedig, hogy nem igazán volt szégyellni való része sem, igaz, a CD-i-re megjelenteket talán jobb mélyen elfeledni.
A Zelda mellett a másik legendás játéksorozat, ami manapság is teljesen releváns, a Super Mario, ami éppenséggel most kapja meg az első 3D-s animációs filmfeldolgozását. Egy igen szégyelnetes élőszereplős filmet ugyanis már megélt a 90-es években, illetve egy rajzolt animációs film is készült belőle, ez azonban Japánon kívül nem került bemutatásra.
Ami viszont a játékokat illeti, Mario szintén a 80-as évek közepétől örvendezteti meg a világot a remek kalandjaival, melyekkel bizonyította, hogy öreg vízvezetékszerelő, nme vén vízvezetékszerelő. Mario és Luigi a pályafutásuk során többször sikeresen képesek voltak megújulni: előbb a platformer receptet maxolták ki, majd a 90-es évek közepén átköltöztek a 3D-be, azóta pedig mindenféle érdekes ötlettel dobják fel a formulát.
Marióéknak egyszerűen nincs olyan játéka, amit ne lehetne őszintén ajánlani. Mind a Paper Mario, a Mario Kart, a Mario Party, mind pedig a főbb Mario-etapok zseniálisak, amikkel minden korosztály irdatlan jókat tud szórakozni.
A Yakuza-sorozat kicsit olyan mint a Call of Duty, ami szinte évente, másfél-kétévente tartogat valami újat a rajongóknak. A japán mafia parodisztikus világába kalauzoló játék 2005-ben látta meg a napvilágot, azóta pedig 10 fősodorbeli részt, és 11 spin-offot élt meg.
A történetet leginkább a Zeldához lehetne hasonlítani, melyek között ugyan akadnak átfedések, önmagukban is megállják a helyüket. A Yakuza messze az egyik legtartalmasabb és legviccesebb játéksorozat, ami létezik. Szinte teljesen mindegy, hogy melyik játékot indítjuk el, az egészen biztos, hogy több tucat játékórára a képernyő elé szegez.
Bár a sűrűre szabott megjelenési ablakok miatt úgy tűnhet, mintha mindig CRTL+C/V-znének a fejlesztők, de erről szó sincs, a Yakuzák egyáltalán nem olyanok, mint a Far Cry, a teljesen új történeteken túl is bőven mutat mindig valami újat.
Bár a soulslike játékokat eredendően a Metroidhoz lehetne visszavezetni, a műfajt magát legtöbben a From Software munkásságához kötik. A fejlesztőkre jellemző stílus már az 1997-es Armored Core játékukban fel-felsejlik, ami a hosszú évek során csiszolódott egyre tökéletesebbre.
Az egész talán a 2008-as Ninja Blade-del kezdődött, ami aztán még ugyanabban az évben folytatódott a Demon’s Souls-zal, ami retrospektív lefektette a Souls-sorozat alapjait. Az őrületes siker aztán 2011-ben kopogtatott a stúdió ajtaján, ahonnan épp kilépett a Dark Souls első része, ezzel együtt pedig elindított egy olyan stílusforradalmat, ami a teljes iparra hatással volt.
A 2014-es Dark Souls 2 még tovább polírozta a receptet, aminek fejére a két évvel később megjelent harmadik felvonás tette fel a koronát. Mindeközben viszont még arra is volt idő, hogy elkészítsék a szintén zseniális Bloodborne-t, majd a DS3 fejlesztésével párhuzamosan a Sekirót is elkezdték kalapálni. De még itt sem volt vége a souls-játékok menetelésének: George R.R. Martinnal közösen még megcsinálták a sok helyütt minden idők egyik legjobb játékának kikiáltott Elden Ringet, amivel ha nem ismernénk elég jól a Fromos arcokat, akkor azt mondanánk, hogy elérték a csúcsot.
A 90-es évek végén a Remedy egy egészen forradalmi játékon kezdett dolgozni, amivel szándékozták kicsit megreformálni a külső nézetes akciójátékok műfaját. A Max Payne már az első bemutatói során lehengerelte a közönséget, bár mindenki nehezen hitte, hogy ezt tényleg meg tudja csinálni egy olyan csapat, aminek nevéhez akkor még csak a Death Rally-t köthettük.
Aztán 2001-ben megjelent a Max Payne, és mindigki az állát keresgélte a padlón. Az időlassításos mechanika és a grafika egyszerűen elképesztő volt, korábban ilyet sehol, maximum a moziban láthatott az ember. Aztán 2003-ban következett a második rész, ami még tovább tolta a határokat: a Max Payne-nél akkoriban nem volt szebb és jobb videojáték.
Ezt követően a Remedy új utakra lépett, és még egy ennél is ambíciózusabb játék fejlesztésébe kezdtek. A Max Payne jogai azonban a hátrahagyott Rockstarnál maradtak, ami közel 10 évig semmit sem kezdett a kiégett, depressziós, gyógyszerfüggő ex-zsaruval. Ez változott meg 2012-ben, amikor Max a brazil poharak alját leste sűrűn, miközben próbált testőrködni a helyi újgazdagéknál.
A MAx Payne 3-at sokan kritizálták az újításai miatt, de összességében egy kifejezetten remek, mi több, időtálló játék lett, ami a sorozat korábbi etapjaihoz hasonlóan ma is simán megállja a helyét.
