Hát mi mást is gyűjthettünk volna egy laza nyolcas listába Valentin napon, mint a legeslegkínosabb, legkellemetlenebb, leggusztustalanabb és legvállalhatatlanabb filmes csókjeleneteket? Na ugye!
Hát mi mást is gyűjthettünk volna egy laza nyolcas listába Valentin napon, mint a legeslegkínosabb, legkellemetlenebb, leggusztustalanabb és legvállalhatatlanabb filmes csókjeleneteket? Na ugye!
Egészen hihetetlen, de mintha az 1980-as és 90-es évek Amerikájában teljesen oké lett volna a pedofília. Elképesztően abszurd az egész, de nem költői túlzás az előbbi: 40 évvel ezelőttről egy csomó filmet találnánk, amiben a rendezők és az írók kvázi relativizálják egy kisgyerek és egy felnőtt SZERELMI kapcsolatát. Ilyen viszont egy normális világban nem létezhetne.
Ennek az egyik legkirívóbb példája az egyébként Disney+-on is megnézhető Csekkben a tenger, aminek a története egyáltalán nem indokolja a pedofil-szálat. Bocs, én így fogom hívni. Szóval a film arról szól, hogy a 12 éves Prestonra hirtelen szinte a semmiből szakad néhány millió dollár, amit arra költhet el, amire csak akar. Ez azonban az FBI figyelmét is felkeltette, akik pénzmosást sejtenek a háttérben, ezért a terepmunkára a szexi ügynököt, Shay Stanley-t küldik ki.
Shay aztán megpróbál a kissrác bizalmába férkőzni, és amikor a film végén lelepleződik a nagy csalás, akkor tart neki egy kis morális tanórát arról, hogy „a pénz nem számít”. Ezután a morális piedesztáljáról teljesen váratlanul alászállva azt mondja a kissé csalódott Prestonnak, hogy keresse majd meg néhány év múlva. Ami pedig ezután jön, az teljességgel hihetetlen.
Mindeközben egy másik morális kérdést is felvet a jelenet: vajon ha a nemek felcserélve szerepeltek volna, tehát egy bő 30-as felnőtt férfi csókolt volna meg egy 12 éves kislányt, akkor vajon a Disney ugyanúgy mutogatná ezt a streaming szolgáltatásának kínálatában?
Ha van valami, amire az ember nem számít, amikor bemegy a moziba, az talán a zoofília, vagyis az ember-állat szexuális kapcsolat. Nos, Howardnak ez is sikerült, amikor levarrta Beverly-t, ami legalább annyira gusztustalan, mint a film teljes egésze. Mentségére szóljon, hogy Howard, a kacsa valójában egy antropomorfizált földönkívüli, ettől viszont még semmivel sem lesz jobb a jelenet, amiben a szerelmes Lea Thompson ráveti magát a csőrre.
Azt mondtam már, hogy ez egy Marvel-film?
Azon kevesen egyike vagyok, akik szerint az Utolsó Jedik az új Star Wars-trilógia talán legjobb része. Persze, egy csomó dolog nekem sem tetszett, de azt nem lehet elvitatni, hogy a nosztalgiaszar Ébredő Erővel és a totál blődségbe átcsapó Skywalker Korával szemben mert újítani, és olyan területekre merészkedni, amiről bizton tudta Rian Johnson, hogy meg fogja osztani a rajongókat.
Abban viszont teljesen biztos vagyon, hogy Finn és Rose teljesen fölösleges és nevetséges szerelmi szálát a Disney fejesei erőltették bele. Mi is lenne velünk, ha egy Star Wars-trilógiában nem lennének szerelmesek, ugye? Csak amíg az előző hat epizódban koherensen lettek felépítve a karakterek és a köztük lévő érzelmek (még az előzményben is), addig ebben a filmben (meg a következőben) semmi alapja, előzménye és értelme nem volt az egésznek.
Oké, Rose és Finn tényleg összekovácsolódtak a közös kalandjuk közben, de soha semmi egyetlen percre sem utalt arra, hogy több lenne köztük, mint barátság. Aztán ott az a csókjelenet, aminek nyilván a legnagyobb harc és dráma közepette kell elcsattannia. Egészen kínos.
De, ami még a fentinél is sokkal, de sokkal kellemetlenebb volt, az Rey és a Ben Solóvá visszaváltozó Kylo csókja volt a Skywalker korában. A két karakter ugyan valóban elég közeli, intim kapcsolatba került egymással, de ez sokkal inkább egy testvéri viszony volt, mint szerelmes.
Konkrétan még a karaktereiket is a Legendákba száműzött Solo-ikrekről mintázták, sőt, ezt a gondolatmenetet próbálták meg a Rey Skywalkeres vonallal is felvenni. De lehet ezt már csak én magyarázom bele. Igazából teljesen mindegy, mert ennek a jelenetnek se füle, se farka, és annyi értelme sincs, mint üvöltéssel elijeszteni egy Rancort.
