Hányszor érezted már úgy, hogy nézel egy filmet, aminek éppen a gonosztevőjével tudsz azonosulni, és nem azokkal, akik legyőzni akarják? Ugye, hogy ugye? Ilyenkor, amikor a nagy ellenség a film, vagy sorozat igazi hőse, az történik, hogy a tartalomkészítők sikerrel árnyalták a karaktert, ezért érthetővé, sőt, néha szerethetővé válik, még a szörnyű motivációi ellenére is. Íme 10 a legszimpatikusabb gonosztevők közül!

Frankenstein szörnye – Frankenstein filmek

A szimpatikus filmes gonoszok legkorábbi példája, egy 1931-es Universal horrorfilmből, és az igazi gonosz már ekkor is – Mary Shelley mesterművének megfelelően – maga Victor Frankenstein, a gótikus szörnyeteg teremtője.

Victor megteremti a Szörnyeteget, amit különböző hullák testrészeiből állít össze és kelt életre, viszont azzal, hogy Istent játszott, halálra is ítéli a teremtményét, aminek nincs helye ebben a világban. Ez, az újszülött ártatlanságával születő, majd kitaszítottságában megvadult lény tragédiája az, amit esendővé és szerethetővé teszi az örök kitaszítottat. Drámai sors, amin nem lehet nem meghatódni.

Roy Batty – Szárnyas fejvadász (Blade Runner)

Egy rendkívül bonyolult történet homályos gonosztevője, akinek az igazi indítékai csak lassan bontakoznak ki a szemünk előtt, viszont nem tudjuk nem megérteni a motivációit. Ez pedig félig-meddig az ügye mellé állít minket. Innentől, hogy a kegyetlensége már nem teljesen érthetetlen, egyre megértőbbek vagyunk vele, ami elképesztően bizarr, de erős érzés.

Rutger Hauer játszotta Roy Batty-t, a szabadságharcos Replikánst, akit az tett szimpatikussá, hogy egyike volt a sok szolgálatra teremtett androidoknak, akik szabadok akartak lenni. Eleinte csak annyi volt a bűne, hogy élni akart, és csak akkor vadult meg (pont mint egy csapdába zárt fenevad), amikor rájött, hogy a társadalom ezt soha nem fogja megengedni, sem neki, sem a társainak. A fináléban látható csodás monológ gyakorlatilag feloldozza a néző számára, ami óriási bravúr.

Hannibal Lecter – A bárányok hallgatnak

A Bárányok hallgatnak lényegében egy lebilincselő krimi, aminek középpontjában elvileg Clarice Starling ügynök és a nyomozás áll, egy Buffalo Bill néven ismert sorozatgyilkos után. Az, hogy a sztori centruma végül az ügybe kénytelen-kelletlen bevont Hannibal Lecter lesz, ugyanannyira köszönhető Anthony Hopkins zseniális játékának, mint a remekül megírt karakternek.

A nyugtalanító figurát (hé, ez itt egy kannibál!) az teszi furcsán szimpatikussá, hogy hihetetlenül intelligens, lenyűgöző személyiség, aki csak azokra jelent fenyegetést, akik ártanak neki, vagy azoknak az értékeknek, amiket képvisel. Mint kiderül, Hannibal szemében a gyilkolás és a kannibalizmus nem kényszeres cselekedet, ami nélkül nem tud létezni, hanem eszköz, amit viszont egy másodpercig sem fél használni, ha az érdeke úgy kívánja. A méltatlanul lesajnált Hannibal ébredése ráadásul azt a törést is bemutatja, ami magyarázatot ad a személyisége torzulására.

Gollam – A gyűrűk ura (The Lord of the Rings)

Gollam szerepe Középfölde sorsának alakulásában legalább annyira ellentmondásos, mint a két személyiség, ami benne él: hol támogatja küldetésükben a főhősöket, hol pedig akadályozza, sőt, egyenesen veszélyezteti őket. Gollam története mindazonáltal tragikus, hiszen az Egy Gyűrű torzítja el és teszi számkivetetté.

A végletekig magányos lény nem reménytelen, hiszen jóhiszemű énje is felülkerekedhetne, hogy végül vele éljen tovább, de az előítéleteit legyőzni képtelen ember a legrosszabbkor billenti vissza a sötétségbe. A személye maga a probléma és a megoldás is egyben – nem véletlen, hogy róla készül új Gyűrűk ura videojáték, hiszen ha belegondolsz, a történet igazi főszereplője nem Frodó, hanem ő.

Magneto – X-men filmek

Magneto nagyon érdekes és megnyerő példája a szimpatikus gonosztevőknek, bár a vak gyűlölete elég rendesen tévútra viszi. Az X-Men-trilógiában már az első jelenet megmutatja, honnan jött és miért vált azzá a gonosszá, akit ma ismerünk.

Magneto gyerekként egy náci koncentrációs táborba került, majd végignézte szerettei meggyilkolását. Ekkor felfedezte fel a mutáns képességeit, amik ki is törtek belőle. Amíg régi barátja, X professzor hisz a békében a mutánsok és az emberek között, Magneto végig látja a gonoszt az emberek szívében, ezért meggyőződése, hogy az övé az egyetlen járható út: a mutánsok túlélésének, illetve szabadságának ára az emberiség leigázása. Na, és végül kinek lesz igaza?