Nagyon sok dologgal kritizálhatnánk a The Sims-sorozatot, azt viszont egyáltalán nem lehet elvitatni, hogy mindegyik nagyobb állomása kifejezetten minőségi cucc lett. Az életszimulátor annak idején forradalminak, műfajteremtőnek számított, amihez képest nyilván egyik folytatás sem érhet fel. Ez viszont nem jelenti azt, hogy rosszak lennének, sőt.
A The Sims 1 által lefektetett műfaji alapokat egészen remek módon újítják meg részről részre, és bár a legnagyobb ugrás a The Sims 2-ben történt, a néggyel egészen magasra jutottak. A számozott részeken felül egyébként voltak még mobilos verziók is, melyek meglepően jól adaptálták a kisképernyőre az alapjátékok magját.
Hogy ezután mit tartogat a jövő a népszerű életszimulátor számára, az még kérdéses, az viszont bizonyos, hogy nagyon kevés olyan játék akad, aminek összes darabját visszamenőlegesen is legalább annyira lehet élvezni, mint The Simsét.
Bár a Hitman-sorozatnak voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyei, igazán rossz részt sosem adott ki a keze közül az IO Interactive. A 47-es ikonikus vonalkód tetkós kopasz feje először 2000-ben bukkant fel, és szinte azonnal beírta magát a játéktörténelembe az egyedi és igen ötletes játékmechanikáival.
A 2002-es Hitman 2: Silent Assassin még ennél is sokkal jobb lett: a pályatervezés, a lehetőségek, útvonalak és módszerek egészen elképesztő mértéket öltek, a grafika pedig kifejezetten remekül festett az akkor óriásinak számító és szerteágazó pályáihoz képest. Az első megosztó etap ezután született, a Contracts ugyanis nem sok új pályát kínált, csupán a látványon igazított.
Aztán jött a máig emlegetett Blood Money, ami alaposan felfrissítette a szériát. Ezután 6 év szünetre ment a kedvenc bérgyilkosunk, aki aztán 2012-ben tűnt fel az Absolutionban, ami olyan sok újdonsággal kísérletezett, hogy az már nem minden rajongónak jött be. A régi és az új receptet aztán egybe gyúrták, és született meg belőle a minden téren tökéletes rebootolt Hitman-trilógia, amit méltán nevezhetünk a sorozat abszolút kiteljesedésének.
A The Elder Scrolls-sorozat a világ talán legismertebb szerepjátéka, aminek gyökerei egészen 1994-ig nyúlnak vissza. Bár már az alapok ott voltak az első résznek tekinthető Arenában is, a mai napig ismerős elemek a TESII: Daggerfallban tűntek fel először, melyeket a stúdió azóta is toldozgat-foldozgat.
A TES a játékvilág mainstreamjébe a 6 évig kalapált Morrowinddal lépett be igazán, ami korábban sosem látott mélységben engedett elmerülni Tamriel egy szegletében. Négy évvel később ezt követte a máig legendás Oblivion, amit öt év múltán sikerült ismét tromfolni a Skyrimmel.
A Bethesda azóta is készíti a hatodik fejezetet, melyen ilyen kultikus elődökkel a háta mögött nem kevés a nyomás.
Végezetül pedig az általam legnagyobb becsben tartott sci-fi játéksorozatát, a Deus Exet kell még megemlítenem, amely már 23 éve meghatározó címe a játékvilágnak. A sorozat pontosan 2000-ben kezdődött, ami játékokban talán sosem látott komolysággal és részletességgel mutatott be egy nagyon is hihető alternatív jövőt, a fantasztikusan összerakott játékmenetről és szövevényes történetről már nem is beszélve.
A Deus Exet aztán ennek rendje és módja szerint több helyütt a valaha készült egyik legjobb videojátéknak, amihez a pár évvel későbbi folytatás nyilván nem tudott felérni. Az Invisible Wart sokan csalódásként könyvelték el, pedig egy teljesen korrekt játék volt, ami méltó módon vitte tovább a Deus Ex hírét. Viszont, amiért nem szuperlatívuszokban beszéltek róla, hosszú évekig parkolópályára állították a sorozatot, ami csak 9 évvel később térhetett vissza.
Ez volt az előzményeket elmesélő Human Revolution 2011-ben, ami már képes volt felnőni a nagy előd hagyatékához. Az újraindított Deus Ex nem csak feltámadt, hanem alaposan meg is újult. A főszereplő például sokkal átéhetőbb, azonosulhatóbb karakter lett, a történet még mélyebb és valóságosabb, a játékmechanikák pedig úgy modernizálódtak, hogy közben hű maradt az eredetihez.
A Human Revolution által újrafelállított mércéhez mint annak idején, újfent nem sikerült felérnie a folytatásnak, legalábbis így élték meg sokan ötévnyi várakozás után a Mankind Dividedet. Pedig egy ismét egy fantasztikus programról volt szó, ami tényleg zseniálisan szótte tovább Adam Jensen kalandját. Bár a bejárható terület igen kicsi volt, az Deus Exben még sosem látott mértékű élettel lett megtöltve. A feladatokat és küldetéseket ezer és egyféleképpen meg lehet oldani, a látvány pedig még ma is simán megállná a helyét.
Természetesen nem ez a 11 játéksorozat az egyetlen hiba nélküli széria a játékvilágban, így ha te még ennél is tovább tudnád folytatni a felsorolást, akkor azt mindenképp tedd meg kommentben!
9 zseniális játékklasszikus, aminek hiába várjuk, sosem lesz már 3. része