Szóval volt egy olyan filmsorozat, ami butyuta modern fantasy-ba oltott kanos tinikről szólt. Ezek a kanos tinik pedig mindenféle megmagyarázhatatlan butaságot csináltak 5 (!!!) filmen keresztül. Az egyik ilyen orbitális nagy hülyeség például az volt, amikor Kristen Stewart és Taylor Lautner fönn a hegyen néhány sor fájdalmasan óvodás mondat után egymás szájának esnek.
A vicc az egészben, hogy szerencsétlen Edward itt a legnagyobb áldozat: a manipulatív Bella igent mondott a lánykérésre, aki aztán halálosan megsértődött azon, hogy ezt rajtuk kívül a bárgyú, kissé ostoba, de legalább nárcisztikus bántalmazó farkasfiú, Jacob is tudja. Hogy miért baj ez? Még a legnagyobb rajongók sem tudják, de Jacob legalább szofisztikáltan megfenyegette Bellát, hogy „akkó inkább mehhalok”, aminél kanos Bellának sem kellett több, azonnal rá is vágja: CSÓKOLJ MEG! Aztán jöhet is a csókvonaglás.
Szóval, a Családi Üzelmek alapvetően nem egy nagyon nagyon rossz vígjáték, csak egy közepesen, de kellően fájdalmasan szar film, ami többször is egészen elképesztő magasságokba tornázza a nők szexualizálását. Az egészről csak annyit kell tudni, hogy van néhány elcseszett ember, akik egy csalás miatt egy családnak adják ki magukat.
Persze semmiféle rokoni kapcsolat nincsen közöttük, de az alábbi jelenet attól függetlenül is roppant gusztustalan. És nem ám a szexuális önrendelkezés, vagy a szexuális preferenciák miatt. Ez a jelenet másról sem szól, csak a szexuális tárgyiasításról, amit aztán nem restek az alkotók egy kis szoftpornóba oltani. Értem én, hogy a film 18+-os, kulturálisan viszont óriási problémáka vannak vele.
Az 50 árnyalat-sorozathoz nagyon nehéz mit hozzáfűzni. Sokat elmond az egészről, hogy egy megrögzött Alkonyat-rajongó jegyzi a könyveket, amit valószínűleg érzelmileg és szexuálisan totálisan elhanyagolt nők rongyosra olvastak. Ez azért nagy baj, mert a sztori hihetetlenül káros képet fest mind a különböző szexuális irányultságokról, a BDSM-ről és a bántalmazó, szadista párkapcsolatokról is egyben.
Persze van még ennél is sokkal károsabb, tény, de hogy nem kellett volna filmet is készíteni belőle, az egészen biztos. Nem hibáztatom a színészeket, hogy nincs közöttük semmi kémia, egy ilyen blőd és ostoba sztoriba aligha tudná bárki is őszintén beleélni magát úgy 17 éves kor fölött. Ezt a filmsorozatot konkrétan be kellene tiltani, már csak az ilyen idióta, romantikusnak hazudott jelenetek miatt:
Néhány fenti példában láthattuk, hogy a 80-as években nem vicceltek a szexualitással, halál komolyan nyomták fullba a kretént. Ez alól pedig a filmtörténelem egyik legjobbja, a Vissza a jövőbe sem kivétel, amiben az 1950-es években rekedt Marty-ba belezúg a saját leánykori anyja, Lorraine.
Az egész egyébként nagyon viccesen van tálalva, és abszolút releváns is a történet szempontjából, hiszen itt jön rá a hősünk arra, hogy a szülei is ugyanolyan emberek, mint ő. Az anyja például szexuálisan már nagyon szeretne kiteljesedni, de az leginkább egy aranyos, dédelgetni való fiúval tenné. Marty pedig már csak azért is tökéletes a feladatra, mert hát a saját dédelgetni való fia.
Ez akár lehetne egy Pornhubos kamusztori is, de sajnos nem az. Lorrraine mindenképp Marty-val szeretne összejönni, a szexuális közeledése pedig csak két embernek nagyon kínos: Marty-nak és a nézőnek, akik jól ismerik a dörgést. Egy ponton viszont talán túllőttek a célon, amikor Lorraine egyszer csak, de azért nem túl váratlanul megcsókolja a fiát. Nyilván ez a legkevésbé megbotránkoztatóbb a listán, mégis itt a helye.
Na és te tudsz még hasonlóan kínos, kellemetlen, vagy egyenesen gusztustalan filmes csókjeleneteket? Írd meg kommentben!
Mindenki megnyugodhat: nem lesz több Twilight könyv, úgyhogy film se