Yagami Light / Ryuk – Halállista (Death Note)

Ezt nem igazán tudtuk eldönteni: a Halállista mindkét központi karaktere szimpatikus gonosztevő, még ha egyikük, Light nem is annak született, ellentétben a Halálisten Ryukkal. Utóbbi saját hibájából ragad a Földön, de egyre nagyobb élvezettel szemléli Light átalakulását, azt a személyiségtorzulást, ami az emberekkel a túl nagy hatalom birtokában – ellensúlyok hiányában – történni szokott.

A furcsa duó egyértelműen pozitív hőse kezdetben Light, majd az élet-halál uraként egyre jobban megrészegülő kamaszfiú állandó kísérője, Ryuk válik azzá, amikor számára is szokatlan aggodalommal szemléli a tőle eredő, mégis tőle függetlenül eszkalálódó pusztítást. Pedig az – elvileg – egy nagyobb jó érdekében történik. Egészen addig, amíg a hatalomgyakorlás nem válik öncélúvá – ami viszont már csak egyféleképpen végződhet.

Perselus Piton – Harry Potter filmek

A legtragikusabb hős, aki csak létezik a filmtörténetben, hiszen senki, de senki nem áll mellette az életben, így egyedül viseli a terhét a legsúlyosabb tetteknek is, amiket valójában – mert jó ember, csak titkolja – semmi kedve megtenni. Viszont muszáj, egy nagyobb jóért.

Nem véletlenül aggatja rá és Dumbledore-ra a könyvek és a filmek prológusa a „legbátrabb” jelzőt, hiszen annál nagyobb bátorság nincs, mint egyetlen célnak alárendelni az egész életedet, tudatában annak, hogy mindenki, aki körülötted van, utálni fog. Az ebbe való belekeseredés az, ami Pitont hihető gonosztevővé teszi: mogorva és durva mindenkivel, de különösen azzal a személlyel, akit védelmeznie kell – lévén éppen ez az eskü nyomorítja meg az életét.

Thanos – Bosszúállók filmek

Ez a halhatatlan félisten nagyon nehéz ügy, hiszen nem lehet úgy hallgatni az érvelését a világ populációjának lefelezéséről, hogy azzal a lelkünk mélyén ne tudnánk azonosulni. Pláne a Földön, ahol a civilizáció fejlődése túlnépesedést, környezetszennyezést, nyersanyag- és élelmiszerhiányt, kvázi nyomort, bűnt, kétségbeesést idéz elő. Ha nem élne, csak minden második ember, mindez egyetlen csettintésre megoldódna. És Thanos úgy érzi, a csettintést az ő kötelessége megtenni, mert más nem fogja.

A Thanos iránt érzett szimpátiát az idézi elő, hogy amit tesz – az ő szemszögéből nézve -, teljesen logikus, sőt, szükségszerű. A tragédiája abból ered, hogy a misszióért hajlandó a legnagyobb árat is megfizetni, de közben kódolva van a kudarc, hiszen tömegek haláláról senkinek sem tiszte egy személyben döntést hozni. És ennek terhe – pláne ha nem érzelmi alapon történik – óhatatlanul visszahat.

Loki – Bosszúállók filmek

Rendkívül izgalmas szemétláda, akit a sorozat némileg kiherél, viszont még így is élvezetes néznivaló a már-már röhejes nárcizmusa és a kényszeres vágya arra, hogy átejtsen valakit. Az intelligenciája és a humora teszi végtelenül szimpatikus gonosztevővé, akinek isten őrizz, hogy hatalmat adjanak a kezébe, viszont ha sikerül úgy kavarni a dolgokat, hogy érdeke fűződjön egy jó ügyhöz, a legjobb szövetségessé válik a galaxisban.

Pont az teszi szinte verhetetlen hőssé, hogy a kocka összes oldalát ismeri: volt világhatalomra törő szemétláda és valószínűtlenül vakmerő önfeláldozó hős is. Na, így kell megírni egy jó karaktert!

Joe Goldberg – You

Tudjuk, ő egy sorozathős, szóval kilóg a sorból, de muszáj volt iderángatni a végére, mert a botcsinálta sorozatgyilkos szemszögéből elmesélt történet annyira hátborzongató, mint szinte semmi. A Netflix tévéműsora eléri a nézőnél, hogy minden karaktert utáljon, aki – úgymond – normális és a való életből való, miközben azért szurkol egy sorozatgyilkosnak, hogy az mindent megússzon büntetés nélkül. Maradjunk annyiban, hogy a You és Joe Goldberg morálisan elég perverz játékot űz velünk, hiszen egy jó megjelenésű, bizalomgerjesztő, látszólag teljesen szelíd, művelt magányos farkast nézünk. De hát Ted Bundy-t is pontosan ugyanígy írták le a szemtanúk.

Az, hogy egy hidegvérrel ölni képes figura, aki ahová lép, hirtelen hullák kezdenek felbukkanni körülötte, szimpatikussá tud válni, abból ered, hogy a belső monológjait hallgatva Joe képes meggyőzni minket a tettei helyességéről. Holott ezek a tettek a legsötétebbek, amiket egy ember mások ellen elkövethet. A sorozatra minden korábbinál indokoltabb magas korhatár plecsnit csapni, hisz’ jogosan alkalmazható eszköznek állítja be az emberölést, ha az a céljaink, vagy, nota bene, a büntetés elkerülése végett szükséges. És ezen tényleg senki ne szocializálódjon 16 alatt!

És az időutazós listánkat láttad már?

„Most… MIKOR vagyunk?” 10 zseniális időutazós film, amiben jól keverednek az idősíkok